Annyi sok idő telt el a legutóbbi blogbejegyzés óta, hogy most már inkább több részletre osztom el az időközben történt és fényképezett dolgokat. Most jönnek különféle pillanatok húsvétig, és aztán - remélhetőleg szűk időközökkel - majd további lapok más témákkal.
Mindössze egy hét telt el az előző bejegyzés témáját képező hidegek és hatalmas havazások után, aztán még februárban jött egy elképesztő hőhullám. Volt nap, amikor húsz fok fölött volt a hőmérséklet. Muszáj volt, persze, fagyival megünnepelni.
A hirtelen jött meleg beindította az addig nagyrészt alvó tavaszi hagymásokat, de aztán persze hamar újra hidegek jöttek, és minden virágzás későn jött, viszont el is húzódott.
Nemsokára (február 27.) már ismét jól felöltözve kellett kirándulni.
Elmentünk a belvárosba is a Holocaust során és azóta meggyilkolt zsidók emlékművéhez, mert Levente ilyesmikről tanul az iskolában. Az emlékmű sajátos modern alkotás, körülbelül egy házblokknyi területen szabályos rácsban elhelyezett betonobeliszkekből áll, amik egy hullámzó, besüllyedő területen vannak elhelyezve, kicsit különbözik a magasságuk, és kicsit különbözően dőlnek is. Nagyon érdekes látványok vannak, ha az ember közöttük járkál. Gondoltuk, a gyerekek rajzolhatnának is ennek alapján, de ez nem nagyon sikerült.
Március nagy részében áprilisi időjárás volt, legalábbis ami a változékonyságot illeti, mert melegből bizony nem sok jutott.
Különösen március tizenegyedike volt elképesztő, amikor egy délutáni front átszáguldását követően gyönyörű szivárványt láttam,
aztán pedig lélegzetelállító mammatus-felhőket (amikről utóbb láttam, hogy a magyar Időkép is cikkezett).
Egy napsütéses hétvégén elbicikliztünk a népparkba megnézni, hogyan hajt a medvehagyma - de mire odaértünk, zuhogni kezdett az eső. Később aztán el is állt, de medvehagymából még csak egész apró leveleket tudtunk szedni.
Ez pedig semmi különös, csak egy újabb napsütéses pillanatban szép volt Levente árnyéka a falon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése