Hosszabb beszámoló még mindig nincs, de itt van cserébe pár kép, meg egy gyors összefoglaló. A hétvégén megvolt az iskolai évnyitó, vasárnap pedig elmentünk egy Berlintől északra levő kis tóhoz fürödni Gergő (Levente magyar osztálytársa) szüleivel. Ma a nap nagy részét otthon töltöttem, várva, hogy jöjjenek bekötni az internetet, és megérkezzenek az Ikea szállítmányai. Az Ikea teherfuvar meg is jött, ami pedig az ismét csomagküldeményként jövő gyerekasztalokat illeti, azokról kiderült a nyomkövetésnél, hogy még át sem bírták adni a szállító cégnek, nemhogy megérkezne a mára beígért szállítás. Szóval a gyerekíróasztalok kálváriája kezdődik elölről, csak most remélhetőleg nem utazunk Magyarországra, mire méltóztatnak kihozni őket. Ami pedig az internetet illeti, kora délután végül jött egy telefon a szolgáltatótól, miszerint nem tudják bekötni hozzánk a netet, mert a lakásunk előző lakója nem mondta le a szerződését, és nem lehet másik szerződést kötni ugyanarra a végpontra. Részleteket nem tudunk, majd "a napokban" küldenek egy emailt, hogy most akkor mi lesz. Addig meg azt kérték, hogy próbáljuk megtudni, ki volt az előző lakó. Ami azért fura, mert egyrészt nekik tudniuk kéne, ha szerződésük volt vele, másrészt meg nekünk nemhogy lehetetlen, de valószínűleg törvényellenes is a bérlakásunk előző lakójáról adatokhoz jutnunk. Amúgy pedig b.sszák meg, miért nem bírtak három hete értesíteni erről, amikor megigényeltem a szolgáltatást? Vagy legalább pár nappal ezelőtt, és akkor nem maradtam volna otthon munka helyett.
Az évnyitó ünnepségen Lehel eléggé elárvult, mert neki az osztályával kellett ülnie és állnia, mi pedig külön voltunk a nézők között.
De aztán az egy darab próbaórát élvezte (pedig azon sem lehettünk bent), és utána már jó kedve lett. Alább próbaóra után pózolnak az iskolaudvaron.
A kezükben a trombitaszerűségek az itteni iskolakezdési hagyományhoz tartoznak, Einschulungstüte meg Zuckertüte a nevük, és nem trombiták, hanem csomagok (Tüte = zacskó), amiben iskolás kellékek és édességek vannak. Az először iskolába menők kapják elsősorban (a szülők és rokonok adják nekik), de hogy a már iskolás tesók se érezzék megbántva magukat, szokás nekik is adni egy kisebb Tütét.
Évnyitó után elmentünk bevásárolni, és megebédeltünk egy töröknél, ami inkább étterem volt, mint büfé.
Az ajtófélfamászást még otthon vitték tökélyre a gyerekek, de már Berlinben is gyakorolják. A fehér fal és ajtófélfa máris csupa mancsnyom, ezért tegnap bevezettem a szigorú szabályt (amit úgysem fognak betartani), miszerint csak fürdés után szabad ajtófélfára mászni.
Vasárnapi fürdés a Summter See szabadstrandján: Lehel, Levente és Gergő.
de izgi, sok puszi nektek!
VálaszTörlés