A nagy ünneplés után, mivel a meteorológusok szerint hamarosan elromlik az idő és talán már nem lesz nagyobb meleg ebben az évben, elhatároztuk, hogy strandolni megyünk vasárnap. Lente magyar osztálytársának, Gergőnek a családjával. Berlintől északra található a Summter See, ami már brandenburgi területen fekszik. Bár magántulajdonban van, szabadon látogatható, kedvelt kirándulási cél és fürödni is lehet benne (szabadstrand). Ennek a parkolójában találkoztunk Gergő szüleivel és bátyjával.
Rövid erdei séta után értünk el a strandra, ami valóban nem volt túl nagy (talán kicsit nagyobb, mint az érdi kertünk, persze ház nélkül), viszont hordtak rá homokot, hogy kellemesen lehessen heverészni és a vízbe bemenni. Ezen kívül semmi nem volt itt, se büfé, se vécé, csak 1-2 pad, valamint a nap- és vízfürdőző emberek és gyerekek.
A víz és a nap kellemes volt, a gyerekek ha nem fürödtek vagy próbáltak a vízben halivadékot elkapni, akkor homokvárat építettek, kidőlt fatörzseken mászkáltak, mi pedig beszélgettünk, eszegettünk.
Jól sikerült nap volt!
Ezután már a munkás hétköznapok következtek, a gyerekeknek iskola és délután játék a Hortban (házifeladat harmadikban is alig-alig van, és főleg így évelején még annyira sem, az elsősöknek egyáltalán nincs, bár van az órarendjükben egy házifeladatra fenntartott idő, ám ez inkább csak gyakorlás, ha valakinek nem sikerült befejeznie valamit az órán), nekem szerelés és takarítás itthon.
Ezekről sok írnivaló nincs, itt megyünk az iskolába:
Az iskola mindig tartogat könnyebb és nehezebb napokat, volt, hogy Lente sokallt be és borult ki egy kicsit (szerencsére hamar túltette magát rajta), volt, hogy Lehel nem akart elszakadni tőlünk és bemenni reggel az osztályba. Mindkettőt meg tudom érteni, nagyon nehéz idegen nyelvű környezetben boldogulni, akkor is, ha a környezet támogató és mindenki segítőkész és kedves. Reméljük, hogy a gyerekek rohamosan növekvő szókincse és beszédkészsége révén hamarosan ezek a döccenők mögöttünk maradnak.
Gergőékkel két délután is volt közös játszóterezés, amikor is nagyon jól eljátszott a három fiú egymással, míg mi Gergő anyukájával beszélgettünk.
Az egyik szombaton Endrééket is meglátogattuk; Endrével egy lakáskeresés során találkozott D, biztos emlékeztek, amikor említette. Egyszer el is látogattak hozzánk, és mostanra sikerült hosszabb távra egy lakáshoz jutniuk. A lakás egy igazán kellemes környéken található Marienfeldében. Velük is beszélgettünk, fagyiztunk, majd egy játszótéren folytattuk a társalgást, míg a gyerekek hajósat játszottak.
Andreáékkal is tartjuk a kapcsolatot, ő mint tanító letesztelte Lehelt, egyfajta képességfelmérés matematikából és nyelvi képességek (szótagolás pl.). Erre megkaptuk Lehel tanítónénijétől az erre szolgáló füzetet, ezen haladtak végig. Nem volt hosszú, fél óra alatt végeztünk. Persze csodás eredménnyel 😍. Utána Andreával, férjével, aki német és a fiukkal sétáltunk egy hatalmasat a közelünkben levő kiserdőben (Schönholz a neve), Lente szinte végig Andreát szórakoztatta a legújabb sárkányos történetével.
Andreáékhoz el is látogattunk, mert ők most kezdék el felújítani a lakásukat (ez mindig szortírozással-selejtezéssel jár), és hosszabb távú kölcsönbe kaptunk tőlük egy jó adag magyar- és németnyelvű könyvet és egy világítós földgömböt.
Rövid erdei séta után értünk el a strandra, ami valóban nem volt túl nagy (talán kicsit nagyobb, mint az érdi kertünk, persze ház nélkül), viszont hordtak rá homokot, hogy kellemesen lehessen heverészni és a vízbe bemenni. Ezen kívül semmi nem volt itt, se büfé, se vécé, csak 1-2 pad, valamint a nap- és vízfürdőző emberek és gyerekek.
A víz és a nap kellemes volt, a gyerekek ha nem fürödtek vagy próbáltak a vízben halivadékot elkapni, akkor homokvárat építettek, kidőlt fatörzseken mászkáltak, mi pedig beszélgettünk, eszegettünk.
Jól sikerült nap volt!
Ezután már a munkás hétköznapok következtek, a gyerekeknek iskola és délután játék a Hortban (házifeladat harmadikban is alig-alig van, és főleg így évelején még annyira sem, az elsősöknek egyáltalán nincs, bár van az órarendjükben egy házifeladatra fenntartott idő, ám ez inkább csak gyakorlás, ha valakinek nem sikerült befejeznie valamit az órán), nekem szerelés és takarítás itthon.
Ezekről sok írnivaló nincs, itt megyünk az iskolába:
Az iskola mindig tartogat könnyebb és nehezebb napokat, volt, hogy Lente sokallt be és borult ki egy kicsit (szerencsére hamar túltette magát rajta), volt, hogy Lehel nem akart elszakadni tőlünk és bemenni reggel az osztályba. Mindkettőt meg tudom érteni, nagyon nehéz idegen nyelvű környezetben boldogulni, akkor is, ha a környezet támogató és mindenki segítőkész és kedves. Reméljük, hogy a gyerekek rohamosan növekvő szókincse és beszédkészsége révén hamarosan ezek a döccenők mögöttünk maradnak.
Gergőékkel két délután is volt közös játszóterezés, amikor is nagyon jól eljátszott a három fiú egymással, míg mi Gergő anyukájával beszélgettünk.
Az egyik szombaton Endrééket is meglátogattuk; Endrével egy lakáskeresés során találkozott D, biztos emlékeztek, amikor említette. Egyszer el is látogattak hozzánk, és mostanra sikerült hosszabb távra egy lakáshoz jutniuk. A lakás egy igazán kellemes környéken található Marienfeldében. Velük is beszélgettünk, fagyiztunk, majd egy játszótéren folytattuk a társalgást, míg a gyerekek hajósat játszottak.
Andreáékkal is tartjuk a kapcsolatot, ő mint tanító letesztelte Lehelt, egyfajta képességfelmérés matematikából és nyelvi képességek (szótagolás pl.). Erre megkaptuk Lehel tanítónénijétől az erre szolgáló füzetet, ezen haladtak végig. Nem volt hosszú, fél óra alatt végeztünk. Persze csodás eredménnyel 😍. Utána Andreával, férjével, aki német és a fiukkal sétáltunk egy hatalmasat a közelünkben levő kiserdőben (Schönholz a neve), Lente szinte végig Andreát szórakoztatta a legújabb sárkányos történetével.
Andreáékhoz el is látogattunk, mert ők most kezdék el felújítani a lakásukat (ez mindig szortírozással-selejtezéssel jár), és hosszabb távú kölcsönbe kaptunk tőlük egy jó adag magyar- és németnyelvű könyvet és egy világítós földgömböt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése