Január 6

BÚÉK, avagy frohes neues Jahr innen Berlinből. Lám, több mint egy hónap a legutóbbi blogbejegyzés óta. Hiába, hektikus volt az azóta eltelt idő. Viszont, mivel a blog fő célja az otthoniak tudósítása az itteni történtekről, és az elmúlt hónapban történtek részben otthon történtek, részben tudósítva lettek, a dolog valamelyest okafogyott. Remélem, most már mindenkit összezavartam. Következzen pár részlet és néhány fénykép.

December elején tehát hazajöttünk Rügenről, és még körülbelül két hetet éltünk normális (bár konyhátlan) körülmények között. Az utolsó hétvégén vettünk egy kis karácsonyfát a közeli kertészetben, és feldíszítettük, hogy itt várjon minket, amikor hazajövünk.

December tizennyolcadikán este elindultunk haza Magyarországra, éjszaka átautózva Csehországon és Szlovákián. Voltunk egy kicsit odahaza Érden, karácsonyoztunk a család minden ágával, és Veszprémben is kijutott nekünk a karácsonyfadíszítésből.

Valamint határozott utasításra meglátogattuk a színház festett falát is - itt van a kért fénykép rólunk a helyszínen.

Az autót odahaza továbbadtuk, és huszonkilencedikén este visszarepültünk Berlinbe, ahol aztán tömegközlekedéssel szinte pontosan éjfélre hazaértünk.
Harmincadikán pihentünk és rendezkedtünk. Szilveszter kora estére vendégségbe mentünk Endréékhez, ahol kaptunk frissen sült házi pitát mindenféle finom belevalóval, beszélgettünk és játszottunk, aztán amikor a gyerekek már fáradni kezdtek, magukra hagytuk őket, és elmentünk a belvárosba, ahol az éjféli tűzijáték előkészületei folytak. Ezt persze nem vártuk meg, de bőségesen volt privát tűzijátékozás már előtte is (sőt, napokkal előtte is).

Sétáltunk még egy kicsit a belvárosban,

és így végül olyan későre értünk haza, hogy megengedtük a gyerekeknek, hogy fennmaradjanak éjfélig.
Elsején a konyhátlan kulinária remekműveit készítettem: konzervlencse mustáros szószban, és hozzá grillezett sajtnyársak, valamint Endre házi pitájának a maradéka.

Érdekes módon a trombitálás (és kurjongatás) nem divat itt Szilveszter estéjén és éjszakáján - viszont hihetetlen mennyiségű petárda, valamint földön sistergő és levegőbe felrepülő tűzijáték megy el. Mindenki dobálja és lődözi őket mindenütt. Másnap pedig lehet nézni a lehangoló maradványokat.

Az újév második-harmadik munkanapján nagyjából összetakarították az egészet, de azért sokfelé még mindig látni hulladékokat most, hatodikán.
Időközben két otthonról frissen hozott aprósággal díszítettem még a lakást: a családi örökség tükörrel

és a Veráéktól kapott indiai fafaragvánnyal. (A háttérben pedig látszanak az Eszter horgolta hópelyhek az ablakon.)

Az iskolai szünet utolsó hétvégéjén próbáltunk intenzíven pihenni, meg fokozatosan visszaállítani a gyerekek biológiai óráját arra, hogy korán lefeküdjenek (nem ment) és hétfőn korán felkeljenek (ment, mert muszáj volt - de jókedvűek voltak reggel, és jó volt az egész iskolai napjuk is).
Közben én itthon maradtam (eddig csak múlt pénteken mentem be dolgozni, bár itthonról azért dolgoztam a többi munkanapon is). Mégpedig azért, mert végre-valahára előrelépések történnek a konyhánkban is. Még karácsony előtt szóltak, hogy január hatodikán jönnek betonozni, és tizenharmadikán egész héten jönnek a többi helyreállítást csinálni.
Ma tehát lefektették az új szigetelőréteget és az új esztrichet.

A kétszemélyes kivitelező brigád német volt. Az alábbi fotón kicsivel a befejezés előtt látható az állapot. A végeredmény: lényegében tükörre glettelték a betonfelületet. Holnap délután rá lehet menni, locsolni nem kell; jövő héten jön a folytatás.