A legújabb családtag (november eleje)

Már úgyis nagyjából mindenki tudja, mire oda jutottam, hogy a blogra is feltegyem: bővült a családunk egy újabb papagájjal. Azt szerettük volna, ha Jáde eleinte egyedül van, hogy jól megszelídüljön és tanuljon beszélni. Később pedig esetleg lesz majd egy párja. Mivel ezeket a feladatokat alapvetően abszolválta, nem akartuk tovább megfosztani a fajtabéli társaságtól, és ősszel elkezdtünk keresni egy partiképes papagájleányt.

Én alapvetően azt szerettem volna, ha a második madár kék lesz, méghozzá lehetőleg nem a klasszikus kék-fehér-fekete mintás, hanem sárga arcú és pasztellszárnyú, mint Jáde. A többieknek pedig nem volt kifogásuk a terv ellen. Néztük hosszasan a hirdetéseket, fiatalabb és serdülő madarakat is, és végül rátaláltam egyre, ami megfelelőnek tűnt. El is mentünk egy másik tenyésztőhöz, akinél kültéri röpdében laktak a papagájok, amihez tartozott egy védett és talán valamennyire fűtött szoba is. A friss eresztésben akadt is olyan színezetű, amilyent én szerettem volna, és el is hoztuk magunkkal. Bekvártélyoztuk a szállításra szolgáló kisebbik kalitkába Jáde mellé, hogy ott ismerkedhessenek rácson keresztül.

Bár senkit nem érdekel, de itt következik most egy kis ismertető a hullámos papagájok színezetéről. Szóval a hullámos papagáj tulajdonképpen háromféle színezőanyagot használ a mintáihoz: sárgát, kéket és feketésbarnát (utóbbi a melanin, ami rengeteg állatban előfordul). A vad változat ezeket a színeket úgy rakja össze, hogy nagyrészt zöld lesz, ami tulajdonképpen a kék és a sárga kombinációja. Zöld színanyag nincs a papagájban. Az arcából hiányzik a kék, ezért az arca sárga. És a feje tetején meg a szárnyán hullámminta van feketéből, valamint némi fekete foltok a torkán.

A tenyésztésben felbukkanó, öröklődő színváltozatok között a leggyakoribbak azok, amikor egy madárból hiányzik a sárga festék - így lesz fehér arcú égszínkék; illetve amikor hiányzik a kék - így lesz teljesen citromsárga. Ha mind a kettő hiányzik, a madár fehér a hullámoktól eltekintve. Ezen felül a kék színanyag kifejeződhet további két intenzívebb, sötétebb formában, mint a szokásos; ennek a sárgával vagy annak hiányával való kombinációiból lesznek a mályvakék, szürkéskék, olajzöld és sötétzöld papagájok. Eddig ezek még mind normális hullámmintázatúak. Aztán mindezek tetejébe vannak a sötét színanyagnak a halványabb változatai (hígulás), akár a teljes hiánya is, valamint a sötétedése. Utána jönnek az érdekesebb színmutációk, amiknél nem a festékanyag mennyisége változik meg, hanem az elrendeződése. Ezek egyike a yellowface mutáció, ami azt jelenti, hogy a sárga festékanyag az arcon megmarad, de máshol nem jelenik meg, tehát nem az a sajátsága, hogy az arc sárga (mivel minden hullámos papagáj arca sárga, ha nem hiányzik belőle a sárga színanyag), hanem az, hogy az arcon kívül nincsen sárga. Yellowface mutációból kapásból létezik legalább háromféle (európai egyes, európai kettes és ausztrál vagy aranyarcú), amiknél eltérő a sárga intenzitása, illetve az, hogy az első vedlés során mennyire kúszik le a madár begyére a sárga szín. Ez a lekúszás halványabb, mint az alappapagájnál, ezért ezeknek a madaraknak a begye tengerzöld lesz, nem fűzöld. Az opálos mutációnál a hullámok sötét-világos mintázata megváltozik, így a fejen a széles sötét hullámok helyett szélesebb, testszínű alapon vékony sötét hullámok lesznek, a szárnyon pedig testszínű szegélyű sötét tollak. A spangle (flitter?) mutációnál pedig invertálódnak a hullámok, és így a szárnytollak fehérek lesznek egészen vékony sötét szegéllyel. Aztán léteznek még különféle foltos mutációk, meg fahéjszínű, meg néhány egészen ritka szürke változat, meg olyanok, ahol az egész testen hullámminta van.

A mi madaraink valószínűleg opál és spangle kombinációk, innen a halvány mintázat, aminek a háttere nem fehér, hanem testszínű. És mind a ketten hígítottak is, talán a "full body clearwing" formában. Emellett az új madárka valamilyen yellowface is (talán 1. típusú, halványsárga arcú); Jáde, mivel alapvetően zöld, nem tudni, hogy hordoz-e yellowface mutációt, és lehet az is, hogy ő nem opálos. Képtelen vagyok átlátni a dolog részleteit, pedig már többször próbálkoztam utánaolvasni ezeknek a mutációknak. Mindenesetre mind a ketten gyönyörűek, Jáde a sárga és a sárgászöld nagyon finom árnyalataival, az új pedig a szárnyán a kalligráfiára emlékeztető ceruzavékony hullámokkal és a pasztellkék alapjával, ami néhol zöldbe játszik.

Amikor Jáde szabadon repülhetett, az új madárka irigyen nézte a kalitkájából, Jáde pedig szinte folyamatosan ott sürgölődött mellette, etette és udvarolt neki.

Mivel szabatéri volierben nevelkedett, sokkal kevésbé volt szelíd, mint Jáde, aki már kézhez szokva került hozzánk. Ő nagyon berzenkedett a közelségünktől, és még mindig nem nagyon lehet kézre venni, legfeljebb néha-néha, mintegy véletlenül. Mindenesetre kézből a csemegét már hajlandó volt elfogadni eléggé az elején is.

Pár nap után az új madarat is ki mertük engedni a szobába, és szabadon folytathatták az ismerkedést egymással.

Az újonc sokkal merészebb, mint Jáde. Jáde alapvetően beszari alak, aki ha egy új játékot akasztunk ki a szobába, három napig a közelébe sem megy. A kék madárka viszont rögtön hajlandó volt mindenfelé menni, és látszik rajta, hogy az új dolgoktól kevésbé tart. Rendkívül ügyesen repül és mászik.

Mint az (remélem) látható az alábbi rövid videón, Jádénak eleinte nehezére esett felfogni, hogy a társa nem egy plüssmaci, amivel azt csinál, amit akar, hanem egy szuverén papagáj, aki nem mindig arra vágyik, hogy ő rámásszon.

További pár nap után megengedtük nekik, hogy mind a ketten Jáde nagy kalitkájába menjenek haza.

Az új családtag először gondosan megszemlélte a lakást,

aztán kegyeskedett bevonulni, és elcsattanhatott az első csók a kégliben.

Ezt követően könnyű salátavacsorával ünnepeltek.

Az új madár nevében sokáig nem tudtunk megegyezni, mert nem akadt olyan, ami mindenkinek tetszett volna. Eredetileg a Zafír lett volna a terv, de mivel nem igazán zafírszínű, ez nem volt olyan jó. Gondolkodtunk mindenféle más kék dolgokról is, meg olyan dolgokról, amik a rajzosságát emelik ki. Például Akvamarin, Berill, Írisz, Auróra, Kámea, Kalligramma, fene tudja még mi minden. A Berill jó lett volna, de Lehel határozottan megvétózta. A Motolla tetszett volna neki, de Motollának csak azért neveztük néha, mert amíg a kis kalitkába volt bezárva, szinte egész nap idegesen röppent egyik rúdról a másikra. Aztán végül maradt a Zefír, ami hasonlít a zafírra, de benne van a könnyűröptűsége, meg olyan tavaszias hangulata van. Szóval Zefír lett.

Ha Jáde ott van valamelyikünknél, akkor Zefír is hajlandó a fejünkre vagy a vállunkra szállni. Kézre továbbra is csak ritka esetben lép, és ő is Leventéhez vonzódik a legjobban, de azért néha mindnyájunkat megtisztel.