Ez volt az utolsó teljes nap Nápolyban. Csütörtökön-pénteken volt a konferencia, ma - szombaton - pedig Pompeiibe kirándultunk közösen.
Csak néhány fénykép következik egy egész rövid beszámolóval. Főleg fényképezőgéppel fényképeztem, de azokat a képeket még nem tudom a blogra feltenni, csak a telefonosakat. Abból pedig nem sok készült... illetve a végén több, mert a fényképezőgépnek lemerült az akkumulátora, és kénytelen voltam visszatérni telefonra.
Az olasz szervezés és az indiai vendégek összjátékaként jó későn indultunk el. Lényegében egy csoportos utazásra voltunk befizetve, a busz, ami odavitt minket, még egy csomó embert felszedett utánunk. Azt is megtudtuk közben, hogy kétórás idegenvezetést kapunk. A buszon az utaskísérő lány folyékonyan elmondta angolul, spanyolul, franciául és olaszul a tudnivalókat, köztük azt, hogy a helyszínen majd nyelvenként külön idegenvezetőnk lesz. (Az angolja elég rossz volt; a spanyolja nagyon jónak tűnt, a franciája közepesnek, már amennyire én meg tudom ítélni.)
Mindenesetre az angol idegenvezetőnk lelkes, jó kedélyű ember volt, aki rátett majdnem még egy órát a tervezett kettőre, a végén már keresték is telefonon, hogy hová tűntetett minket. De én már menet közben is fontolgattam, a végére pedig el is döntöttem, hogy ott maradok, leválva a csoportról. DeCsa végül nem maradt ott, bár ő is szerette volna megnézni a "misztériumok villáját", holnap (vasárnap, a hazautazásom napján) viszont lehet, hogy még eljön majd velem a múzeumba.
No, szóval mit láttam Pompeiiben?
Odamenet - természetesen - a Vezúvot. (Sajnos visszajövet, naplementi fényben, nem láttam. A vicinálison, amivel Nápolyba visszatértem, állóhely is alig volt, az ablakon csak a Vezúvval ellentétes irányba láttam ki, és arra sem nagyon.)
Meg persze ott is a Vezúvot. Itt éppen toronydaruval kombinálva, előtérben némi romokkal.
Ez itt én volnék, már a csoporttól elbúcsúzás után.
Ez itt egy villa bejárata, rajta mozaikos kép és felirat: CAVE CANEM.
Ez nem tudom, micsoda; egy kevésbé kivehető példányt látva meg akartam kérdezni az idegenvezetőtől, de nem volt rá jó alkalom. Később találtam ezt a teljesen látható kerámiacsövet a falba ágyazva. Ereszcsatornára tippelek, de még azt is el tudom képzelni, hogy volt emeleti fürdőszobájuk, és annak a lefolyója.
Ez talán egy tengerész villájának a bejárata.
Ez itt egy fürdő, pontosabban annak egy helyisége, talán a tepidárium. Mindenesetre a képen a padlófűtési rendszer látható.
Ez itt egy szépen restaurált épület az átrium felől nézve.
Ez egy hamuba ágyazódott, majd ott elbomlott holttestről készült gipszöntvény. Az eredeti csontok ott vannak a belsejében.
Ez itt egy (homo)erotikus jelenet egy bordélyház faláról.
Egy pazar villa mozaikpadlója.
Vénusz a kagylóban, freskó. Egy csomó helyen a falak egyszínűre vannak festve (vagy minimális kétszínű minta van rajtuk), és icipici, kb. A4-es lap méretű képek vannak rajtuk elhelyezve. Az ehhez hasonló nagy méretű freskók ritkák. Az idegenvezető azt állította, hogy nagyon gyorsan kellett dolgozni rajtuk (mert különben megszárad a vakolat, és már nem lesz "al fresco" a technika, ami pedig azt jelenti, hogy nem lesz tartós). Ebből következik, hogy a nagy freskó iszonyatosan drága dolog, mert nem elég hozzá egy jó festő, hanem jó és villámgyors festő kell. Nem tudom, elhiszem-e neki az egészet, én azt gondolnám, hogy fel lehetne szögezni pár nedves pokrócot a frissen vakolt falra, és csak ott levenni, ahol épp fest a művész. Vagy akár lehetne több részletben vakolni.
Egy gyorsbüfé pultja, sokféle különböző "márványból" kirakva. A várost eltemető vulkánkitörés előtt 16(?) évvel hatalmas földrengés döntötte romba Pompeiit. Az újjáépítés nagyon költséges volt, és állítólag ehhez kapcsolódik az, hogy szinte minden ház utcafrontján bolt, étkezde vagy italkimérés van. Mivel kikötőváros és ókori turistacélpont volt Pompeii, az idegenforgalomból komoly extra bevételre tudtak szert tenni.
Az amfiteátrum kívülről.
És belülről.
A kiállításból: elszenesedett kenyerek.
Egy lámpatartó fiúszobor, amit lakomáknál használtak. Bronz.
Pán, gyümölcsös kosárral és kecskefejjel a kezében. Márvány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése