Berlinből elég korán, de azért emberbarát időben kellett elindulni. Szerencsére könnyű tőlünk a repülőtérre utazni: pár megálló S-Bahnnal, és utána vonat egyenesen a reptérig; összesen kevesebb, mint egy óra.
Itt olyan az idő, mint Berlinben augusztusban volt. A dzsekit még Berlinben elcsomagoltam a poggyászomba. A pulóvert a repülőgépről leszállás előtt, amikor visszavettem a zakót. A zakót kicsivel később csomagoltam el. Az ing alól a trikót pedig azután, hogy a szállásomra értem. Még most, este 10 után hazasétálva is kellemesen lehetett egy szál ingben kint lenni.
Nápoly úgy néz ki, mintha Budapestet kevernénk Bombayyel és egy kis Benáresszel, aztán megspékelnénk pár sajátosan itteni dologgal. A lakóépületek tényleg egészen budapesti jellegűek.
A zaj, a kosz már-már Indiát idézi. A közlekedés hektikussága egy az egyben India.
Hozzá a bombayi marina és a benáreszi sikátorok.
Elképesztő, hogy mennyire délen vagyok. Nem itt-ott egy-két gondosan nevelgetett pálmafa, hanem tele van a város hatalmas pálmákkal, különböző fajtákkal.
Az utcai virágládákban olyan szobanövények nőnek, mint a fiahordó Kalanchoë, a majomfa és az aloe vera. Fölöttük - szabad földben - szobafikuszok és narancsfák. Az olajfák akkorák, mint egy kisebb tölgy. Igen, az alábbi képen olajfák vannak.
Szabad földben nő a parkban a papagájvirág is.
A szállásomat kicsit nehéz volt megtalálni, már arra gyanakodtam, hogy valami átverés áldozata lettem, és nem is létezik. Végül, amikor harmadszor jártam körbe azon a helyen, ahol a navigátor szerint lennie kellett, második próbálkozásra felvette a telefont a házigazda, és lejött értem. Egy lepukkant lakóház második emeletén vagyok, nem szállodában, hanem egy lakásból átalakított bed and breakfast intézményben. Az ablakból ez a nem túl épületes kilátás fogad:
Viszont a szoba makulátlan és jó. A házigazdák pedig rögtön kávéval kínáltak - végre egy jó olasz kávé. Azt hiszem, sok kávét fogok inni, amíg itt vagyok. Először azt hittem, ők is itt laknak, de úgy tűnik, nem ez a helyzet, mert délután és este nem találkoztam velük. Reggel viszont itt lesznek, és készítenek majd reggelit.
Mára még nem volt konferenciaprogram, csak egy közös vacsora. Megérkezés után a nyakamba vettem a várost. Lesétáltam a két percre levő kikötőhöz, ahol kisebb város nagyságú hajók állomásoznak, a háttérben pedig a Vezúv homálykodik.
A part mentén egy elég hosszú séta vezet ahhoz az egyetemi épülethez, ahol a konferencia lesz majd (ez kicsit feljebb van a partnál, de egyelőre azt hiszem, ez lesz oda a legrövidebb út, mert ami ennél rövidebb lenne, az alagúton megy át, amin gyalog közlekedni biztosan nem lenne kellemes, és valószínűleg tilos is).
A Vezúvtól teljesen le vagyok nyűgözve.
Ebédelni már nem mentem el, hanem vettem a közértben egy isteni narancsos-gyömbéres-kardamomos ivókefírt, meg ittam egy kávét Sfogliatellával, ami egy isteni helyi sütemény édes túróféleséggel töltve.
Később visszasétáltam a szállásra, pihentem egy kicsit, aztán az óvárosba mentem körülnézni arrafelé, ahol a vacsora lesz. Ennek a nagy része már szürkületkor és sötétben volt, mert azért itt is elég korán sötétedik már.
A vacsorára a házigazdák vendégei voltunk. Enni pedig autentikus nápolyi pizzát kaptunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése