2022.12.16. Egy bolonyult utazás

 Na, így karácsony előtt még elutaztam Bonyolába konferenciázni. Azaz Bolognába. Bolonyult utazás volt.

Szerda reggel indultam Berlinből repülővel. Mivel közvetlen járat nincs, ezért Frankfurtban átszállással. Lufthansa, nem valami fapados izé.

Berlinben a gép késve szállt fel. Frankfurtba tehát már eleve késve is érkeztünk. Leszállás után furikáztunk egy ideig a repülőtéren, majd bejelentette a pilóta, hogy ahová küldtek minket, hogy parkoljunk le, ott nincs parkolóhely, úgyhogy most várjuk, hogy máshová küldjenek minket. Frankfurtban esett egy kis hó, és káosz van.

Küldtek minket máshová, átfurikáztunk oda.

Ott nem lehetett beállni, mondta a pilóta, hogy először el kell menniük onnan az ott levő autóknak vagy buszoknak vagy akármiknek.

Elmentek, beálltunk. Vártunk. Aztán mondta a pilóta, hogy sajnos a repülőtér nem adott nekünk lépcsőt a kiszálláshoz. Pontosabban a lépcső itt van, de nincs ember, aki odatolja a repülőgéphez.

Itt már kezdtem aggódni, hogy lekésem a csatlakozásomat.

Végül lett ember, odarakták a lépcsőt, elkezdtünk kiszállni.

Az orrom előtt (négy emberrel előttem) megtelt a busz, meg kellett várni a következőt. Hamarosan megjött, felszálltunk, de akkor viszont meg kellett várni, amíg az is megtelik. Megtelt, nem indultunk. Valami olyasmit mondott a vezető, hogy nem mehet el, amíg meg nem érkezik a következő busz. Ennek ahhoz lehetett köze, hogy volt még utas, aki a lépcsőn állt, talán azért, mert valamijük a gépen maradt, vagy valami más problémájuk lehetett. Mindenesetre végül az utaskísérők megbeszéltek valamit a buszvezetővel, hogy majd ők vigyáznak arra a két utasra, a busz meg menjen el.

Hosszasan furikáztunk tehát a reptéren, most már busszal. Végül beálltunk, el is értem a csatlakozásomat.

Beszálláskor azért rákérdeztem, hogy a csomagomat átrakodták-e, mert oké, hogy én elértem, de vajon a feladott poggyásznak volt-e ideje átkerülni. A hölgy utánanézett, mondta, hogy még nem rakták át, de ne aggódjak, minden valószínűség szerint át fogják rakni. Ha mégsem, akkor majd jelentkeznem kell a Lufthansa képviseletnél a bolognai repülőtéren, és amint lehet, kikézbesítik nekem, valamint megtérítik az ezzel kapcsolatban közben felmerül költségeimet.

Beszállás után a stewardesst is megkérdeztem, átrakták-e már a csomagomat. Azt mondta, felszállás után a kapitány értesítést fog kapni minden esetlegesen lemaradt csomagról, és akkor majd szólnak. Meg hogy a frankfurti repülőtéren 40 perc kell a csomagok átrakásához, és még a beérkező gépem késésével együtt is több idő telik el annál, úgyhogy ne aggódjak.

A felszállás viszont nem következett el. 12:30-kor kellett volna elhagynunk Frankfurtot. Valamivel 1 óra után bejelentette a kapitány, hogy a reptér nem küldött rakodókat, így senkinek a csomagja nincsen bepakolva a gépbe. Nem tudni, mikor kapunk rakodókat, ő nem mer ígérni semmit, de reméli, hogy 30 percen belül.

Háromnegyed kettő körül megtudtuk, hogy érkezett két rakodó, de nem dolgozhatnak, mert nincs műszakvezetőjük, aki nélkül nem kezdhetik el.

Negyed háromkor közölte a kapitány, hogy akkor most elindulunk, és minden csomagot itt hagyunk. De továbbra sem történt semmi.

Fél háromkor viszont megtudtuk, hogy valahogy mégis vannak csomagrakodók, és visszük mindenki csomagját, tíz perc múlva indulunk. Ezután egy jó óráig semmi nem történt.

Háromnegyed négykor bejelentette a kapitány, hogy mozgunk, "wir bewegen uns". Ezután hosszasan furikáztunk fel és alá a flaszteren. Közben valamikor havatlanították a szárnyainkat valami gépezettel, ami akár a Mátrixból is jöhetett volna:

Negyed öt körül felszálltunk.

Bolognába 13:50-kor kellett volna érkeznünk. 17:30-kor szálltunk le.

A csomagom természetesen nem jött meg. Vártam, vártam, amíg le nem állították a futószalagot. Hiába álltunk majdnem négy órát Frankfurtban, az alatt sem bírták átvinni a 40 perces átrakodási megoldásukkal. És hiába mondta a stewardess, hogy szólni fognak, ha lemaradt valami csomag, nem szólt senki.

Mentem tehát megkeresni a Lufthansát. Aminek Bolognában nincsen képviselete. Csak az elveszett poggyász reklamáció van, ahol felvették a jegyzőkönyvet, megkérdezték, hogy ha meghozták Bolognába, érte jövök-e, vagy szállítsák ki valahová. Dehogy jövök érte, nem érek rá, konferenciázom egész nap. De a hotelben sem tudok ülni, hogy várjam, hogy kihozzák. Sebaj, majd ott hagyják a recepción, ez a szokás. És mégis, mikor lehet rá számítani? Azt ő nem tudja. A papíron, amit adott nekem, van egy webcím, ott lehet utánanézni.

Oké, megköszöntem neki, aztán átmentem az indulási terminálra, hátha ott van Lufthansa-képviselet. Persze nem volt ott sem. Egy általános információs kioszknál megkérdeztem a pasit, hogy szerinte számíthatok-e arra, amit Frankfurtban ígértek nekem, hogy ha én most nekiállok inget, gatyát, fogkefét vásárolni, akkor azt majd a Lufthansa kifizeti nekem. Ő biztosat nem tud, de szerinte ez normális, csak ne Armani öltönyt vegyek. Rendben, köszönöm a megnyugtatást, nem azt terveztem.

Akkor induljunk be a városba. Van egy egysínű függővasút, ami gyorsan bevisz, de hiába gyors, azért már majdnem este hét van, mire beérek. A boltok nagy része hétkor zár, látok a Google térképen egy plázát, ami nyolcig nyitva van, arra veszem az utat a vasútállomásról, ahová az egysínű hozott. Mellesleg nyolckor üdvözlő vacsora a kollégákkal, hét ötvenkor találkozunk hozzá a szállodában.

Közben gyorsan vettem egy töltőt egy kis telefonos boltban. Mondtam az angolul jól tudó srácnak, hogy legalább negyven wattos töltőt szeretnék, és ki szeretném próbálni, hogy együttműködik-e a telefonommal. Keresett egyet, kipróbáltuk, együttműködött, megvettem. Számlát elraktam, legyen mit benyújtani a Lufthansának. Jóval később láttam, hogy tíz wattos töltőt kaptam. Olyan csigalassúsággal tölt, hogy az ész megáll.

A térképen jelzett pláza nem létezik; talán nem pláza, hanem az egész környéknek a neve, mert lényegében bevásárlónegyed volt arrafelé. De hogy akkor miért írja rá a Google, hogy nyolcig nyitva van, amikor minden üzlet máskor zár, azt nem tudom. Na sebaj, akkor ruhát ma már nem veszünk, kerítsünk legalább egy drogériát, legyen fogkefe, fogkrém, meg szappan, amivel kimoshatom a gatyámat és a zoknimat. Lett is egy DM, megvettem ezeket, és még meg is érkeztem a szállodába, bejelentkeztem, és elértem a társaságot.

Sőt, közben még az internetet is megnyitottam, és megnéztem, mi újság a csomagommal. A kapott cetlin levő weboldal nem létezett. Nagy nehezen megtaláltam a Lufthansa honlapján, hol kell elveszett csomag után érdeklődni. Ehhez meg kellett adnom mindenféle adatot. Utána közölte a honlap, hogy de hát ezt az elveszést már bejelentették, úgyhogy nem itt kell érdeklődnöm utána, hanem kattintsak emide. Kattintottam amoda. Ott azt a referenciaszámot kellett megadni, amit a cetlimen kaptam. Végül innen megtudtam, hogy még a mai napon érkezik a csomagom Bolognába az ilyen és ilyen számú járattal, amiről ott persze nem lehetett megnézni, hogy mikor érkezik, de külön megtaláltam, hogy este 10 körül.

Amúgy ezen a délutánon terveztem elkészülni az eléggé befejezetlen előadásommal péntekre. Hát, ebből nem lett semmi. Az eleve késői vacsora jó sokáig tartott, utána vissza a szállásra, még ki kellett mosni a fehérneműt. Megnéztem még egyszer a csomagkeresést, jóval este 11 után is azt mondta, hogy éppen érkezik a mai napon azzal a járattal, aminek 10 körül le kellett szállnia Bolognában. A vacsora alatt megtudtam, hogy a költségtérítésen felül kártérítésre is jogosult vagyok, ez EU szabály, hogy három órát meghaladó késés után kártérítés jár az utasnak, és ezt is a légitársaság oldalán kell igényelni.

Csütörtökön reggel kilenctől este hatig konferencia. Reggel a csomagkövető oldal még mindig azt mondta, hogy a csomagom éppen érkezik a tegnap esti járattal. Megkerestem még reggel azt is, hol kell kártérítést igényelni a Lufthansa oldalán. Megtaláltam, ahhoz is kitöltöttem az adatokat. Három percen belül kaptam egy választ, hogy sajnos el kell utasítaniuk. Indoklás nem volt, csak egy hibás angolsággal megírt mondat, meg porhintés arról, hogy rossz idő esetén az utasok biztonsága az elsődleges. Erre azonnal visszaírtam, hogy legyenek szívesek kereken megmondani, hogy akkor most elutasítják-e a kárpótlásigényt, és ha igen, akkor pontosan mi az a rendkívüli ok, amire hivatkozva ezt teszik. Azóta kiműveltem magam egy kicsit, és már tudom, hogy a légitársaság kötelessége bizonyítani, hogy rendkívüli ok állt fent, de amúgy a "kedvezőtlen időjárás" valóban elfogadható rendkívüli ok. Csak azt nem hiszem, hogy ha folyamatosan szálltak fel a gépek Frankfurtban, akkor ez kimeríti a rendkívül kedvezőtlen időjárás fogalmát. Mindenesetre erre már nem kaptam hamar választ, csak ma, péntek este. A válasz betű szerint az eredeti email volt. Ugyanazzal a hibás angolságú mondattal benne. Innentől nem tudok mit csinálni a Lufthansával, majd a németországi utasvédelmi hivatalhoz fordulok, ha ráérek.

A csomagkövető oldal egész délelőtt ugyanazt mondta. Valamikor dél körül viszont rájött, hogy a csomag megérkezett Bolognába, és most éppen kézbesítik ki nekem. Kicsivel később ehhez további információkat is kaptam: egyrészt azt, hogy 16 órakor kézbesítik. Másrészt azt, hogy majd a kézbesítő felhív, hogy mikor kézbesítse. Harmadrészt pedig azt, hogy kattintsak ide, hogy a futárcég honlapján aktuálisat tudjak meg a kézbesítésről. A link egy nem létező honlapra mutatott.

Mivel nem bíztam benne, hogy ez a csomag még ma megérkezik, az ebédszünetben elmentem H&M boltba, vettem egy inget, két trikót, meg pár gatyát és zoknit. Számlát persze eltettem.

17 órakor még mindig azt mondta a honlap, hogy a csomagomat kézbesítik 16 órakor, meg hogy hívnak, hogy mikor, meg hogy erre a nem működő linkre kattintva tudhatok meg többet.

18:30 körül a hotelbe visszaérve még mindig ugyanezt mondta. 19:45 körül viszont kopogtak az ajtómon, a recepciós hölgy volt, kezében a poggyászommal.

Szóval ez legalább megjött, baja sem esett. Ruhát vennem kár volt, de azt nagyon ajánlom a Lufinak, hogy szó nélkül fizesse ki, mert drágán vettem őket, a gatyák és a zoknik szarok, az ingre és a trikókra pedig normálisan nem költöttem volna ennyit.

Csütörtökön is volt egy jó későn kezdődő és jó későig elnyúló közös vacsora. Vacsorázni menés előtt, valamint péntek reggel még valahogy az előadásomat is sikerült befejezni. De olyan kőfáradt voltam ezen az éjszakán, hogy reggelinél értesültem róla, hogy hajnali fél négykor tűzriadó volt a hotelben. Én észre sem vettem. Tűz szerencsére nem volt, mert akkor bennégtem volna. Valaki rágyújtott a szobájában.

Ma, pénteken, csak fél tízkor kezdtünk, és öt körül már végeztünk. Tiszta ruha volt rajtam, és meg is tudtam borotválkozni reggel :)

Most hamarosan lesz még egy búcsúvacsora, holnap pedig repülök vissza Berlinbe. A visszaút Münchenen keresztül lesz. Remélem, viszontagságok nélkül.

Búcsúzóul pár kép a borús-esős Bolognából. Az elsőn a terem, ahol a konferencia első napján voltunk. Ulysses-terem a neve.