Augusztus 22 - hétköznapok

Valamikor hamarosan Eszter is folytatja majd a múltkor megkezdett beszámolóját; addig én jelentkezem, hogy ne maradjon túl sokáig bejegyzés nélkül a blog. Komolyabb fejlemény nincs az itteni életünkben. Az internetet várhatóan szeptember hetedikén fogják bekötni hozzánk, de majd hiszem, ha látom. A múltkori netes mizéria vége annyi lett, hogy adjak be igénylést más sávszélességre, és lehet, hogy az majd keresztülmegy - és úgy tűnik, keresztül is ment, vagy legalábbis most már kaptam olyan értesítéseket is, amilyeneket a múltkor nem, mert nyilván már egy korábbi fázisban hamvába holt a folyamat. Alább jön tehát néhány újabb kép és részlet a hétköznapokból.

A berlini autósok általában rendkívül figyelmesek a gyalogosokkal, és ha csak közeledik valaki a zebra felé az egyik oldalon, már állnak meg a másik oldalon jövő autósok. Ezzel együtt is az iskola előtti zebránál transzparens van kifüggesztve: az iskola kezdődik, a forgalom vár. És vár, tényleg, akár percekig, mert mire átmegy valaki, addigra már érkezik a következő.

A múlt hétvégén sikerült némi időt tölteni a lakás fejlesztésével is. Eszter mostanra lényegében mindent összerakott (azóta voltunk újra az Ikeában tegnap, de már azt is összerakta, amit akkor vettünk: padokat az előszobába.) Rám várt viszont a falfúrás, hogy rögzíteni lehessen a magas polcosszekrényeket meg egyebeket. Így aztán most már be van rendezve a hálószobánk: az ágy oldalán két polc, mellettük két saját olvasólámpa, amiket frissen vettem. A két polc között felül lesz majd még egy áthidaló.

Miután hozzánk felkerült a két új lámpa, a két otthonról hozott régi olvasólámpát megkapták a gyerekek. Eddig egy volt náluk, egy pedig nálunk. Az emeletes ágy felső emeletére csak úgy lehetett lámpát csíptetni, hogy megtoldottam az ágyat még egy léccel. A minap még az emeletes ágy csavarjait is meghúztam, így most már talán nyikorogni sem fog annyira, mint eddig.

Eszter összerakta a gyerekasztalokat is: ezek azok, amiket már júniusban megrendeltem, csak nem jöttek meg időben, aztán visszamentek az Ikeának. (Na jó, persze ezek nyilván nem pont ugyanazok...) Az asztalukra vettem új kislámpákat is, amiknek a talapzatán van egy érintőkapcsoló, amivel három fokozatban állítani lehet a fényerejüket. Előbb-utóbb majd széket is kapnak, addig pedig jó lesz nekik a két hokedli.

A nappali berendezése ezen a képen még csak úgy-ahogy van helyretéve, de azóta - most hétfőn - itt is felfúrtam a falhoz a magas szekrényeket, és beraktam mindent a rendes helyére. A képen már látszik, hogy hangszórót is vettem közben, így ha este mesét nézünk a számítógépen, már nem hang nélkül kell. Sőt, az azóta történt átrendezéshez már kábelek is vannak, így a hangszórókat normálisan is el lehetett helyezni, és a mese képét ki lehet vezetni a számítógépről a tévére.

Hétfőn délelőtt egyébként azért kellett itthon maradnom, mert vártuk a vízvezetékszerelőt. Azt hiszem, írta már valamelyikünk, hogy még hetekkel ezelőtt egyszer arra jöttünk haza, hogy ázik az alattunk levő üzlethelyiség. Akkor feljött egy szerelő, megállapította, hogy át van rozsdálva a csatlakozásunk a stranghoz, és mondta, hogy majd jelzi az ingatlantulajdonosnak, aztán az intézkedik. Addig ne használjuk a mosogatógépet, és a lehető legkevesebbet használjuk a mosogatót.Két-három hét után úgy döntöttünk, hogy ha ennyire lassan megy a dolog, akkor szarunk a mosogatóhasználati korlátozásra, és a gépet ugyan nem, de a mosogatót rendesen használjuk, mert folyton a fürdőkádban mosogatni igen kellemetlen. És hátha hamarabb történik valami, ha újra ázni kezd az alattunk levő... Ezután hamarosan fel is hívtak az ingatlankezelőtől, és pillanatnyilag annyit akartak tudni, hogy tudjuk-e rendeltetésszerűen használni a konyhát vagy sem. Én megmondtam, hogy nem, és a rákövetkező héten újra felhívtak, hogy akkor hétfőn jön a szerelő. Hát, ez volt a háttér - jött hétfőn a szerelő, megnézte, tulajdonképpen mi is van. (Ez persze nem az a szerelő volt, aki korábban megnézte, hanem az ingatlankezelő sajátja.) Amiket mondott, abból én elsősorban a Scheißét értettem. Aztán elmagyarázta, hogy majd vissza kell jönnie, falat bontania (persze pont ott, ahol frissen tapétáztam), aztán cserélik, amit kell. Erre várhatóan a jövő hét elején kerül sor, és addig ne a lehető legkevesebbet, hanem egyáltalán ne használjuk a konyhai vizet. Úgyhogy ismét marad a fürdőkádi mosogatás, amit persze Eszter csinál. Reméljük, a jövő hét elején viszont tényleg megoldják, és aztán majd lehet végre a mosogatógépet is használni...
Tapétát említettem az előbb. Ezt még nagyon régen kitaláltam, hogy a sötétke, szürkécske városi lakást majd feldobjuk vidám színekkel és itt-ott elhelyezett bambuszos akcentustapétával. A múltkorában megrendeltem a tapétát, és valamelyik hétvégén - azt hiszem, még tizenegyedikén - azt is sikerült felrakni a megfelelő helyekre, nevezetesen a falak különböző kiszögellő részeire a nappaliban, az előszobában és a konyhában.
Alább látható tehát az előszobánk a bejárati ajtó és a konyhaajtó közötti pontról nézve. Balra a remek cipősszekrényünk, amit még jó régen összerakott Eszter. Hátul a fantasztikus előszobapolcrendszer, amit kartondobozokból tákoltam még a legelején. Balra a hálószobákhoz vezető folyosó ajtaja, jobbra pedig a nappalié. A folyosó ajtaja fölött pedig...

 ...a Sárkány, amit végre sikerült méltó helyre feltenni. A Sárkányt még tavaly karácsony táján csináltam otthon egy darab tűzifáról levált kéregből. Átkentem egy kis vörös lazúrral, aztán fújtam rá némi aranyfestéket. A szeme egy aranyszínű műanyag karácsonyfadíszből készült, a fogai pedig rózsatüskék; a szemfoga vadcitrom tövise.

A legutóbbi hétvégén nem volt olyan sok idő a lakással foglalkozni. Szombaton Endrééket látogattuk meg, mert végre nekik is van hosszútávú lakásik Marienfeldében, a város déli végén. Előtte Ikeába mentünk családilag. Vasárnap pedig Andrea jött el levezetni Lehellel egy képességfelmérő tesztet, ami kellett az iskolához. Szerintem erről majd Eszter ír bővebben. Meg arról is, hogy kicsoda Andrea, ha még erről nem írtunk.
Mindenesetre a most hétvégi lakáskontribúcióm lényege az volt, hogy lepucoltam a konyhaablakokat (azóta Eszter sorra pucolja a többit), és felraktam az alsó részükre a belátásgátló fóliát, így most már a függöny alatti részre sem tudnak betekinteni az utcáról, viszont a fény nagy része még be tud jönni az oda költöztetendő fűszernövényekhez.

Ezen a héten a szerelőváráson és az Ikea-járáson kívül alapvetően dolgoztam. Kezdenek sűrűbbek lenni a munkával kapcsolatos dolgok: véglegesíteni kell egy csomó tervezetet, szövegkódolási konvenciót a szeptemberi nagy találkozónk előtt időben; közben rohamtempóban be kell fejeznem az ázsiai hunokkal kapcsolatos előző projektbeli kötet szerkesztését, valamint a saját könyvem kefelevonatával is foglalkozni kell. Ezeken kívül bírálnom kell egy magyarországi doktori disszertációt, amivel még el sem kezdtem foglalkozni, de lassan sürgős lesz az is...
Most szombaton Levente osztályának lesz iskolakezdő bulija grillezéssel.