Minden megy tovább az egyre inkább megszokott kerékvágásban. Kezd tartóssá válni a jó idő, úgyhogy lehet sokat sétálni, biciklizni. A gyerekek sokszor hisztisek, akaratosak, nem bírják a lekorlátozottságot. Az iskola még nem kezdődik, de már esélyes, hogy hamarosan fog. Ma pedig Lehel születésnapja van. Alább pár pillanatkép az elmúlt időszakból.
Időnként idehaza is sikerül a gyerekeknek jó és kevés zajjal járó játékokat kitalálni. Múlt csütörtökön például űrhajó volt a kanpé, és hosszasan utazgattak vele. Vagy talán velük, mert két külön űrhajó volt néha.
A lakás fekvése nem túl jó, direkt napfényt szinte semmit nem kapunk. De reggelente tavasztól őszig besüt pár kósza sugár a konyha és a gyerekszoba ablakán. Itt van egy kis napárnyék a konyhából.
A múlt hétvégén végre sikerült egy vállalható kenyeret sütni élesztő nélkül, csak kovásszal. Azóta sikerült egyet, ami talán egy kicsivel jobb lett, meg két másikat, ami rosszabb - szóval még nem sikerült igazán ráérezni.
De azért ez van annyira kecsegtető, hogy hiába tudtam valamelyik nap élesztőt venni (és vettem is mindjárt három kockával), azóta sem azzal sütöm a kenyeret.
Múlt vasárnap elbicikliztünk egy környékbeli japáncseresznye-sorhoz, amit a helybeli japán lakosok ültettek körülbelül huszonöt évvel ezelőtt az egykori berlini fal egy szakaszára. Sétáltunk, gyönyörködtünk a cseresznyevirágzásban.
A gyerekeknek nagyon hiányzik a társaság. Levente a minap már idegenekkel állt le beszélgetni a parkban. Jobb híján pedig emailen tartják a kapcsolatot a régi ismerőseikkel, legalábbis eggyel-eggyel olykor-olykor.
A közeli Garibaldi-teichnál továbbra is rendszeresek a nagy bújócskázások, valamint a tóparti ferde fákra felmászás egyre merészebben.
A nappali ablaka délre néz, de teljesen körbeveszik a falak, úgyhogy itt is nagyon kevés a direkt napfény. Pláne most, hogy a hársfa kilevelesedett - viszont gyönyörű az a fa, amikor rásüt a nap.
Ma pedig Lehel születésnapját ünnepeltük. Alapvetően dolgos nap volt, nekik iskolázással, nekem munkával. Holnap vagy holnapután majd csinálunk valami komolyabb kirándulást ennek tiszteletére. Ma pedig, bár tegnap már nem reménykedtünk benne, végül mégiscsak megérkezett Lehel korábban megrendelt ajándéka: egy sátor, amit sokszor emlegettek mostanában a gyerekek, hogy milyen jó lenne sátorozni. Most legalább a nappali közepén kipróbálhatják...
Torta helyett pedig majomkalács volt Lehel kívánsága. Ráállítottuk egy deszkadarabon a gyertyákat,
és próbálhatta elfújni.
...
És később este, a ráadás:
Időnként idehaza is sikerül a gyerekeknek jó és kevés zajjal járó játékokat kitalálni. Múlt csütörtökön például űrhajó volt a kanpé, és hosszasan utazgattak vele. Vagy talán velük, mert két külön űrhajó volt néha.
És később este, a ráadás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése