A szeptember tizenkettes cím ellenére ez a bejegyzés elsősorban a múlt hétvégéről szól, amikor is pompás kirándulást tettünk a Balti-tengerhez. Mostanra sikerült odáig eljutnom, hogy válogassak a képekből - amik ezúttal igazi fényképezőgéppel készültek, nem pedig telefonnal - és megvágjam, szépítsem őket, valamint megírjam sebtiben a kísérő szöveget.
Ezt a kirándulást még július végén elterveztük, amikor is gondoltuk, hogy a nyáron majd kéne még valami elutazós programot csinálni. Csakhogy augusztusra már nemigen lehetett szállást találni, pláne megfizethetőt. Viszont egyszer véletlenül szeptember első hétvégéjére kerestem, és akkorra már voltak tisztességes ajánlatok a tengeren, többek között Rügen szigetén is, ahol tavaly ősz legvégén jártunk már. Úgyhogy megbeszéltük, aztán eldöntöttük, hogy bevállaljuk a szeptemberi tengert, legfeljebb majd nem fürdünk. Ide utaztunk:
Augusztus folyamán volt némi bonyodalom ezzel a foglalással, mert jelezte a booking.com, hogy a szállásadó szeretné, ha lemondanánk. Sikerült felhívnunk a szállásadót, hogy most mi is van, és kiderült, hogy a lényeg az, hogy ők általában csak hosszabb távra szokták ezeket az üdülőket kiadni, de valami hiba volt a booking.com rendszerében, ami miatt engedte nekünk két éjszakára kivenni, így viszont nekik, miután a booking.com levette a sápot, már semmi hasznuk nem marad rajta. Viszont meg lehetett beszélni velük, hogy lemondjuk a bookingon, aztán újrafoglaljuk közvetlenül náluk, és akkor soron kívül lehetővé teszik nekünk a két éjszakát, és még mindig lesz valami minimális profitjuk.
Béreltünk tehát egy autót hozzá, ami ismét egy vadonatúj járgány volt (11.000 kilométer volt csak benne), egy Ford Fiesta, ami összességében bizony sokkal kevésbé volt fantasztikus élmény, mint a múltkori Golf. És sokkal kisebb is. De azért jó kis autó volt ez is. Pénteken hamar el akartunk indulni iskola után, de különféle malőrök történtek, amiket a hozzájuk társuló idegeskedés miatt inkább nem részleteznék, csak annyit említek diszkréten, hogy Berlintől kb. egy órára jöttem rá, hogy itthon maradt a hátizsákom, benne többek között az autó papírjaival. A többire fátylat; mindenesetre jóval sötétedés után érkeztünk meg Middelhagen faluba (vagy talán Mariendorfba, de ha az külön település, akkor egyutcás), Rügen délkeleti csücskének a nyugati partján. Jó hideg volt, de szerencsére működött a fűtés, úgyhogy gyorsan elfoglaltuk az apartmanunkat. Tágas nappali-konyha, részben elválasztva a felnőtt hálótól, és hozzá még egy kis gardrób, egy gyerekszoba, és egy fürdőszoba. Aludtunk, mint a kő, másnap pedig reggel mindjárt elmentünk a gyerekekkel megnézni a 200 méterre levő tengerpartot.
Az apartmanháznak volt egy hatalmas kertje, benne egy csomó szekfűgomba (vasárnap reggel szedtem belőle; szerdán ebédre ettük meg finom levesnek idehaza - még élünk). Volt egy magaslaton egy fedett kilátó pavilon, másutt egy fedett grillező, meg egy hinta. A melléképületben pedig pénzbedobós szauna.
Az előrejelzés még pénteken is azt mondta, hogy a hétvége nagy részére eső várható. Ehhez képest csak kisebb esőzések voltak, és többnyire alapvetően kellemes idő volt, nem túl hideg, és néha még a nap is kisütött. Szombat délelőttre mindenesetre tényleg eső nézett ki, ami a reggeli környékfelderítés során szerencsére csak alig csöpögött. A biztonság kedvéért első programnak Sellin városka borostyánmúzeumát terveztük be, ami egy aprócska, valószínűleg családi tulajdonban levő intézmény volt sok érdekességgel és egy nagyon ügyes, nagyon lelkes nénivel, aki csomó mindent magyarázott, és a gyerekeket is nagyon jól igyekezett bevonni a dologba. A múzeum előtt még szerencsénk volt a helyi nosztalgiagőzöshöz is.
Mire pedig végeztünk a múzeummal, elállt az eső, ahogy reméltük, úgyhogy ki tudtunk sétálni Sellin hatalmas homokpartjára, ami nyáron nyilván nyüzsög a strandolóktól. Itt bóklásztunk hosszasan, keresgéltünk borostyánt, és kimentünk a mólóra avagy tengerhídra, ami egy nagy, komoly építmény itt.
Aztán bementem én is, és Eszter lefényképezett minket.
Végül ő is bejött, de azt már nem fényképezte senki. Utána pedig szaladtunk ki, és a dermesztő szélben gyorsan megtörülköztünk, visszaöltöztünk, hazasiettünk, és kipróbáltuk a pénzbedobós szaunát. Ennek kellett negyven perc, mire bemelegedett annyira, hogy már szaunára emlékeztetett, de azért a végére tényleg jó lett, nagyon jól esett.
Este grilleztünk azon a bizonyos fedett helyen. Nagyon sokáig veszkődtem a délben vásárolt faszénbrikett begyújtásával, de végül közös munkával meg egy kölcsönkért öngyújtóval és sokszori majdnem kialvással aztán csak sikerrel jártam. Ma is jó későn feküdtek le a gyerekek, de azért utána Eszterrel még egyszer befizettünk a szaunára, és visszamentünk még egy kicsit.
Vasárnap reggel összeszedelődzködztünk, kijelentkeztünk, aztán pedig elmentünk egy másik tengerpartra a keleti oldalon.
Binz tengerpartja eléggé ugyanolyan volt, mint Selliné, egy nagyon hasonló, de valamivel szerényebb épületes mólóval. Itt is bóklásztunk egyet, de fotó nincs is róla. Dél körül eleredt az eső, akkor gyorsan visszaloholtunk a móló fölötti részre, és beültünk egy étterembe ebédelni. Mire végeztünk, nagyjából el is állt, mi pedig továbbálltunk az utolsó programunkra, a lombkoronaösvényre.
Az erdő közepén épült hídrendszer ez, ahol a fatörzsek között, és néhol tényleg lombkorona-magasságban lehet mászkálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése