Próbálom összefoglalni napjainkat most, hogy van pár percem. Mert az
elmúlt napok igen zsúfoltak voltak: nálunk is bezártak az iskolák.
A múlt héten szerdán vagy csütörtökön dőlt el, hogy a járvány lassítása és az egészségügy túlterheltségének megelőzése miatt Németország egyes tartományaiban (később a nap folyamán a legtöbb, másnapra az összes tartományában) bezárják a sulikat. A zárás következő keddtől lépett érvénybe a közép- és általános iskolákban és hétfőtől a felsőoktatásban (itt a tavaszi szemeszter kezdődött volna hétfőn, de azt már nem kezdték el). A bezárás egyelőre úgy néz ki, hogy a tavaszi szünet végéig, április 20-ig tart, ami öt hét.
Pénteken Lentéék még elmentek úszni, és utána felírtak a főbb tantárgyakhoz, hogy milyen feladatokat kellene elvégezni. Lehelék nem írtak fel semmit, de hétfőre a tanító néni összeállított nekik egy tanulási tervet. Mindkét gyereknek lett hozzáférése egy vagy több internetes tanulós oldalhoz, ahova a tanítók az osztályukra szabott feladatokat tudnak kijelölni a megfelelő osztály teljes évi anyagából.
A hétvégénk a szokásos mellett izgalommal és valljuk be, némi aggódással telt, annyira új nekünk ez a helyzet. Nyilvánvaló volt, hogy másnak is, hiszen felrobbant a net az otthonoktatás lehetőségeit, a gyerekek egyéb lefoglalását és a napi menük összeállítását taglalva. Igyekeztem csak ésszel válogatni, de azért elég bátortalanul mentem neki az új hétnek...
Hétfőn még volt iskola, ekkor Lentének az angolos feladatokat jelölték ki, de ezen kívül normális tanítás volt. Lehel ekkor kapta meg a tanulási tervét, de ők is normális napot igyekeztek tartani. Én még végigböngésztem pár boltot, hogy az itthon töltendő időre legyen pl. alapanyag kézműveskedni. Persze próbáltam ezt-azt vásárolni, de nagyon le voltak fosztva a boltok -- meghallották az emberek, hogy mostantól iskolabezárás, tehát rohammal bevették a boltokat...
Délután a napköziből hamar hazajöttünk és elkezdtük együtt tervezgetni, hogyan is alakítsuk ki a napjainkat.
Kedden a fő tervem csak annyi volt, hogy állítsuk össze a napirendet, amihez többé-kevésbé tartani tudjuk magunkat. A gyerekek lelkesen terveztek-vágtak-ragasztottak:
Ezen kívül mindketten nagyon lelkesen nekiálltak a kapott feladatoknak is, főleg a mateknak. Lehel egyik feladata az volt, hogy síkidomokól kellett bizonyos ábrákat többféleképpen lefedni. Mire kész lett, kedvet kapott az építkezéshez:
Ebéd: pesztós tészta.
Délután elmentünk egy órára biciklizni, mert így azért elég kevés az érintkezés másokkal, aztán volt játék is. Összességében jól és lelkesen vettük az első napot, még én is.
A szerda kissé nehézkesebben indult, de azért mikor végre elkezdődtek a tanórák (maguk állították össze az órarendjüket), nagy lelkesen vetették be magukat a tananyagba, Lente teljesen befejezte a kiadott matekfeladatokat, Lehel is egy fél oldal híján. A németezés, angolozás is jól ment. A szerdai nekem kitűzött feladatom az volt, hogy beizzítsam a digitális lehetőségeket, ami némi döcögőkkel, de beindult.
Az egyik gond az volt, hogy nem egyedül izzítottam, hanem sokezer német gyerek és szülő próbálta egyidejűleg használni az alkalmazásokat, amire nem eléggé voltak a készítők szerverileg felkészülve és akadoztak a programok. Amelyikbe tudtam, beléptem, amiben akkor nem sikerült, azt este oldottam meg.
A másik gond az volt, hogy Lente nekiállt az egyiken matekfeladatokat megoldani, ami az akadozáson túl sem mindenben szerencsés a kialakítása. Ez kiboruláshoz vezetett, mert úgy érezte, neki kell mindig mindenben a legjobbnak lennie. Annyira sikerült belelovallnia magát, hogy engem is magával ragadott, együtt zokogtunk egy sort.
Persze a kiborulás egyik oka a digitális dolgok beállítása miatti szöszölés volt, ami az ebéd késését is jelentette. Teli gyomorral sokkal nehezebb kiborulni, ez a tanulság 😄.
Ebéd: krumplifőzelék
Ebéd után nagyot kirándultunk ismét csak biciklivel. Haza felé kissé necces volt, mert kétszer is rossz irányba indultunk, aztán meg mire ráálltunk a hazafelé menő útra, Lente biciklilánca leesett. Visszaraktam, könyékig sáros és olajos lettem, nyami. Szerencsére volt nálunk fertőtlenítő kendő, abba próbáltam törölközni. Alig mentünk pár percet, megismétlődött az eset, azzal a különbséggel, hogy ezúttal mindkét fogaskerékről lejött és be is szorult az első fogaskerék mellé. Ismét szerelés, most mérgelődéssel fűszerezve, nagyon nehezen sikerült kiszabadítani. Szerencsére nem ragadtunk másfél órai sétára otthontól... Hazafelé szerencsére még nyitva találtuk a bicikliszerelőt, aki öt perc alatt megigazította a kereket, hogy ne legyen a lánc annyira laza. Azért szép kirándulás volt a szép tavaszi időben!
Dani ezen a napon úgy jött haza, hogy a héten már nem megy be (azóta kiderült, nem is mehet már, az egyetemre csak a legminimálisabb személyzetet engedik be).
Csütörtökön is elég jól ment a tanulás, főleg azért, mert végre beindult a gyakorlás a tableten is, és ez persze az új izgalmával tölti el mindkét gyermeket. A gyakorlandókat a tanítók jelölik ki az applikáció digitális osztályában, lényegében a teljes matek és német tananyag fent van (10. osztályig, elég sok minden környezetből és biológiából is) rengeteg gyakorlófeladattal. A tanítók így a gyerekek teljesítményét is tudják követni.
Ebéd: Mogyorószószos-kókusztejes-zöldséges tofu rizzsel; kicsit csípósre sikerült, Lehelnek nem ízlett (ami fura, mert néha a csípőst is csípőssel eszi...)
Ebéd után csak a szomszédos parkban tekertük fel-alá, aztán egy elhagyottabb szakaszon a gyerekek nekiálltak a biciklin akrobatikázni: fél lábam felemelem, egy kézzel és egy lábbal vagyok csak a bicajon, ilyeneket.
A további délután a telefonálgatás jegyében telt: beszéltem anyukámmal, apukámmal és Spapával is. Közben a gyerekek a frissen beszerzett ráspolykészletet tesztelték és barkácsoltak:
Péntekre a gyerekek jelentősen fáradtabban és nyűgösebben álltak neki a tanulásnak, Lente németje el is maradt. Persze ez a nyűgösség nem vonatkozik a tableten való gyakorlásra, mert azt bármennyit és bármikor 😄... Azt hiszem, az utóbbi két nap tanulsága, hogy ennél egy kissé szigorúbb szabályozást fogunk kitalálni (leginkább közösen a gyerekekkel, úgy képzelem), mert könyvben és papíron is van még azért feladat (bár a matekot mindketten kivégezték már).
Dani közben sütött egy finom kovászos kenyeret (úgy értendő, hogy csak kovászos, mert élesztő több mint egy hete nem kapható, vagy mindig csak rosszkor megyünk vásárolni...)
Ebéd: Indiaias cukkini sült grillsajttal és kenyérrel, ezt mindenkinek ízlett, csak Lente szedegette ki a sült sajtot, mert nem szereti az állagát.
Ebéd után ismét bicikliztünk:
Ezúttal a Mauerwegen, ami nem más, mint egy egész Berlint kölülölelő és a városon keresztülhaladó hatalmas séta- és bicikliút (sok helyütt, ahol autóutat keresztez, a földön az aszfaltba vagy kövezetbe épített macskakőcsíkkal jelölték), amit a lebontott fal után keletkező területekeken alakítottak ki és tartanak fenn a különböző civil kiránduló és biciklis egyesületek. Parkosított és sok helyen történelmi emlékhelyként szolgáló kb. 160km hosszú kiépített kirándulóút. Mivel mi nagyon közel lakunk a valamikori falhoz (ahogy a hévhez megyünk, átlépünk a jelölőcsíkon), ezért jó eséllyel többfelé indulva is belefutunk, szerettem volna már megnézni, hogy is, merre is halad. A szerdai nagy kirándulásunk is részben a Mauerweg egyik szakaszán történt, most is azon indultunk el, aztán elkanyarodtunk másfelé (egy patak mentén az erdőbe), de végül ismét arra jutottunk ki és azon tértünk haza.
Szombatra egy nagy családi kirándulást terveztünk és éttermi ebédet, mielőtt a szigorított kijárás miatt az éttermeket is bezárnák. Elgyalogoltunk egy távolabbi parkba, ami egyben botanikus kertszerűség is: van benne egy geológiai fal, rengeteg különféle kőből megépítve, melegház, egy nagyobbacska tó (részben náddal fedve), elkerített részen szarvasok és dámvadak, valamint az erdősebb részen zöld szőnyegben medvehagyma, rengeteg medvehagyma.
A
medvehagymából hoztunk haza is egy nagyobb csomóval, és nem mi voltunk
az egyetlenek, akik szedték. Mint a fent képen látszik, jut elég!
Ebéd: Olasz étteremben ettünk, pizzát, kardhalat és a gyerek paradicsomos spagettit. Volt desszert is, a gyerekeknek fagyi, mi meg egy pannacottán osztoztunk meg.
A szép idő ellenére nagyon hideg volt, főleg mert a szél nagyon fújt, teljesen átfáztam.
Délután még egy pár percre felugrott hozzánk Andrea, a berlini tanítónő ismerősünk, hogy vigyen egy kis kovászt (mert nem egyszerű élesztőhöz jutni), ők is sétálni voltak családostul. Megcsodálta az új beépített szekrényünket, megbeszélték Danival a kenyérkészítés titkait, de persze nem maradt sokáig.
No, ennyi volt az első itthontanulós hetünk. Áldásom rá 🙋
A múlt héten szerdán vagy csütörtökön dőlt el, hogy a járvány lassítása és az egészségügy túlterheltségének megelőzése miatt Németország egyes tartományaiban (később a nap folyamán a legtöbb, másnapra az összes tartományában) bezárják a sulikat. A zárás következő keddtől lépett érvénybe a közép- és általános iskolákban és hétfőtől a felsőoktatásban (itt a tavaszi szemeszter kezdődött volna hétfőn, de azt már nem kezdték el). A bezárás egyelőre úgy néz ki, hogy a tavaszi szünet végéig, április 20-ig tart, ami öt hét.
Pénteken Lentéék még elmentek úszni, és utána felírtak a főbb tantárgyakhoz, hogy milyen feladatokat kellene elvégezni. Lehelék nem írtak fel semmit, de hétfőre a tanító néni összeállított nekik egy tanulási tervet. Mindkét gyereknek lett hozzáférése egy vagy több internetes tanulós oldalhoz, ahova a tanítók az osztályukra szabott feladatokat tudnak kijelölni a megfelelő osztály teljes évi anyagából.
A hétvégénk a szokásos mellett izgalommal és valljuk be, némi aggódással telt, annyira új nekünk ez a helyzet. Nyilvánvaló volt, hogy másnak is, hiszen felrobbant a net az otthonoktatás lehetőségeit, a gyerekek egyéb lefoglalását és a napi menük összeállítását taglalva. Igyekeztem csak ésszel válogatni, de azért elég bátortalanul mentem neki az új hétnek...
Hétfőn még volt iskola, ekkor Lentének az angolos feladatokat jelölték ki, de ezen kívül normális tanítás volt. Lehel ekkor kapta meg a tanulási tervét, de ők is normális napot igyekeztek tartani. Én még végigböngésztem pár boltot, hogy az itthon töltendő időre legyen pl. alapanyag kézműveskedni. Persze próbáltam ezt-azt vásárolni, de nagyon le voltak fosztva a boltok -- meghallották az emberek, hogy mostantól iskolabezárás, tehát rohammal bevették a boltokat...
Délután a napköziből hamar hazajöttünk és elkezdtük együtt tervezgetni, hogyan is alakítsuk ki a napjainkat.
Kedden a fő tervem csak annyi volt, hogy állítsuk össze a napirendet, amihez többé-kevésbé tartani tudjuk magunkat. A gyerekek lelkesen terveztek-vágtak-ragasztottak:
Ezen kívül mindketten nagyon lelkesen nekiálltak a kapott feladatoknak is, főleg a mateknak. Lehel egyik feladata az volt, hogy síkidomokól kellett bizonyos ábrákat többféleképpen lefedni. Mire kész lett, kedvet kapott az építkezéshez:
Ebéd: pesztós tészta.
Délután elmentünk egy órára biciklizni, mert így azért elég kevés az érintkezés másokkal, aztán volt játék is. Összességében jól és lelkesen vettük az első napot, még én is.
A szerda kissé nehézkesebben indult, de azért mikor végre elkezdődtek a tanórák (maguk állították össze az órarendjüket), nagy lelkesen vetették be magukat a tananyagba, Lente teljesen befejezte a kiadott matekfeladatokat, Lehel is egy fél oldal híján. A németezés, angolozás is jól ment. A szerdai nekem kitűzött feladatom az volt, hogy beizzítsam a digitális lehetőségeket, ami némi döcögőkkel, de beindult.
Az egyik gond az volt, hogy nem egyedül izzítottam, hanem sokezer német gyerek és szülő próbálta egyidejűleg használni az alkalmazásokat, amire nem eléggé voltak a készítők szerverileg felkészülve és akadoztak a programok. Amelyikbe tudtam, beléptem, amiben akkor nem sikerült, azt este oldottam meg.
A másik gond az volt, hogy Lente nekiállt az egyiken matekfeladatokat megoldani, ami az akadozáson túl sem mindenben szerencsés a kialakítása. Ez kiboruláshoz vezetett, mert úgy érezte, neki kell mindig mindenben a legjobbnak lennie. Annyira sikerült belelovallnia magát, hogy engem is magával ragadott, együtt zokogtunk egy sort.
Persze a kiborulás egyik oka a digitális dolgok beállítása miatti szöszölés volt, ami az ebéd késését is jelentette. Teli gyomorral sokkal nehezebb kiborulni, ez a tanulság 😄.
Ebéd: krumplifőzelék
Ebéd után nagyot kirándultunk ismét csak biciklivel. Haza felé kissé necces volt, mert kétszer is rossz irányba indultunk, aztán meg mire ráálltunk a hazafelé menő útra, Lente biciklilánca leesett. Visszaraktam, könyékig sáros és olajos lettem, nyami. Szerencsére volt nálunk fertőtlenítő kendő, abba próbáltam törölközni. Alig mentünk pár percet, megismétlődött az eset, azzal a különbséggel, hogy ezúttal mindkét fogaskerékről lejött és be is szorult az első fogaskerék mellé. Ismét szerelés, most mérgelődéssel fűszerezve, nagyon nehezen sikerült kiszabadítani. Szerencsére nem ragadtunk másfél órai sétára otthontól... Hazafelé szerencsére még nyitva találtuk a bicikliszerelőt, aki öt perc alatt megigazította a kereket, hogy ne legyen a lánc annyira laza. Azért szép kirándulás volt a szép tavaszi időben!
Dani ezen a napon úgy jött haza, hogy a héten már nem megy be (azóta kiderült, nem is mehet már, az egyetemre csak a legminimálisabb személyzetet engedik be).
Csütörtökön is elég jól ment a tanulás, főleg azért, mert végre beindult a gyakorlás a tableten is, és ez persze az új izgalmával tölti el mindkét gyermeket. A gyakorlandókat a tanítók jelölik ki az applikáció digitális osztályában, lényegében a teljes matek és német tananyag fent van (10. osztályig, elég sok minden környezetből és biológiából is) rengeteg gyakorlófeladattal. A tanítók így a gyerekek teljesítményét is tudják követni.
Ebéd: Mogyorószószos-kókusztejes-zöldséges tofu rizzsel; kicsit csípósre sikerült, Lehelnek nem ízlett (ami fura, mert néha a csípőst is csípőssel eszi...)
Ebéd után csak a szomszédos parkban tekertük fel-alá, aztán egy elhagyottabb szakaszon a gyerekek nekiálltak a biciklin akrobatikázni: fél lábam felemelem, egy kézzel és egy lábbal vagyok csak a bicajon, ilyeneket.
A további délután a telefonálgatás jegyében telt: beszéltem anyukámmal, apukámmal és Spapával is. Közben a gyerekek a frissen beszerzett ráspolykészletet tesztelték és barkácsoltak:
Péntekre a gyerekek jelentősen fáradtabban és nyűgösebben álltak neki a tanulásnak, Lente németje el is maradt. Persze ez a nyűgösség nem vonatkozik a tableten való gyakorlásra, mert azt bármennyit és bármikor 😄... Azt hiszem, az utóbbi két nap tanulsága, hogy ennél egy kissé szigorúbb szabályozást fogunk kitalálni (leginkább közösen a gyerekekkel, úgy képzelem), mert könyvben és papíron is van még azért feladat (bár a matekot mindketten kivégezték már).
Dani közben sütött egy finom kovászos kenyeret (úgy értendő, hogy csak kovászos, mert élesztő több mint egy hete nem kapható, vagy mindig csak rosszkor megyünk vásárolni...)
Ebéd: Indiaias cukkini sült grillsajttal és kenyérrel, ezt mindenkinek ízlett, csak Lente szedegette ki a sült sajtot, mert nem szereti az állagát.
Ebéd után ismét bicikliztünk:
 |
| Selymit a barka már kitakarta... |
Ezúttal a Mauerwegen, ami nem más, mint egy egész Berlint kölülölelő és a városon keresztülhaladó hatalmas séta- és bicikliút (sok helyütt, ahol autóutat keresztez, a földön az aszfaltba vagy kövezetbe épített macskakőcsíkkal jelölték), amit a lebontott fal után keletkező területekeken alakítottak ki és tartanak fenn a különböző civil kiránduló és biciklis egyesületek. Parkosított és sok helyen történelmi emlékhelyként szolgáló kb. 160km hosszú kiépített kirándulóút. Mivel mi nagyon közel lakunk a valamikori falhoz (ahogy a hévhez megyünk, átlépünk a jelölőcsíkon), ezért jó eséllyel többfelé indulva is belefutunk, szerettem volna már megnézni, hogy is, merre is halad. A szerdai nagy kirándulásunk is részben a Mauerweg egyik szakaszán történt, most is azon indultunk el, aztán elkanyarodtunk másfelé (egy patak mentén az erdőbe), de végül ismét arra jutottunk ki és azon tértünk haza.
Szombatra egy nagy családi kirándulást terveztünk és éttermi ebédet, mielőtt a szigorított kijárás miatt az éttermeket is bezárnák. Elgyalogoltunk egy távolabbi parkba, ami egyben botanikus kertszerűség is: van benne egy geológiai fal, rengeteg különféle kőből megépítve, melegház, egy nagyobbacska tó (részben náddal fedve), elkerített részen szarvasok és dámvadak, valamint az erdősebb részen zöld szőnyegben medvehagyma, rengeteg medvehagyma.
 |
| Vízeséske az odaúton |
 |
| Medvehagyma-mező |
 |
| Kákafonás a tóparton |
 |
| Bomló nádbugák |
Ebéd: Olasz étteremben ettünk, pizzát, kardhalat és a gyerek paradicsomos spagettit. Volt desszert is, a gyerekeknek fagyi, mi meg egy pannacottán osztoztunk meg.
A szép idő ellenére nagyon hideg volt, főleg mert a szél nagyon fújt, teljesen átfáztam.
Délután még egy pár percre felugrott hozzánk Andrea, a berlini tanítónő ismerősünk, hogy vigyen egy kis kovászt (mert nem egyszerű élesztőhöz jutni), ők is sétálni voltak családostul. Megcsodálta az új beépített szekrényünket, megbeszélték Danival a kenyérkészítés titkait, de persze nem maradt sokáig.
No, ennyi volt az első itthontanulós hetünk. Áldásom rá 🙋
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése