Az ősz második fele: apró-cseprő háztáji képek.
Gondolkodtam egy ideje, hogy készítsek egy kicsi, modellméretű kétzsinóros sárkányt. Varrásgyakorlás, dísz, valamint elvileg hasznos lehet arra, hogy kézbe véve jobban el tudjam képzelni a segítségével, hogy mi történik a különböző manőverek során. De erre még nem használtam, mert nem sikerült kitalálnom, hogyan növesszek három kezet: egyet, amivel a szél helyett a levegőben tartom a sárkányt, és másik kettőt, amivel a két zsinórját kezelem. Mindenesetre ha nem is tökéletes a munka - egy normál méretű trükksárkányt még nem mernék bevállalni -, azért nem vallok szégyent vele. És a költsége szinte nulla volt: vitorlaanyagnak a még tavalyelőtt rendelt olcsó spinnákernejlon maradékai (amiből a többi itthon varrott sárkány készült, az egyzsinórosok); merevítőknek pedig különféle hulladékdarabok, amiket a mezőn szedtem össze, miután mások kint hagyták. Ezen rendszeresen bosszankodtam, hogy törött üvegszálas és szénszálas rudakat hagynak szanaszét a mezőn ahelyett, hogy megkeresnék és elvinnnék a kukáig. Egy ilyen törött rúd baromi veszélyes tud lenni a mezőn rohangászó kutyákra, kisgyerekekre, esetleg mezítlábas felnőttekre.
A kéthetes őszi szünetben tettünk egy napi kirándulást Klaistow faluba egy mintagazdaságba, tökkiállítást nézni. Voltak mindenféle installációk mindenféle tökökből.
Kiállítás a világ különböző tökeiből, kétszázakárhány fajtával.
Ki voltak állítva az idei óriástök-növesztő verseny helyezettjei is. Itt a 865 kilós győztes.
A 830 kilós második helyezett jobban nézett ki, mert nem olyan szétfolyós plecsni alakja volt.
A negyedik helyezett már csak 595 kiló. Azt fel is kapjuk, hazavisszük.
Vagy mégsem.
Lehel inkább alszik rajta egyet.
Voltak szobrok tökökből, mindegyiknél egy lelkiismeretes táblával, hogy milyen fajta tökből hány darabot tartalmaz.
Ezek ilyen "futottak még" tökök a versenyből, a huszonakárhanyadik helyezettek.
Ezek a verseny cukkini kategóriájának a díjazottjai.
Ezek pedig a kolbásztök kategóriáéi.
Ezek meg azok, amiket megvettünk és hazahoztunk.
Másnap volt Halloween, faragtunk belőlük töklámpást. Legalábbis kettőből, a narancssárgából és a fehérből.
A gyerekek rárajzolták a kivágandó mintát, Eszter pedig kifaragta nekik.
A fehérnek a hátuljára még én is csináltam egy Idő Kereke motívumot.
Ez egy minden alkalom nélküli kis itthoni jelenet, ahol Jáde kíváncsi Levente almaszeletére.
Ez pedig egy kis őszi szobadísz. A dísztököket ábécében vettük, a leveleket a környéken szedtük, a kukoricát pedig a tökkiállítás mellett lévő kukoricalabirintusból csórtuk.
Az őszi szünet alatt volt egy másik kiruccanásunk is a Spreewald nevű tájegységbe. Ez Berlintől nem messze egy bioszféra-rezervátum, ami nem tudom, pontosan mit jelent, de kb. olyasmi lehet a lényege, hogy az emberi élet és tevékenység nagyrészt hagyományos dolgokra korlátozódik, és modern fejlesztésekkel csínján bánnak. Mindenesetre nagyon kedvelt kirándulóvidék, egy nagy mocsár benne sok száz kilométer folyócskával és csatornával. A csónakozáson kívül fő nevezetessége a savanyúuborka, amit gyakran zsíros kenyérrel fogyasztanak. A helyi szorb (szláv nyelvű) őslakosok kajaspecialitása még a hajában főtt krumpli túróval és lenolajjal. A fő közlekedési eszköz pedig a Kahn nevű ladik, aminek lapos a feneke és csáklyával hajtják.
Az egésznek erősen művi jellege volt, mint egy nagy skanzen, de azért nem volt rossz odalátogatni, csak én valami ennél természetesebbet, hitelesebbet vártam. Persze nem sokat láttunk a Spreewald egészéből, mert csak odaautóztunk a legnagyobb városkájukba, és ott befizettünk egy kétórás csónaktúrára.
Mint az öltözékünkből látszik, a két kirándulás között beköszöntött a hűvös. A tököket még szinte nyári időben néztük, itt Lübbenauban viszont már melegen fel kellett öltözni, és a csónakázás alatt, kint a vízen, bizony fáztunk is.
A csónaktúra után megebédeltünk, de Levente nem kért az éttermi kajából, hanem helyette a helyi lángosozóban(!) akart enni. A régóta fennálló büfét persze magyarok alapították, de aki kiszolgált minket, ő német (vagy szorb, vagy akármi) volt; ha minden igaz, akkor az alapítók lányának a férje.
Késő délután még a városnézés alatt volt egy kis beülés egy háromszáz éves kávéházba is.
Az őszi szünet végén ünnepeltük Levente születésnapját. Tökös pitét kívánt magának torta gyanánt, ez készült a fent látható három (Klaistowban vásárolt) tök közül a színes pöttyösből, ami egy Sweet Dumpling fantázianévre hallgató sütőtök.
Születésnapi program gyanánt annak a hétnek a vasárnapján állatkertbe mentünk, ahová meghívta két osztálytársát, Yusufot és Annemarie-t. Jó nagy darab mind a kettő :) Vittünk oda is egy kisebb tökpitét, amit közösen elfogyasztottunk.
A program végén kapott ajándékot is tőlük.
A késő ősz fénypontja pedig az volt, hogy november tizenkilencedikén leesett a hó. Először még nem sok.
De szombaton már egész rendesen havazni kezdett, úgyhogy amikor szombat este a sportboltban voltunk téli cipőt venni a gyerekeknek, ott meglátták, hogy szánkó is van, és muszáj volt venni. Másnap pedig szánkóztak.
Készítettünk adventi koszorút is. A szombat délutáni havazás délelőttjén kiruccantunk az erdőre szedni pár fenyőágat. Ebből azon a hétvégén megcsináltuk a koszorúalapot. Lehel és én dolgoztunk rajta, Leventét nem érdekelte.
Most hétvégén pedig befejeztük a koszorút.
Advent első vasárnapján készült egy nagy polgári ebéd, és amellé már meg lehetett gyújtani az első gyertyát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése