2023. január 29., vasárnap

India: 2023.01.29

Ez itt a híradás, hogy megérkeztem Indiába, még egyben vagyok, sőt, a csomagommal is sikerült újraegyesülnöm. A Dohától Chennaiig hozó IndiGo járat eléggé fapados volt, nagyon nem a Qatar airways színvonalát hozta. Azért ki lehetett bírni. Leszállás után a határőr hosszasan feltartott. Nem akart semmi rosszat, csak félrevitt az irodába beszélgetni, hogy miféle kutatást is végzek, mit gondolok a hinduizmusról, miért nem vesszük fel a kapcsolatot az indiai kormánnyal, hogy támogassa a projektünket, satöbbi. Mire túljutottam rajta, már ki se volt írva, hogy melyik futószalagon kéne keresnem a csomagomat. Azért a harmadik ember, akit megkérdeztem, elárulta; ott is volt a már leállított futószalag mellé lerakodva.

A reptéren autó várt, ami elhozott Pondyba. Itt a szállásomon nem volt kész a szoba, még egy órát kértek, azalatt elmentem ebédelni, de az egy órából lett majdnem kettő, mire be lehetett menni úgy, hogy csak itt-ott száradt meg a felmosás. A légkondival akarták szárítani. Én inkább kitártam ajtót-ablakot, és a ventilátorra bíztam. A fürdőszoba mondjuk estére sem száradt fel teljesen...

Délután fel-alá loholtam a városban, hogy megpróbáljak elintézni néhány praktikus dolgot. Leginkább azt, hogy legyen indiai telefonkártyám. Azt hittem, lépten-nyomon telefonos üzletek lesznek, de sehol sem volt, csak végül a franc túlsó felén találtam egymás után vagy hatot. Azoknak a nagy része nem árult SIM kártyát, végül kaptam egyet egy nőtől, aki nem nagyon tudott angolul. Működni még nem működik. Egy kicsit még bizakodom, hogy csak sokáig tart az aktiválódása; a nő egy órát mondott, a cég négy órát, de emlékeim szerint pár éve Bombayben azt mondták nekem, egy napba is beletelhet. Mindenesetre a telefon látja a kártyát, de a kártya szerint nincs semmi térereje a szolgáltatónak.

A szállodai wifi elég gyenge, mondhatni vacak, de azért egyelőre el lehet vele boldogulni vele. De telefonkártyára mindenképpen szükségem lesz, nemcsak a hívások miatt, hanem azért is, hogy legyen mobil adatom, ami nélkül nagyon nehéz lenne majd boldogulni.

A dohai repülőtér óriásmacija.

Érkezés Chennaiba.
Random tamilföldi táj az autóból.
A szállásom udvara.
Pondy tengerparti sétány.
Az ebédem.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése