Június 13. Ez-az

Az elmúlt hetek legnagyobb családi eseménye egy vonatos kirándulás volt, amiről alább következik majd pár részlet. Ezen kívül különféle apró-cseprő történések következnek. Esemény továbbá, hogy én június hatodikán megkaptam az első koronaoltásomat, Eszter pedig tizenötödikén kapja majd az elsőt.

Május elején kezdett olyan lenni az időjárás, hogy lehetett erre-arra kirándulni menni. Május elsején kimentünk S-Bahnnal Borgsdorfba, ez tőlünk pár megálló, de Berlin határán kívül esik. Többször mentünk már oda, mert a HÉV megállójától pár perc sétával már az erdőben lehet lenni, úgyhogy tökéletes célpont egy kis kiruccanáshoz. Menet, a Bahnon direkt megmutattam a gyerekeknek a telefonomon, hogy milyen a kucsmagomba, mondván, ilyet keresünk, de úgyse fogunk találni.

Mit tesz isten, a kirándulás vége felé megszólal Lehel: nem ez az? De, az volt. Sikerült is pár kucsmagombát összeszedni azon az egy helyen, és másnap tejszínes kucsmagombaszószt csináltam tésztához. Igazuk van a méltatóinak, bizony ez az egyik legfinomabb gomba, amit valaha ettem; talán a legfinomabb.

Az alábbi kép ugyan nem mond semmit; mindenesetre május hetedikén borsónyi jegek zuhogtak.

És nem kevés:

Május nyolcadikán viszont szép volt az idő, így elmentünk cseresznyevirágzást nézni ugyanoda, ahol tavaly is voltunk ilyenkor. Tőlünk pár megálló a belváros irányába, a berlini fal egykori szakasza mentén kialakított sétány.

Pár nappal később újra Borgsdorfban jártunk, de most csak egy darab kucsmagombát találtunk a múltkori lelőhelyen, amit Eszter gondosan elmentett a telefonjába. Abból gombás rántotta lett vacsorára. És csináltunk a gyerekeknek vándorbotot.

A vonatos kirándulást május tizenötödikén tettük a Berlin közelében levő Chorin nevű kisvárosba (kb. 40 perc a vonaton). Ez a Mennybemenetel ünnepéhez kapcsolódó hosszú hétvége szombatja volt.

Az egyszerű, hangulatos városkát körülveszi a természet,

dombokkal, patakkal, mocsárral és tavakkal,

szép erdőkkel,

de a fő látványosság egy gótikus apátság romjai.

A 13. században alapított cisztercita apátság a 16. században megszűnt működni (gazdasági épületnek meg fene tudja, micsodának használták még egy darabig), aztán a 19. században, amikorra már teljesen romlásnak indult, fedezték fel újra és restaurálták.

A kolostor után még folytattuk a kirándulást a környéken. Egy szép réten ebédeltünk a dombtetőn.

Zivataros időt jeleztek arra a napra, de nekünk végig szerencsénk volt. Csak kerülgettek minket a zivatarok. Hallottunk párszor dörgést, időnként befelhősödött, de egyszer sem áztunk meg.

A környékbeli erdő egyik érdekessége volt számos fenyőfa oldalán ez a formáció:

Először nem tudtuk mire vélni, de hamar rájöttünk, hogy itt egykor gyantát csapoltak. Azt hiszem, olvastunk is erről valamelyik leírásban a környékről, hogy a gyantagyűjtés jövedelemforrás volt; azt viszont nem tudtuk, hogy ez pontosan hogyan történhetett. Most már tudjuk.

A pünkösdi hétvégén, május 22-én, a közeli kertészetbe kirándultunk. Volt némi játszóterezés is közben.

Jócskán bevásároltunk virágokból a minierkélyre; alább még csak kipakolva láthatóak.

A vásárlás közepette elcsábultunk egy pici rododendronbokorra is. Nézegettünk a rododendronokat a kertészetben, épp mondtam Eszternek, hogy amikor két éve még egyedül voltam itt késő tavasszal, gondoltam is, hogy ha majd sikerül lakást szerezni, akkor tarthatnánk rododendront, merthogy sokfelé látni kertekben is és cserépben is, tehát nyilván jól érzi magát ezen az éghajlaton. De persze ilyen pici erkélyre nem érdemes egy bokrot, amin igazából évente egyszer van nézegetnivaló.

Viszont ettől a különleges színezettől annyira elbűvölődtünk, hogy megszavaztuk. Külön öröm, ami utólag derült ki a tájékoztató táblácskája alapján a neten keresve: ez egy vadonatúj nemesítés (2019-ben került először kereskedelmi forgalomba), és nemcsak a színezete egyedi, hanem kiemelkedően mésztűrő is, úgyhogy lehet bízni benne, hogy a kemény berlini csapvízzel locsolva is megmarad majd.

A további növények között volt még egy szintén elképesztő színezetű petúnia is.

Itt pedig már beültetve látható az installáció egy része. A virágládát pár hete vettük. Volt ugyan több virágládánk, de egyszer megláttuk akciósan ezt a fajtát, amin már korábban is gondolkodtunk. Nagyon elterjedt errefelé, bár otthon még sohasem láttam: egy hosszában két részre osztott láda, ami direkt arra van kitalálva, hogy erkély korlátjára lehessen rátenni. Nem kell hozzá kampó vagy bármi egyéb szerszám, csak két kis pöcök van, amikkel különböző szélességű korlátokhoz lehet hozzáigazítani a ládán végigfutó horony szélességét.

Május huszonnegyedikén ellátogattunk Berli déli részén a Britzer Gartenbe. Ez egy belépős park, ahol tavaly is jártunk már. A rododendronok voltak a sztárok, meg persze a játszótér.

Meg a rododendronvölgy nevű rész egyik kis zuga, ahol páfránykert van, és benne néhány párásító masina, amik már tavaly is nagyon tetszettek a gyerekeknek.

Május huszonkilencedikén szedtünk egy nagy kazal négylevelű lóherét itt a környékünkön.

Valamint lefényképeztem az ebédet. Ettünk pár remek finomságot ezen a tavaszon (pl. kucsmagomba, meg spárgás ételek); ez most szép is lett, meg gazdag is, pedig igazából semmi extra. Volt vajban párolt zsenge és vastag spárga, főzött és roppantva megsütött krumpli, és hozzá kemény tojás és füstölt lazac.

Június elsején a Gärten der Weltbe kirándultunk. Ez is belépős park, Berlin keleti részén, ahol tavalyelőtt ősszel jártunk. Most főleg rododendronnézőbe mentünk, de volt számos egyéb látnivaló is. Sajnos nem annyi, mint lehetett volna, mert a pálmaház zárva tartott, és a labirintusba, amire emlékeztek és számítottak a gyerekek, csak előre lefoglalt időponttal lehetett volna bemenni.

 Ide ezúttal fényképezőgépet vittem (tavalyelőtt nem), hogy ne csak telefonnal lehessen fényképezni.

Most, június tizenharmadikán pedig, mialatt Lehel egésznapos születésnapi buliban van egy barátjának a telkén, mi a környéken bóklásztunk. Itt az enyhülő megszorításokat kihasználva a helyi polgári egylet szervezésében egy csomó házudvarban kirakodóvásárt tartanak ma, ahol az emberek megszabadulnak a feleslegessé vált ketyeréiktől. Főleg babaruha és hasonlók voltak, de azért egy csomó minden egyéb is, például könyv, egy helyen gyönyörű kerámiák, meg mindenféle vegyes dolog. Nem is jöttünk haza üres kézzel. Találtunk egy szép kendőt Eszternek, mellette pedig Leventének megtetszett egy zsebsakkészlet. Aztán Levente még megvett a saját zsebpénzéből egy kis nyírfa szelencét, majd később bele néhány féldrágakövet. Talált Eszter egy indiai blúzt, nekem meg vettünk egy gyári sárkányt, és hogy Lehel se maradjon ki teljesen a dologból, akadt neki egy kirakójáték, valamint Levente odaadja majd neki az egyik féldrágakövet.