Szeptember 22

Az elmúlt hetek nagyrészt munkával teltek, legalábbis ami engem illet. Most egész héten projektindító konferencia/workshop volt, amire idejött Berlinbe lényegében minden résztvevő olyan közeli helyekről, mint Franciaország, Hollandia, Magyarország és Olaszország, meg olyan távoliakról is, mint India, Indonézia, Kambodzsa, Japán és az USA. Hétfőtől szombatig kora reggeltől estig zajlott az esemény; most vasárnap délben még volt egy búcsúzó "villásreggeli", amin már csak kevesen vettünk részt, mert a legtöbben már hazautaztak. Az előző héten, beleértve a hétvégét is, pedig az erre készülés miatt kellett a szokásosnál többet és intenzívebben dolgoznom. Történt azért egy s más egyéb is.

Ami a lakásfejlesztési projektet illeti, végre elkészült a fürdőszobai törülközőtartós polc, amiről a múltkor összerakás előtti képet tettem fel. Itt van tehát a jókora tárolópolc magasan a falon, és hozzá a radiátor köré szerkesztett törülközőtartó szerelék.

Itt pedig ugyanez egy kicsit belakottabb állapotban. A következő projekt a tükör fölötti lámpa lesz, ahol csak egy drót áll ki a falból. Ehhez a kiálláshoz nem tartozik kapcsoló, és kapcsolóval egybeépített fürdőszobai lámpatestet nem találtam olyat, ami kicsit is tetszett volna, ezért lesz fából egy polc oda, amibe bele van építve egy kapcsoló a vásárolt, kapcsoló nélküli lámpához.

Nem tudom, említette-e már valamelyikünk, hogy olyan áramszolgáltatót választottam, amelyik az új csatlakozóknak egyéb választási lehetőségek mellett biciklit kínál. (Az elektromos infrastruktúra adott, de szabadon választható, hogy ki milyen szolgáltatónak fizeti az áramdíjat. A feltételek kicsit változóak a rengeteg szolgáltató között, és különféle prémiumokkal akarják a szolgáltatók magukhoz csábítani az embereket. Mi tehát a biciklis prémium miatt választottuk ezt a szolgáltatót, meg azért, mert ők ökoárammal dolgoznak, vagyis az az elektromosság, amit ők táplálnak be a hálózatba, kizárólag ilyen meg olyan zöld tanúsítványokkal rendelkező termelőktől származik.)
Most jutottunk el odáig, hogy kiválaszthattuk a biciklit, és megérkezett futárcsomagban - összerakatlanul. Eszter ezt is bevállalta, és összeszerelte a biciklit.

Utána azért úgy gondolta, hogy jobb lesz, ha - miután annyira össze van rakva, hogy tolható - elviszi egy szervízbe is, ahol átnézik, meghúzzák, ellenőrzik. Ez a szakmunka speciel több pénzbe került, mint az otthoni biciklink tokkal-vonóval, aztán persze kellett venni egy komoly biciklilakatot és mindenféle egyéb tartozékokat, ami volt még egyszer annyi. Ja, és a postaköltséget is ki kellett fizetni. Összességében tehát az ingyenbiciklink került több mint kétszer annyiba, mint a magyarországi biciklink - de persze magának a gépnek az értéke ennek a többszöröse, tehát elvileg még mindig jól jártunk. Azóta Eszter már intézi, hogy találjunk használt gyerekbicikliket is jobb áron. Idővel pedig feltehetőleg én sem úszom majd meg, és kénytelenek leszünk nekem is venni egy biciklit valahonnan.

A múlt hétvégén ellátogattunk a Gärten der Weltbe. Ez egy hatalmas (belépődíjas) park, amiben van számos kert, amiket különböző országok stílusai szerint alakítottak ki. Némelyikük kicsike, szögletes parcella, amiket különféle neves modern kerttervezők alakítottak ki, képviselve például Ausztráliát, Brazíliát és egyebeket. Ezek a dizájnerkertek érdekesek voltak, és volt köztük pár nagyon jó is, de azért jobbak voltak a tágasabb, hagyományos kialakítású kertek.
A park Marzahnban van, a kelet-berlini paneldzsungel kevésbé lelakott területén. Több mint egy óráig tartott odautazni itthonról, aztán még egy rendes séta a villamostól a főbejáratig.

Alább látható a vízikertek nevű terület egyik része, ahol kert ugyan nem annyira volt, viszont mesterséges gejzírek igen.

Egy kis rész a közel-keleti kertből, ami egészen pazar volt, és a gyönyörű kerengős kerten kívül tartozott hozzá egy kis palota is, aminek a fantasztikus arabeszkekkel faragott belsőtere kezeletlen cédrusfából épült, és áthatóan illatozott.

Ez egy kis random tájkép a valamilyen kert és a valamilyen kert közötti semmilyen, csakúgyvanittegyilyen kertből.

Részlet a balinéz kertből, ami egy pálmaház. A mi könnyezőpálmánk még nem ilyen, de ki tudja... nyálat csorgatni lehet.

A zen-kert, ha jól emlékszem, a koreai kert közepén volt, körülötte vízfolyásokkal átszőtt kert, és középen pedig ez a szárazkert.

A legnagyobb, és talán legrégebbi részleg a kínai kert, ami maga egy komplett park, amiben el lehet tévedni (annak, aki nagyon igyekszik), és különböző tájai vannak neki. Nagyon tetszett ez az ablak, amin keresztül semmit nem látni, csak egy sűrű bambuszdzsungelt.

Szintén a kínai kertben volt ez az átjáró, ami a gyerekeknek is nagyon megtetszett.

A parkon belül van még egy Május 35 témájú játszótér, "Konrád a déltengeren" címmel. Voltak benne pálmafák, mindenféle vizes játszóhelyek, volt egy egyenlítő, amire két oldalról cápák köpködnek vizet, volt görkorcsolyás ló, és főhelyen pedig a cethal.

A folyó hét pedig, ahogy jeleztem, konferenciázással telt. Lent az ünnepélyes megnyitó látható.