Fényképek különösebb történetmesélés nélkül az elmúlt időszakból.
Közvetlenül a legutóbbi fényképes blogbejegyzés után jött Márton napja, amire lampionokat készítettünk úgy, hogy léggömbökre tapétaragasztós papírcsíkokat applikáltunk.
Ezeknek aztán több napig száradniuk kellett...
...amiközben Levente születésnapja is eljött, egy újabb Catan-kiegészítővel...
...majd pedig elmentünk lámpásfelvonulni a lampionjainkkal.
Voltak az ősz folyamán további sárkányeregetések is, amiket a gyerekek általában fára mászással kombináltak.
Decemberben volt mézeskalácsozás,
aminek a legizgalmasabb része a multifunkciós kiszúró volt. Végigjártam egy sereg boltot, mindenhol elfogytak a mézeskalács-kiszúrók, vagy csak egy-két fajta nagyon drága és béna forma volt. Végül az egyik diszkontban találtam némi választékot, vettem pár formát. Köztük az egyikről rögtön láttam, hogy julbok, skandináv karácsonyi kecskebak lesz. Néztem is, hogy a szamár németek meg úgy címkézték fel, hogy Hund. Pedig hát ránézünk, és a vak is látja, hogy kecskebak:
Na, aztán amikor a pénztárnál kiraktam a formákat, akkor máshogy esett a kecskebak, és láttam, hogy bizony, mégiscsak kutya lesz az - de akkor már nem vittem vissza, hanem multifunkciós mézeskalácsokat csináltunk vele:
Meg persze voltak betűsek is.
A karácsony előtti szüneti napokon rendeztünk faműhelyt is, ahol a gyerekek vékony rétegelt lemezből karácsonyfadíszeket készítettek.
Lehel pedig még a napközis műhelyben készített ilyen posztmodern karácsonyi asztaldíszeket, amit mi adventi koszorúnak használtunk.
A fadíszeket Eszterrel kifestették.
Fel is kerültek a karácsonyfára, ami alatt bőven volt ajándék, hála az otthoniaknak.
Készült szentestére finom vacsora.
Egyik nap havazott egy kicsit, de mire lementünk sétálni, elállt, és persze nem maradt meg belőle semmi. Aztán, amikor hazajöttünk, rögtön újra szakadni kezdett a hó.
A szüneti napokon voltak további bőséges séták és fára mászások.
Szilveszterre az asztali grillezőben készült saslik grillsajtból.
A gyerekek is megvárták velünk az éjfélt, és csak kisebb problémák voltak a fáradtságukból.
Ma, január harmadikán pedig tényleg havazást kaptunk. A következő napokra további havat is várunk, és 1 fok fölé nemigen megy a várható hőmérséklet, úgyhogy van esély, hogy velünk is marad egy darabig. Mindenesetre akár marad, akár olvad, mi gyorsan elmentünk sétálni benne. Találkoztunk a Szilveszter előtti napon séta közben megismert magyar családdal is.
A schönholzi réten a gyerekek nekiálltak hóembert építeni.
Én meg elkezdtem arcot formálni neki. Olyan lett, mint Mátyás király, úgyhogy aztán erre még rájátszottunk.
Itt van a végeredmény is. Egy csomó járókelő megcsodálta, többen engedélyt is kértek, hogy lefényképezzék. Amikor viszont nem a közelében voltunk, egy másik járójelőcsoport kivájta a szemgödrét. Szerintem ők úgy érezték, hogy javítanak rajta, nem pedig rongálják - van az emberekben valami ilyen, hogy egy szobron a szemet egy lyuk kell, hogy jelképezze.
Hazajövet még a nagyon vicces saját kis Wilhelmsruher See-nket is láttuk, aminek a felszíne részben volt csak befagyva, és ahol volt jég, ott megmaradt rajta a hó, ahol meg szabadon volt a víz, ott beleesett és elolvadt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése