Folytatódik a kissé szokatlan hétköznapok egyre megszokottabb élete. Újabb minimalista beszámoló néhány fényképpel.
Az erkély háromszög alakzatban kicsúcsosodó sarkára már rég akartam készíteni egy kis platformot, hogy ki lehessen használni ezt a helyet növények pakolására. Ez most végre megtörtént:
És itt van a frissen kitakarított és növényekkel betelepített erkély egy minivideón.
A gyerekek hatalmasakat játszótereznek, amióta szabad. És nagyon sokszor, amikor lent vagyunk, ismerősökkel is találkoznak, akikkel nagy örömmel játszanak együtt. Ennek sajnos gyakran rossz vége lesz, amikor már muszáj hazajönni, és hiszti lesz belőle. De azért nem mindig, és ha nincs ismerős, akkor is találnak maguknak jó szórakozást.
A mostani hétvége ismét hosszú hétvége volt, mert - kizárólag az idén - Berlin városa szabadnappal ünnepli a második világháború végének hetvenötödik évfordulóját. Ezt kihasználtuk sok pihenésre, és - mivel a hét közepe óta napos és egyre melegebb az idő - kinti tevékenységre is. A szép idő ma véget ért: vasárnap délután még fagyiztunk egy nagyot, de késő délutánra megjött az eső. A mai huszonnégy fokos csúcs után holnap reggelre lehűl a levegő 9 fokra, majd onnan holnap egész nap tovább fog hűlni, mígnem eléri a 2 Celsius fokot. Rágondolni is szörnyű - inkább lássuk a szombati kirándulásunkat.
Lehel már korábban mondogatta, hogy nagyon vágyik valami érintetlen természetet látni. Akkor azt sütöttem ki, hogy mi lenne, ha felpakolnánk a bicikliket az S-Bahnra, kimennénk vele Oranienburgig, és onnan bicikliznénk még kijjebb. (Oranienburg a mi S-vonalunk végállomása, ott voltunk télen élményfürdőzni.) Végül aztán nem pont ezt csináltuk, hanem elmentünk Birkenwerder állomásig (ez már kívül van Berlinen), és onnan bicikliztünk tovább erre-arra csalinkázva, majd végül elérve Oranienburgig.
A fő látványosság az útvonalunkon egy mocsári természetvédelmi körzet volt.
A Brise patak (folyó?) völgye a jégkorszakban alakult ki, aztán tőzegláp lett, amit intenzíven bányásztak az emberek, majd végül felhagytak a tőzegbányászattal körülbelül kétszáz évvel ezelőtt, és azóta téreget vissza az őstermészet állapotába.
Keresztülvezet rajta egy műanyag gerendákból épített stégféle útvonal, mellette néhány tájékoztató táblával. A patakban állítólag pisztráng is él, partjain pedig jégmadár.
A túlsó oldalán gyönyörű tavaszi erdő hatalmas fákkal.
Volt közben ebéd egy büféből vett kajával egy padon, valamint sok kerekezés kevésbé szép és kevésbé természetes helyeken - de a külvárosi kertek között is sok volt a gyönyörű.
Az erkély háromszög alakzatban kicsúcsosodó sarkára már rég akartam készíteni egy kis platformot, hogy ki lehessen használni ezt a helyet növények pakolására. Ez most végre megtörtént:
 |
| A videó nálam nem akar lejátszódni. Sebaj, legalább a paradicsom látszik. A petúniákat majd megmutatom máskor. |
A mostani hétvége ismét hosszú hétvége volt, mert - kizárólag az idén - Berlin városa szabadnappal ünnepli a második világháború végének hetvenötödik évfordulóját. Ezt kihasználtuk sok pihenésre, és - mivel a hét közepe óta napos és egyre melegebb az idő - kinti tevékenységre is. A szép idő ma véget ért: vasárnap délután még fagyiztunk egy nagyot, de késő délutánra megjött az eső. A mai huszonnégy fokos csúcs után holnap reggelre lehűl a levegő 9 fokra, majd onnan holnap egész nap tovább fog hűlni, mígnem eléri a 2 Celsius fokot. Rágondolni is szörnyű - inkább lássuk a szombati kirándulásunkat.
Lehel már korábban mondogatta, hogy nagyon vágyik valami érintetlen természetet látni. Akkor azt sütöttem ki, hogy mi lenne, ha felpakolnánk a bicikliket az S-Bahnra, kimennénk vele Oranienburgig, és onnan bicikliznénk még kijjebb. (Oranienburg a mi S-vonalunk végállomása, ott voltunk télen élményfürdőzni.) Végül aztán nem pont ezt csináltuk, hanem elmentünk Birkenwerder állomásig (ez már kívül van Berlinen), és onnan bicikliztünk tovább erre-arra csalinkázva, majd végül elérve Oranienburgig.
A fő látványosság az útvonalunkon egy mocsári természetvédelmi körzet volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése