Augusztus 9. Szünidő

Ma elkezdődött az iskolaév, ezért visszatekintőleg írok egy kicsit a nyári szünetről.

Még a nyár elején - június 19-edikén -, amikor még Berlinben is meleg volt, elmentünk egyszer a város déli részén levő Krumme Lankéra strandolni. Ez a keskeny és mély tó elég messze van tőlünk, de S-Bahnnal átszállás nélkül oda lehet menni. Hatalmas tömeg volt, a fürdésre alkalmas picike partszakaszocskák egyikén végül nagy nehezen találtunk zsebkendőnyi helyet, ahová lepakolhattunk.

Július másodikán a Hort (napközi) projekthetének záróprogramja volt. A hét folyamán mindenféle projektjeik voltak a gyerekeknek, és ezen a pénteki napon mindezt bemutathatták a szülőknek. Alább Levente mikroszkóppal vizsgál pocsolyavizet.

Július ötödikén pedig elindultunk Magyarországra, ahol eltöltöttünk szűk két hetet Almádiban. A gyerekek segítettek rendbe tenni a kertet.

Volt tüzezés közösen a Balogh-családdal.

Láttunk szarvasbogár-viadalt.

És faházból kandikáló Rozit is.

Voltunk kirándulni a Bakonyban.

A cseszneki várat is megnéztük.

Vaddisznóval is találkoztunk. Nem könnyű, de azért látható a képen: középtájon kell keresni a dagonya túlsó partján.

Ammonitesz-kövületet viszont nem találtunk, bár nagyon szerettünk volna. Ez itt egy régi, amit még gyerekkoromban szedtünk össze valahol ugyanazon a környéken, ahol most jártunk.

Voltak még további békés napok Almádiban.

És háborúsabb nap is. Legalábbis az égen.

Jártunk Érden is, találkozni a Somogyi-családdal. De arról nincs fotóm.

Aztán pedig hazajöttünk Berlinbe, de a rákövetkező héten még szabadságon voltam.

Ezalatt itt is jártunk kirándulni. Az idő végig hűvös, késő tavaszias volt, és azóta is olyan. Szedtünk óriáspöfeteget Karow városnegyedben - bár a meztelecsigák már előttünk alaposan megkóstolták.

Azért jutott a pöfetegből nekünk is másnap ebédre.

Július 24-edikén a nyugat-berlini állatkertben voltunk egész nap. Szuper állatkert, az akváriumban is jártunk, de sem az állatkertet, sem az akváriumot nem tudtuk végignézni. Sokat nem fotóztam, mert csak telefon volt nálam, fényképezőgép nem.

A legizgalmasabb pontja az állatkerti látogatásnak az volt, amikor megmentettünk egy tariktik szarvcsőrű madár névre hallgató ritkaságot. Akkor még nem tudtuk, hogy ritkaság. Mindenesetre láttuk a madárház egyik üvegrekeszében, hogy egy madárnak be van szorulva a feje a talaj közelében két ág közé, és nagyon rosszul érzi magát ettől, de nem tud kiszabadulni. Nagy nehezen találtunk egy embert, akinek szóltunk, de ő csak kertész volt, és további idő telt el, amíg a madaras embert megtalálta. Mindenesetre jó negyedóra múltán megérkezett a madaras ember is. A szárnyas még élt, de elég rossz bőrben volt. Emberünk kiszabadította, aztán nagyon megköszönték nekünk, és elmondták, hogy fiatal madárról van szó, aki itt kelt ki a tojásból Berlinben. Ő a szülei második fiókája, és az első elpusztult röviddel kikelése után. Később, idehaza utánanézve kiderült, hogy rendkívül ritka madárról van szó. Összesen kb. 1800 példány él a világon. Őshazáján, a Fülöp-szigeteken kívül alig vannak állatkerti példányok, és tenyészteni eddig egyetlen helyen sikerült, valahol Angliában. Akit megmentettünk, az tehát a világ második Fülöp-szigeteken kívül született tariktikja volt.

Alább a képen a szülei láthatóak (balra felül); az ifjonc elbújdosott a trauma után.

Láttunk még érintésközelből pingvineket is. Elég melegük lehetett.

És láttuk az állatkert egyik sztárját, a gorillabébit is. A képen a balra lent látható fekete folt nagyobb, bal oldali része az anyja (gondolom); a bébi a folt kisebb, jobb oldali része.

Ez pedig az akváriumból néhány pszichedelikus medúza.

Meg néhány istentelenül nagy hal: pirarucu valahonnan Dél-Amerikából.

Aztán maradt a gyerekeknek még a szünet, de nekem már munka volt. Elkezdtük a gyerekeket tarokkozni tanítani. Alább látható életem talán legrosszabb lapja.

A hétvégeken továbbra is tettünk egy-egy nagyobb kirándulást. Július 31-edikén északra, Borgsdorf vidékére, ahova sokszor mentünk már, de most nagyobbat jártunk, egy kintebbi S-Bahn állomásról elmenve arra, ahol tavalyelőtt a vargányákat szedtük, majd visszasétálva Borgsdorfig. A gyerekek remekül bírták a kb. 15 kilométeres túrát. Vargányát sajnos egy szálat sem találtunk, meg más ehető gombát sem. Pedig valahol volt, mert a járásunk vége felé összeakadtunk pár asszonnyal, akik vagy öt kiló rókagombát tisztogattak az út szélén. Mondták, hogy ez az első az évben, amit találtak. Eladni nem akartak belőle, de lehet, hogy csak azért, mert nem ismertek minket, és amikor kérdeztük, eladásra szedték-e, kapásból tagadták. Ugyanis rókagombát és vargányát csakis saját fogyasztásra szabad szedni Németországban.

Láttunk két fantasztikus hernyót is. Kutyatejszender, mint utóbb kiderült.

Augusztus hetedikén - tegnapelőtt - pedig Spandau (a Berlintől nyugatra levő egykori külön városka, ma külváros) északi részén kirándultunk egy jó nagyot.

Sok gombát itt sem találtunk, de a vége felé belebotlottunk két helyen pár szép őzlábba, amiket gyorsan ki is rántottam vacsorára.