Ígértem, hogy az első héttel folytatom a mesét, csak közben újabb bútorok érkeztek összeszerelésre (volt, ami kiszállítással, volt, amit magunk vettünk meg az IKEÁban), valamint nagyon kellett már a lelkemnek, hogy készen legyek egy nagy, alapos takarítással. Ugyan takarítani elég fárasztó, időigényes és nem túl kellemes feladat, de úgy éreztem, mégse a sokhavi kosz álljon az ablakkereteken, ablakokon, radiátorokon, ajtókon. Szobánként tudtam haladni, hiszen főleg az ablakkeretek olyanok voltak, mintha még soha senki nem mosta volna le őket. A fürdőszoba önmagában két napos projekt volt...
Viszont az iskolára visszatérve: Az első héten (lényegében egy hónapja), Lehelnek még nem kezdődött el az iskola, viszont a napközibe (Hort) már mehetett, hála Andrea (berlini magyar tanítónő ismerősöm, aki német suliban tanít) javaslatának és az ügyes ügyintézésemnek. Lentéét ugye nem sikerült, mert neki már nem ingyenes ez a szolgáltatás, hozzájárulást kell fizetnünk, amit az önkéntes jövedelemnyilatkozatunk alapján állapítanak meg. Kaptam is egy kitöltendő papírt, részletes segítséget az ügyintéző hölgytől, hogy mit töltsünk ki rajta és egy hét haladékot a leadásra. Így Lente már kitöltött jelentkezési lapjához tudják majd könnyen csatolni és nem kell újrakezdeni az egész ügyintézést. Eredetileg azt terveztem, hogy már hétfőn elmegyek ismét a hivatalba, leadom a hétvégén kitöltött papírt, de nem így alakult.
Reggel négyesben indultunk az iskola felé, hogy Lentét bekísérjük, maga az igazgató kísért bennünket el a leendő osztályába, a 3.c-be, ahová ráadásul egy magyar fiú is jár, Gergő. Gergőék már kilenc éve Berlinben laknak, ő már az óvodát is itt járta, azaz tökéletesen beszél németül és magyarul is. Nagy segítség ez Lentének! Lentétől elbúcsúzva átsétáltunk Lehellel a Hortba (ez egy másik épület kétsaroknyira az iskolától). Itt már eldöntöttük, hogy én mindenképpen ott maradok vele egy darabig, leginkább tolmácsolni, hogy értse, miről is van szó. A Hortban minden osztálynak saját nevelője van; az elsősök összekovácsolására ezen a héten kora délelőttönként a reggeli után rövid foglalkozásokat tartottak nekik. Az egyikben valaki mondott valamit, amit szeret és mindenki más, aki szintén szereti ugyanazt, annak szabadott beseregleni a kör közepére és örülni, hogy mennyien szeretik ugyanazt (nyár, fagyi, hintázás, amikre emlékszem), máskor mesét olvastak a Zuckertüte fáról (ugye mindenkinek megvan, hogy egyfajta iskolakezdési ajándékról van szó, amit az elsősöknek ünnepélyesen a szülők adnak az elsősöknek, kúp alakú kartontasak, amibe hasznos és haszontalan apróságokat, édességet lehet tenni). Minden nap meg is szórtak egy kis cukorral egy kiválasztott fát (az iskolaudvaron, a leendő termük közelében), hogy teremjen rajta Zuckertüte 😁.
Harmadnap közös mozgás és tánc volt az udvaron stb.
Negyednap került sor a tűzriadó gyakorlására is. Előtte elmondták a gyerekeknek, hogy ez most egy gyakorlás, sőt azt is, hogy valamikor az elkövetkező hetekben lesz egy másik gyakorlás is, amikor viszont nem szólnak előre, hogy most gyakorlás lesz. Minden lépést, minden részletet elmagyaráztak, a gyerekek kérdezhettek is, aztán mindenki rendezetten kivonult a kijelölt helyre.
Mivel én minden délelőttöm nagy részét ott töltöttem Lehellel a Hortban, így megismerkedtem a nevelők és ott dolgozók nagy részével, némiképpen részt vettem a tevékenységekben is. Általában Leheltől akkor tudtam elbúcsúzni, amikor elég nevelő volt már kint az udvaron (mert persze a rövid foglalkozásokon túl a délelőtt további részében szabad játék volt kint), és külön tudta felügyelni valaki a mászókás-hintás részt, illetve a focipályát (ezeken mindig csak akkor szabad játszani, ha van ott nevelő). A szabad játékok alatt mindig volt pár szintén szabadon választható tevékenység is, barkácsolás, drámajátékok, kitűzőkészítés, rajzolás.
Délben a Hort épületéből az elsős osztályok átvonultak az iskola épületébe ebédelni (ez Berlinben mindenki számára ingyenes). Első nap itt találkoztam ismét velük és hoztam el mindkét gyereket ebéd után. Lente égett az irigységtől, hogy bezzeg Lehel milyen jót játszott a Hortban, neki is intézzem el mihamarabb. Azért a délutáni vásárolgatás (tanszerek főleg) elterelték a gondolatait...
Kedden azonban nem tudtam elintézni, mert a hivatalban csak délelőtt volt ügyfélfogadás és nekünk időpontunk volt az iskolaorvoshoz délutánra, nem értem volna vissza időben. Szóval Lehel mellett segédkeztem (igyekeztem amennyire lehetett egyre jobban a háttérbe vonulni a hét folyamán), kicsit hazamentem reggelizni, majd elmentem az iskolába a gyerekekért. Az iskolaorvoshoz egy busszal kellett menni, ami ráadásul pont az iskola előtt áll meg, így nem volt nehéz odajutnunk. Itt csatlakozott hozzánk az a szociális segítő, Bálint, aki már korábban is eljött velünk az egyik hivatalba. Először Lentét vizsgálta egy védőnő (látás, hallás, méretek, járás, stb), majd -- mivel most megy elsőbe --, sokkal alaposabban Lehelt. Lehel vizsgálata alatt Lentét Bálint lekísérte az iskolaorvoshoz, hogy hamarabb tudjunk végezni. Amikor mi is leértünk, akkor már készen is voltak, Bálint felajánlotta, hogy kimennek arra kis játszótér részre a váróteremben, hogy Lehelt is nyugodtan tudja az iskolaorvos megvizsgálni. Minden rendben van természetesen a két gyerekkel. Van egy-két oltás, amit Berlinben nem akkor adnak be, amikor Magyarországon, ezeket az iskolaorvos feljegyezte nekünk egy papírra, hogy ha majd lesz háziorvosunk, akkor ő beszélje meg velünk a beadást.
Miután elbúcsúztunk Bálinttól, megebédeltünk egy töröknél, majd bementünk D munkahelyére, hogy közösen hazafelé bevásároljuk a még hiányzó iskolaszereket.
Szerdán sikerült Leheltől viszonylag hamar elbúcsúznom és mehettem Lente Hortját elintézni a hivatalba, minden további nélkül ez sikerült is, és végre kiderült, mennyi hozzájárulást is kell fizetnünk: 23 eurót havonta (kb. 7600 ft). Úgy, hogy az ebédjük és Lehel Hortja ingyenes, így lényegében ez az egyetlen k öltségünk az iskolával kapcsolatban (ja, még osztálypénz Lente osztályában havi 5 euró, Lehelnél nincs rendszeres osztálypénz, alkalomszerűen kér a tanítónéni pénzt betervezett programokra).
A hétköznapok továbbá eseménytelenül teltek, délelőtt a Hortban voltam addig-ameddig, hazatértem reggelizni, bútort szerelni, majd délután elmentem a gyerekekért a Hortba. Utána volt, hogy játszóterezni mentünk, volt, hogy itthon Catanoztak.
Szombaton pedig bekövetkezett Lehel beiskolázási ünneplése.
Viszont az iskolára visszatérve: Az első héten (lényegében egy hónapja), Lehelnek még nem kezdődött el az iskola, viszont a napközibe (Hort) már mehetett, hála Andrea (berlini magyar tanítónő ismerősöm, aki német suliban tanít) javaslatának és az ügyes ügyintézésemnek. Lentéét ugye nem sikerült, mert neki már nem ingyenes ez a szolgáltatás, hozzájárulást kell fizetnünk, amit az önkéntes jövedelemnyilatkozatunk alapján állapítanak meg. Kaptam is egy kitöltendő papírt, részletes segítséget az ügyintéző hölgytől, hogy mit töltsünk ki rajta és egy hét haladékot a leadásra. Így Lente már kitöltött jelentkezési lapjához tudják majd könnyen csatolni és nem kell újrakezdeni az egész ügyintézést. Eredetileg azt terveztem, hogy már hétfőn elmegyek ismét a hivatalba, leadom a hétvégén kitöltött papírt, de nem így alakult.
Reggel négyesben indultunk az iskola felé, hogy Lentét bekísérjük, maga az igazgató kísért bennünket el a leendő osztályába, a 3.c-be, ahová ráadásul egy magyar fiú is jár, Gergő. Gergőék már kilenc éve Berlinben laknak, ő már az óvodát is itt járta, azaz tökéletesen beszél németül és magyarul is. Nagy segítség ez Lentének! Lentétől elbúcsúzva átsétáltunk Lehellel a Hortba (ez egy másik épület kétsaroknyira az iskolától). Itt már eldöntöttük, hogy én mindenképpen ott maradok vele egy darabig, leginkább tolmácsolni, hogy értse, miről is van szó. A Hortban minden osztálynak saját nevelője van; az elsősök összekovácsolására ezen a héten kora délelőttönként a reggeli után rövid foglalkozásokat tartottak nekik. Az egyikben valaki mondott valamit, amit szeret és mindenki más, aki szintén szereti ugyanazt, annak szabadott beseregleni a kör közepére és örülni, hogy mennyien szeretik ugyanazt (nyár, fagyi, hintázás, amikre emlékszem), máskor mesét olvastak a Zuckertüte fáról (ugye mindenkinek megvan, hogy egyfajta iskolakezdési ajándékról van szó, amit az elsősöknek ünnepélyesen a szülők adnak az elsősöknek, kúp alakú kartontasak, amibe hasznos és haszontalan apróságokat, édességet lehet tenni). Minden nap meg is szórtak egy kis cukorral egy kiválasztott fát (az iskolaudvaron, a leendő termük közelében), hogy teremjen rajta Zuckertüte 😁.
Harmadnap közös mozgás és tánc volt az udvaron stb.
Negyednap került sor a tűzriadó gyakorlására is. Előtte elmondták a gyerekeknek, hogy ez most egy gyakorlás, sőt azt is, hogy valamikor az elkövetkező hetekben lesz egy másik gyakorlás is, amikor viszont nem szólnak előre, hogy most gyakorlás lesz. Minden lépést, minden részletet elmagyaráztak, a gyerekek kérdezhettek is, aztán mindenki rendezetten kivonult a kijelölt helyre.
Mivel én minden délelőttöm nagy részét ott töltöttem Lehellel a Hortban, így megismerkedtem a nevelők és ott dolgozók nagy részével, némiképpen részt vettem a tevékenységekben is. Általában Leheltől akkor tudtam elbúcsúzni, amikor elég nevelő volt már kint az udvaron (mert persze a rövid foglalkozásokon túl a délelőtt további részében szabad játék volt kint), és külön tudta felügyelni valaki a mászókás-hintás részt, illetve a focipályát (ezeken mindig csak akkor szabad játszani, ha van ott nevelő). A szabad játékok alatt mindig volt pár szintén szabadon választható tevékenység is, barkácsolás, drámajátékok, kitűzőkészítés, rajzolás.
Délben a Hort épületéből az elsős osztályok átvonultak az iskola épületébe ebédelni (ez Berlinben mindenki számára ingyenes). Első nap itt találkoztam ismét velük és hoztam el mindkét gyereket ebéd után. Lente égett az irigységtől, hogy bezzeg Lehel milyen jót játszott a Hortban, neki is intézzem el mihamarabb. Azért a délutáni vásárolgatás (tanszerek főleg) elterelték a gondolatait...
Kedden azonban nem tudtam elintézni, mert a hivatalban csak délelőtt volt ügyfélfogadás és nekünk időpontunk volt az iskolaorvoshoz délutánra, nem értem volna vissza időben. Szóval Lehel mellett segédkeztem (igyekeztem amennyire lehetett egyre jobban a háttérbe vonulni a hét folyamán), kicsit hazamentem reggelizni, majd elmentem az iskolába a gyerekekért. Az iskolaorvoshoz egy busszal kellett menni, ami ráadásul pont az iskola előtt áll meg, így nem volt nehéz odajutnunk. Itt csatlakozott hozzánk az a szociális segítő, Bálint, aki már korábban is eljött velünk az egyik hivatalba. Először Lentét vizsgálta egy védőnő (látás, hallás, méretek, járás, stb), majd -- mivel most megy elsőbe --, sokkal alaposabban Lehelt. Lehel vizsgálata alatt Lentét Bálint lekísérte az iskolaorvoshoz, hogy hamarabb tudjunk végezni. Amikor mi is leértünk, akkor már készen is voltak, Bálint felajánlotta, hogy kimennek arra kis játszótér részre a váróteremben, hogy Lehelt is nyugodtan tudja az iskolaorvos megvizsgálni. Minden rendben van természetesen a két gyerekkel. Van egy-két oltás, amit Berlinben nem akkor adnak be, amikor Magyarországon, ezeket az iskolaorvos feljegyezte nekünk egy papírra, hogy ha majd lesz háziorvosunk, akkor ő beszélje meg velünk a beadást.
Miután elbúcsúztunk Bálinttól, megebédeltünk egy töröknél, majd bementünk D munkahelyére, hogy közösen hazafelé bevásároljuk a még hiányzó iskolaszereket.
Szerdán sikerült Leheltől viszonylag hamar elbúcsúznom és mehettem Lente Hortját elintézni a hivatalba, minden további nélkül ez sikerült is, és végre kiderült, mennyi hozzájárulást is kell fizetnünk: 23 eurót havonta (kb. 7600 ft). Úgy, hogy az ebédjük és Lehel Hortja ingyenes, így lényegében ez az egyetlen k öltségünk az iskolával kapcsolatban (ja, még osztálypénz Lente osztályában havi 5 euró, Lehelnél nincs rendszeres osztálypénz, alkalomszerűen kér a tanítónéni pénzt betervezett programokra).
A hétköznapok továbbá eseménytelenül teltek, délelőtt a Hortban voltam addig-ameddig, hazatértem reggelizni, bútort szerelni, majd délután elmentem a gyerekekért a Hortba. Utána volt, hogy játszóterezni mentünk, volt, hogy itthon Catanoztak.
Szombaton pedig bekövetkezett Lehel beiskolázási ünneplése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése