Január 16

Most főleg azért jelentkezem, hogy tudósítsak a konyhabeli fejleményekről. Röviden: vannak, de lassúak. Hosszabban alább.

Ott hagytam abba, hogy lebetonozták a padlót.
Közben a gyerekek első iskolai hete jól telt: ugyan volt egy-egy komolyabb atrocitásuk, de igazából viselkedésbeli panasz nem érkezett rájuk, dicséret viszont annál több. Levente első lett az osztályában a felolvasóversenyen (a csupa német között), Lehel pedig a szorgalma és jó magaviselete jutalmaképpen hazahozhatta a hétvégére az osztálykabalát.

 Az eleve sem túl világos lakásban a berlini tél közepén sanyarú a szobanövények sorsa, ezért beruháztam nekik egy növénymegvilágító lámpába. Ettől nemcsak ők fogják (remélhetőleg) jobban érezni magukat, hanem a nappali sarkának a hangulata is feldobódott.

Közelről is látszik a fény a leveleken, köztük a minap szupermarketben olcsón vett Monstera adansoni levelein.

És még nappali világosban is olyan, mintha odasütne egy kicsit a nap akkor, amikor igazából nem is süt oda.

És akkor a konyha. Hétfő reggel nyolcra vártuk a brigádot, ami azt jelentette, hogy jött két ember. Az egyik a fiatal szakállas lengyel muki, aki a bontóbrigád vezetője volt: maga nem dolgozott, csak jött, szervezett, megmondta a németül nem annyira tudó lengyel munkásoknak, hogy mit kell csinálni, aztán napközben időnként visszajött rájuk nézni. Most hozott egy németül annyira nem tudó embert, hogy amikor egy echt német beszélt hozzá, ő angolul felelt neki, hogy áj dont undersztand. Hétfő reggel megtudtuk, hogy a megrendelt csempe csak keddre fog megérkezni, úgyhogy most ők ide bepakolják a ragasztót meg a szerszámokat, aztán kedden reggel hétkor jönnek dolgozni. Így aztán végül én mentem dolgozni hétfőn.
Kedd reggel ha nem is hétkor, de negyed nyolc tájban megjöttek. A csempe viszont nem, azt későbbre várták. A szakállas elment, az idősebb muki pedig itt maradt. Azóta már tudjuk róla, hogy ukrán, csak dolgozott az elmúlt két évben Lengyelországban, Németországban pedig ez az első munkája. Ezt főleg angolul lehetett vele megbeszélni, bár az angolja nem sokkal jobb az én oroszomnál, amit viszont ő jól tud - Szibériában hat évet dolgozott a szovjet időkben.
Maradt tehát az ukrán muki, várta a csempét, közben próbálta elfoglalni magát. Tizenegy után megjött a csempe is, a barátunk pedig szép komótosan nekilátott a munkának. Én valami olyasmire számítottam, hogy hétfőn lecsempézik a konyhát, kedden vagy szerdán kifugázzák, aztán csütörtökön megcsinálják az egyéb javításokat, pénteken pedig visszainstallálják a bútort és a gépeket. Ehhez képest kedd estére a konyha fele sem lett lecsempézve.

Szerdán még lassabban dolgozott az emberünk, de azért estére majdnem sikerült befejeznie a konyhapadlót. Ekkor a szakállas még azt állította, hogy csütörtökön kész lesz a csempe, ki is fugázzák az egészet, pénteken pedig jöhetnek a bútorok. Ugyanakkor belátta azt is, hogy kevés a csempe, amit hozattak.

Csütörtök reggel még mindig arról volt szó, hogy kész lesz a csempézés és a fugázás. Ehhez képest épp csak hogy sikerült befejezni a csempét: kész a teljes padló, és megvan a szegély is mindenütt. A szakállas kora délután hozott még két doboz csempét, valamint meghozta a gipszkartont is a strang visszafalazásához, meg a szilikont és az akrilt a falak mentén fugázáshoz. Megjegyzem, az egy kartus szilikon helyett szerintem kettőt kellett volna hoznia, a két tubus akril helyett meg legalább négyet.

Itt tartunk tehát most, csütörtök este. Holnap állítólag kész lesz minden (bár ha csak az ukrán marad itt, akkor én nem hiszem, hogy mindenütt kifugáz, kiszilikonoz, kiakrilozza a falszegély tetejét, kifesti az összemocskolt falat, megjavítja a gipszkartont, kigletteli, azt is kifesti, valamint új szegélyléceket rak az előszobába, ahol a nedvességméréshez hónapokkal ezelőtt bontották a szegélylécet, majd eltökítették valahová). És szintén holnap állítólag megtudjuk, mikor jön majd a bútorokat visszaépítő brigád, mert ha péntekre ide voltak szervezve, és azt le kellett mondani, akkor arra persze semmi garancia, hogy hétfőre - vagy akár a teljes két következő hétre - nincs más munkájuk betáblázva...