Április 6

Pár szó az elmúlt pár hétről. A korona súlyát itt is érezni, de - mint ahogy többeknek meséltem már külön - alapvetően jó a hangulat, és a kijárási tilalom is emberséges alapon működik. A szabály az, hogy fontos ok nélkül nem szabad elmenni otthonról - de a szabadban sétálás határozottan és expliciten fontos oknak minősül, feltéve, hogy az ember nem üldögél egy helyben, és távolságot tart azoktól, akikkel nem él egy háztartásban. Alább néhány részlet.

A boltokat itt is jó alaposan kifosztották, és még nem teljesen álltak helyre a dolgok. Ez itt valamikor a korai pánikhangulatban a helyi bolt zöldséges szakasza.

Ez meg itt a kirakott tájékoztató (valahol a tészta helye táján): azonnali hatállyal érvényes szabály szerint mostantól legfejlebb 2 csomag cukor, liszt, tészta, vécépapír, konyhai törlőkendő, rizs, szappan és konzerv vásárolható. Ez a plakát - némileg átfogalmazva és részletezve - azóta is kint van.

Ez pedig a szomszédos night club ajtaján. Kb: itt nem maradt semmi ellopható, még az alkoholt is elvittük, hogy tudjunk vécépapírt venni, és hogy könnyebb legyen elviselnünk, amit kell.

Az iskoláról átváltottunk otthoni iskolázásra, és pár napra rá én is abbahagytam a munkahelyre bejárást, és átváltottam otthoni munkázásra. Erről Eszter már írt elég részletesen. Az elején nagy örömmel láttak neki a gyerekek a maguk tervezte órarend szerint.

Azóta csökkent a lelkesedés, és nem is sikerült a szünet kezdetéig elvégezni minden feladott anyagot, úgyhogy valamennyi tanulás lesz majd a húsvéti szünet alatt is.
Élesztőt hetek óta nem lehet kapni, sem frisset, sem szárazat. Egy csomag szárazélesztő még van a konyhaszekrényben, azt húsvéti kalácsra tartogatjuk. Addig pedig próbálkozom csak kovásszal kenyeret sütni. Az eredmények valahol a tragikus és a gyenge között mozognak, még egyetlen jó kenyér sem jött össze, ami engem személy szerint vérig sért, hiszen vagy tíz éve hetente többször sütök kenyeret, és felháborítónak találom, hogy most nem megy. De mire a kovásszal megkel a kenyér, addigra valahogy szétoszlik a tésztában a sikérhálózat, és hiába volt pompásan ruganyosra kidagasztva, szétplöttyed az egész. Ez itt alább még egy olyan, amiben szárazélesztő is volt, azt hiszem. Elvileg persze nem lenne muszáj kenyeret sütni, mert kapható a boltban mindig - de azért mégiscsak jobb - elvileg - a saját. Pár napja még lisztet is tudtam venni, úgyhogy próbálkozom tovább rendületlenül.

Két hete hétvégén gondoltuk, tegyünk egy nagyobb gyalogsétát a botanikai parknak nevezett nem túl távoli létesítménybe, arra az esetre, ha bevezetnék a (teljes) kijárási tilalmat. Egybekötöttük a dolgot egy éttermi ebéddel is, arra az esetre, ha bezárnák az éttermeket. Utóbbi bejött, az éttermeket másnap bezárták, csak elvitelre dolgozhatnak - a kijárási tilalom viszont, mint fent mondtam, továbbra is lágy.
A botanikus kert elég lagymatag volt, semmi nem volt benne, ami növényileg különösen szép vagy érdekes lett volna. Viszont volt benne egy medvehagymaszőnyeggel terített erdődarabka, ahol a németek szatyorszám szüreteltek, úgyhogy mi is szedtünk egy adagot az uzsonnás zacskónkba.

És volt benne egy elkerített rész őzekkel, dámvadakkal és legalább egy jávorszarvassal, amit a gyerekek nagyon élveztek, mert lehetett fűvel etetni a bestiákat.

Időközben elkezdtem nézni a használtbicikli-hirdetéseket, hogy tömegközlekedés nélkül is tudjunk közösen messzebbre menni, mint gyalog. Kevés rokonszenves hirdetést találtam; abból a kettőből, aminek írtam, az egyik annyit írt, hogy nyugodtan menjek el megnézni - csak azt felejtette el beleírni, pedig külön kérdeztem, hogy mégis hová (csak irányítószám volt megadva), és egyetlen más kérdésemre sem válaszolt. Gondoltam, ha ennyire nem akarja eladni, én ugyan nem könyörgök neki. A másik már címet is írt este, hogy hol lehet megnézni - de időpontot nem. Írtam neki, hogy másnap kettőkor megfelel-e, de erre már nem jött válasz, és másnap délre a hirdetést is levették, tehát nyilván eladta, és nem méltóztatott neki megírni ezt. Így végül elmentünk egy kereskedésbe, és a tervezettnél drágábban ugyan, de vettünk nekem is egy használt biciklit úgy, hogy lehetett több közül válogatni.

A múlt hétvégén volt a gyerekekkel egy barkácsolós délutánunk, mert nagyon hiányzott nekik, hogy a Hortban rendszeresen van Holzwerkstatt (faműhely). Nekiálltunk tehát hajókat építeni, miután hoztam a barkácsboltból hozzávaló anyagokat. Azóta voltam még egyszer, hoztam nekik lombfűrészt, vékony rétegelt lemezeket, árbocnak való rudat, és egyéb javakat is. Hét közben főleg én folytattam a hajók fejlesztgetését, a mostani hétvégén pedig ismét dolgoztunk rajtuk egy nagyot közösen.

Időközben múlt hétfőn egyszer csak szakadni kezdett a hó.

Eszter levitte a gyerekeket a parkba, aztán amikor egyre jobban havazott, utánuk telefonáltam, hogy hol vannak, mert én is csatlakozni akarok. Így aztán lett egy kis hógolyódobálás és minihóember-építés is.

Sok kertészeti munka zajlott mostanában: kitakarították a zöldfoltokat, megmetszették az öreg fákat, és ültettek elég sok új fát is. Itt alább bemutatkozik az egyik, hogy én, kérem, egy új városi fa vagyok.

A mostani hétvégén a gyerekek hajóinak továbbépítésén kívül összetákoltam egy növényfuttató rácsot is, amire majd sarkantyúkát szeretnék felnöveszteni az erkélyen.

Ezen a képen a szomszéd Wilhelmsruher See vizén látható a Loch Ness-i szörny helyi változata.

Ezen a hétvégén tettünk egy nagyobbacska biciklis kirándulást azokhoz a tavakhoz, amikhez nem olyan régen még S-Bahnnal mentünk el. Szombattól javult az idő, vasárnap már kifejezetten meleg volt, ma (hétfőn) pedig már 20 fok fölött. Tegnap is fagyiztunk egyet a biciklikirándulás után, ma pedig sétáltunk egy jót a környéken, és szedtünk pár jó faágat, hogy német szokás szerint majd húsvétfát dekoráljunk.

Erre a hétre szabadságot veszek ki; közben is dolgozom majd valamennyit, hogy ne legyen rossz a lelkiismeretem amiatt, amikor kevesebbet dolgozom, bár nem vagyok szabadságon. Meg van pluszmunkám is, egy lektorálás, amit húsvét hétfőre kéne befejezni. Ma a sétán kívül volt egy nagyobb takarítás is, amiben a gyerekek is segítettek, és végre az ablakokat is lemostuk. Itt van a tiszta erkélyablak, kívül pedig a napfénnyel ismerkedő palántáim.

Összességében: igyekszünk jól érezni magunkat. A gyerekeknek, főleg Lehelnek, továbbra sem mindig megy könnyen a dolog - nyilván állandó stresszben van, és ez időnként csökönyösségben, rosszkedvben, ellenségességben jön ki. De egyre többször sikerül neki is uralkodnia magán, és elfogadnia, hogy egy csomó mindent meg lehet beszélni, hogy az ő kedve szerint legyen, és ehhez csak az kell, hogy normálisan megbeszélje, és ne ordítson és toporzékoljon - ha pedig valamit nem lehet megváltoztatni, akkor azt elfogadja.