Megpróbálom összefoglalni az iskolával kapcsolatos rohangálásinkat, ehhez ha nem is Ádámnál és Évánál kell kezdenem, de még azelőtt, hogy megérkeztünk Berlinbe. Ha nagyon hosszúra nyúlna, lehet, hogy két bejegyzésben írom majd meg. Azoktól, akik részben hallották már, előre is elnézést!
Az indulásunk időpontjának kiválasztásában két tényezőt mindenképpen figyelembe kellett vennünk: a Balogh-találkozót és a berlini iskolakezdés dátumát, ami idén augusztus 5 volt (Németországban mindenhol hat hetes a nyári szünet az iskolákban, de a tartományok maguk jelölik ki, mettől meddig tartják a nyári szünetet). Hogy legyen időnk intézkedni, idejében kellett hát indulnunk. Addig is én kapcsolatban léptem a körzetes iskolával, hogy jönnénk és a hivatallal is, ahol a beiskolázást és az egyéb iskolaügyeket intézik. Mindenhonnan kaptam választ is, amely szerint elsőként a hivatallal lépjünk kapcsolatba, a hivatali ügyintéző fogadóórája nyáron kedd délelőttönként van; Lente iskolába iratásához pedig nyelvi tesztet kell majd csináltatnunk, és annak alapján lehet továbbmenni.
Így szombati érkezésünk után vasárnap kitaláltuk, mikor hova menjünk, kapcsolatba léptem egy szociális segítővel, aki németül még nem annyira jól beszélőket szokott hivatalos ügyeik intézésével segíteni (és véletlenül magyar). Hétfőn elintéztük a lakcímre való bejelentkezésünket, ehhez egyrészt a háztulajdonos irodájába mentünk el, majd az egyik hivatalba, ahol felszabadult egy időpont (talán pont szombat este, nem emlékszem pontosan, de valamikor D megírta). Sikeres nap volt, meglett minden (bár nagyon megrázott, mennyire nem értettem, amikor hozzám szóltak; hiába, rég társalogtam már németül), még Catant is vettünk.
Kedden mentünk az oktatási hivatalba, ahol Lehelt minden gond nélkül beiskolázták a körzetes iskolába, kezünkbe nyomtak egy papírt, hogy mihamarabb jelentkezzünk az iskolában, illetve hogy vizsgáltassuk meg mindkét gyereket az iskolaorvosi szolgálattal (Lehel esetében ez egyben az iskolérettségi vizsgálat is), erre is kaptunk elérhetőséget, hogy foglalhassunk időpontot. Lentét iskolába egyelőre nem tudták sorolni, de kaptunk időpontot a nyelvi tesztre, egy héttel későbbre.
Szerdán felhívtam az iskolaorvosi szolgálatot, mert bár a kapott papíron az állt, hogy lehet neten is időpontot foglalni, de ez csak később fog működni. Augusztus 6-ra kaptunk időpontot és megnyugtattak, hogy ettől még mehetnek közösségbe a gyerekek, ha valahol rákérdeznének, akkor mondjuk, hogy 6-án lesz meg az orvosi vizsgálat.
A telefonból kiderült az is, hogy az elsősök csak egy héttel később kezdenek, 12-én, és előtte 10-én ünnepélyesen köszöntik őket, mint nagy iskolásokat. Erről szólt a tegnapi bejegyzés.
Szerdán az iskolába is ellátogattunk, ahol az iskolatitkár, akivel korábban leveleztünk, felismert, és Lehelt be is tudtuk iratni. Részletes információt persze nem tudtak adni, mivel még ők is csupán akkor kezdtek dolgozni a szünet után. Leventéről még kevésbé, mert legyen meg a nyelvi teszt, ami után ők majd követik a hivatal ajánlásait. De meglehetősen kelletlennek tűnt az iskolaigazgató, ajánlgatta, hogy Lehel járhatna még egy évet óvodába, hogy nyelvet tanuljon, Lente pedig Wilkommensklasséba, ahol nyelvet tanulna többségében menekült gyerekekkel együtt. Ezek közül egyiket sem szerettük volna, így is jelöltük be Lehel beiratkozási papírján. Lente esetében még várnunk kellett a nyelvi teszt időpontjáig.
Ez el is érkezett a következő kedden. Ide elkísért egy ismerősöm, Andrea, aki Berlin egyik iskolájában matektanár és osztályfőnök, hogy támogasson. Nagyon kedves emberrel találkozhattam személyesen végre, mert eddig is sokat segített teljesen önzetlenül az iskolával való levelezésben.
A nyelvi teszt, mivel létező némettudást nem mérhetett, valójában nyelvi képességet és matematikai tudást mért. A felmérő hölgy nagyon kedves volt, és egyet értett velünk abban, hogy Lentének -- ha sokkal nehezebb is -- a normál harmadik osztályhoz kellene csatlakoznia. Azzal váltunk el, hogy egyeztet az oktatási hivatallal és értesíti az iskolát is.
Közben Andrea említette az itteni napközit, a Hortot, hogy az az iskolától teljesen külön intézmény, azaz külön kell rá jelentkezni, és érdemes is lenne, hiszen a német nyelvű környezetben gyorsabb a nyelvtanulás is. Nosza, nekieredtem (ezúttal segítők nélkül!) napközit intézni. Ez Lehel esetében gyorsan ment, hiszen minden lényeges papír a kezemben volt, valamint az elsősök és a másodikosok számára a Hort ingyenes. Lenténél elsőre csak félig intéztem el a dolgokat, mert kellett igazolást vinnem az iskolától, hogy harmadikos, valamint jövedelemnyilatozatot kellett tennünk, hogy megállapíthassák a hozzájárulásunk mértékét.
Szerdán még elég nyugton voltam, hogy akkor minden halad a legideálisabb kifejlet felé, de nem érkezett semmilyen válasz. Csütörtökön sem, akkor bementünk újfent az iskolába, ahol reggel nem tudtunk semmit sem intézni: értekezlet volt. Később délelőtt sikerült mégis beszélnünk az iskolatitkárral, amikor visszamentünk. Akkor kiderült, Lehel az 1.a osztály tanulója lesz és kaptunk is egy csomagot a tanítónénitől. Ebben egy beszerzendő dolgok listája, egy levél Lehelnek, illetve két jegy az elsősök évnyitójára. Lentéről viszont nem kaptak hírt, és az iskolatitkár hiába próbálta felhívni a vizsgáztató hölgyet, folyton foglalt volt a vonal.
Viszont a Hort vezetőnőjével összetalálkoztunk az iskolában, és ő azonnal át is invitált minket, hogy nézzük meg a Hort épületét (két saroknyira van az iskola épületétől, majd egyszer írok pár szót arról az épületről is, mert nagyon szép). Ő nyomatékosan javasolta, hogy Lehel hétfőtől jöjjön hozzájuk, minél hamarabb kezdi a nyelvtanulást, annál jobb. Hétfőtől pedig elvileg már Lentének is iskola van.
De arról, hogy végül is Lente felvétele is sikerült és hétfőn már mehet is iskolába, csak péntek este értesültem. És nagyon megkönnyebbültem: sikerült mindent úgy alakítani, ahogy szerettük volna.
Folyt. köv. az első iskolai hétről...
Az indulásunk időpontjának kiválasztásában két tényezőt mindenképpen figyelembe kellett vennünk: a Balogh-találkozót és a berlini iskolakezdés dátumát, ami idén augusztus 5 volt (Németországban mindenhol hat hetes a nyári szünet az iskolákban, de a tartományok maguk jelölik ki, mettől meddig tartják a nyári szünetet). Hogy legyen időnk intézkedni, idejében kellett hát indulnunk. Addig is én kapcsolatban léptem a körzetes iskolával, hogy jönnénk és a hivatallal is, ahol a beiskolázást és az egyéb iskolaügyeket intézik. Mindenhonnan kaptam választ is, amely szerint elsőként a hivatallal lépjünk kapcsolatba, a hivatali ügyintéző fogadóórája nyáron kedd délelőttönként van; Lente iskolába iratásához pedig nyelvi tesztet kell majd csináltatnunk, és annak alapján lehet továbbmenni.
Így szombati érkezésünk után vasárnap kitaláltuk, mikor hova menjünk, kapcsolatba léptem egy szociális segítővel, aki németül még nem annyira jól beszélőket szokott hivatalos ügyeik intézésével segíteni (és véletlenül magyar). Hétfőn elintéztük a lakcímre való bejelentkezésünket, ehhez egyrészt a háztulajdonos irodájába mentünk el, majd az egyik hivatalba, ahol felszabadult egy időpont (talán pont szombat este, nem emlékszem pontosan, de valamikor D megírta). Sikeres nap volt, meglett minden (bár nagyon megrázott, mennyire nem értettem, amikor hozzám szóltak; hiába, rég társalogtam már németül), még Catant is vettünk.
Kedden mentünk az oktatási hivatalba, ahol Lehelt minden gond nélkül beiskolázták a körzetes iskolába, kezünkbe nyomtak egy papírt, hogy mihamarabb jelentkezzünk az iskolában, illetve hogy vizsgáltassuk meg mindkét gyereket az iskolaorvosi szolgálattal (Lehel esetében ez egyben az iskolérettségi vizsgálat is), erre is kaptunk elérhetőséget, hogy foglalhassunk időpontot. Lentét iskolába egyelőre nem tudták sorolni, de kaptunk időpontot a nyelvi tesztre, egy héttel későbbre.
Szerdán felhívtam az iskolaorvosi szolgálatot, mert bár a kapott papíron az állt, hogy lehet neten is időpontot foglalni, de ez csak később fog működni. Augusztus 6-ra kaptunk időpontot és megnyugtattak, hogy ettől még mehetnek közösségbe a gyerekek, ha valahol rákérdeznének, akkor mondjuk, hogy 6-án lesz meg az orvosi vizsgálat.
A telefonból kiderült az is, hogy az elsősök csak egy héttel később kezdenek, 12-én, és előtte 10-én ünnepélyesen köszöntik őket, mint nagy iskolásokat. Erről szólt a tegnapi bejegyzés.
Szerdán az iskolába is ellátogattunk, ahol az iskolatitkár, akivel korábban leveleztünk, felismert, és Lehelt be is tudtuk iratni. Részletes információt persze nem tudtak adni, mivel még ők is csupán akkor kezdtek dolgozni a szünet után. Leventéről még kevésbé, mert legyen meg a nyelvi teszt, ami után ők majd követik a hivatal ajánlásait. De meglehetősen kelletlennek tűnt az iskolaigazgató, ajánlgatta, hogy Lehel járhatna még egy évet óvodába, hogy nyelvet tanuljon, Lente pedig Wilkommensklasséba, ahol nyelvet tanulna többségében menekült gyerekekkel együtt. Ezek közül egyiket sem szerettük volna, így is jelöltük be Lehel beiratkozási papírján. Lente esetében még várnunk kellett a nyelvi teszt időpontjáig.
Ez el is érkezett a következő kedden. Ide elkísért egy ismerősöm, Andrea, aki Berlin egyik iskolájában matektanár és osztályfőnök, hogy támogasson. Nagyon kedves emberrel találkozhattam személyesen végre, mert eddig is sokat segített teljesen önzetlenül az iskolával való levelezésben.
A nyelvi teszt, mivel létező némettudást nem mérhetett, valójában nyelvi képességet és matematikai tudást mért. A felmérő hölgy nagyon kedves volt, és egyet értett velünk abban, hogy Lentének -- ha sokkal nehezebb is -- a normál harmadik osztályhoz kellene csatlakoznia. Azzal váltunk el, hogy egyeztet az oktatási hivatallal és értesíti az iskolát is.
Közben Andrea említette az itteni napközit, a Hortot, hogy az az iskolától teljesen külön intézmény, azaz külön kell rá jelentkezni, és érdemes is lenne, hiszen a német nyelvű környezetben gyorsabb a nyelvtanulás is. Nosza, nekieredtem (ezúttal segítők nélkül!) napközit intézni. Ez Lehel esetében gyorsan ment, hiszen minden lényeges papír a kezemben volt, valamint az elsősök és a másodikosok számára a Hort ingyenes. Lenténél elsőre csak félig intéztem el a dolgokat, mert kellett igazolást vinnem az iskolától, hogy harmadikos, valamint jövedelemnyilatozatot kellett tennünk, hogy megállapíthassák a hozzájárulásunk mértékét.
Szerdán még elég nyugton voltam, hogy akkor minden halad a legideálisabb kifejlet felé, de nem érkezett semmilyen válasz. Csütörtökön sem, akkor bementünk újfent az iskolába, ahol reggel nem tudtunk semmit sem intézni: értekezlet volt. Később délelőtt sikerült mégis beszélnünk az iskolatitkárral, amikor visszamentünk. Akkor kiderült, Lehel az 1.a osztály tanulója lesz és kaptunk is egy csomagot a tanítónénitől. Ebben egy beszerzendő dolgok listája, egy levél Lehelnek, illetve két jegy az elsősök évnyitójára. Lentéről viszont nem kaptak hírt, és az iskolatitkár hiába próbálta felhívni a vizsgáztató hölgyet, folyton foglalt volt a vonal.
Viszont a Hort vezetőnőjével összetalálkoztunk az iskolában, és ő azonnal át is invitált minket, hogy nézzük meg a Hort épületét (két saroknyira van az iskola épületétől, majd egyszer írok pár szót arról az épületről is, mert nagyon szép). Ő nyomatékosan javasolta, hogy Lehel hétfőtől jöjjön hozzájuk, minél hamarabb kezdi a nyelvtanulást, annál jobb. Hétfőtől pedig elvileg már Lentének is iskola van.
De arról, hogy végül is Lente felvétele is sikerült és hétfőn már mehet is iskolába, csak péntek este értesültem. És nagyon megkönnyebbültem: sikerült mindent úgy alakítani, ahogy szerettük volna.
Folyt. köv. az első iskolai hétről...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése