Június 11

Ház, Pankow, majdnem Prenzlauer Berg

Ma sincs semmi nagy újság. Ledolgoztam egy rendes munkanapot, bár az idő egy részében azért mást csináltam az irodában. Megvettem a párizsi repülőjegyet (az volt a gond, hogy külön kellett keretet átvezetni a hitelkártyára), valamint haladtam a majdnemkész cikkekkel. A nap végére sikerült Csabával mindent véglegesíteni a Valkhā cikkben, így az mehet a kiadónak. Dolgoztam valamennyit a Badoh-Paṭhārī cikken is, de azzal még lesz munka meg utánanéznivaló - viszont egyszerűbb, mert egyedül csinálom, nem kell másvalakivel ide-oda passzolgatni. Azért foglalkoztam rendes, itteni munkával is; a projekt során digitalizálandó szövegek átírási rendszerének kidolgozása most az elsődleges. Erről szólt nagyrészt a múltkori Skype-értekezlet is Arlóval. Munka után elmentem lakásnézésre, de az se az volt - már megint. Elvileg lehetséges lett volna, gyakorlatilag én mondtam le róla egy idő után.

A lakás helye Pankow déli vége, tehát a belvárostól nem messze észak-északkeletre. Ahogy a hirdetés is fogalmazott, szinte már Prenzlauer Berg kerület, ami a legdivatosabbak egyike a berlini nagy életben. Egy metrómegállóval kijjebb az S-Bah-Ringtől, ami megint csak a közmegegyezés szerint nagyjából a nagy élet és a poros gyarmatok közötti határ. Határozottan szép, kellemes városi környék. Pár percre a metrótól, forgalmas főútról nyíló csendesebb, árnyas hárs- és platánsoros mellékutcában. Normális, se nem szép, se nem csúnya ház. Kábé olyan az egész szituáció, mint amilyennek én pár hónapja elképzeltem a berlini lakásokat úgy általában.
Ezúttal, ha minden igaz, valódi magánhirdetésről volt szó, tehát tényleg a tulajdonos akarta kiadni a lakást, és nem olyan tulajdonos, akinek számos kiadó lakása van. Nyilván ennek köszönhető, hogy a divatos és tisztes környékhez képest jó áron volt meghirdetve a lakás (melegen 999 euró, 84 négyzetméter - bár az például kicsit abszurd szerintem, hogy a jelenlegi bérlő 3000 euróért cserébe szívesen otthagyja a használt konyháját). Jó 10 perccel az időpont előtt már vagy negyvenen gyülekeztünk az utcán (lásd nyitókép); később lettünk szerintem hatvannál is többen. Igaz, ennek jelentős része párosával, mert az is határozottan benne volt a hirdetésben, hogy jöjjön el személyesen minden felnőtt, aki részt akar venni a bérletben.

Várunk a lépcsőházban

Végül megjött a tulajdonos hölgy, betódultunk a lépcsőházba, majd az apró, de zöld udvaron át a hátsó lépcsőházba. Ez nekem nem jött le a hirdetésből, de a ház nem utcafronti, hanem a Hinterhausban van - ez gondolom, csendesebb, viszont sötétebb, és a házhozszállítók az ilyenért is pluszpénzt szoktak kérni. Első emelet, lift nincs. A lépcsőház takaros, de kissé húgyszagú. Aztán ott megrekedtünk, én valahol a tömeg közepénél kicsit előrébb. Fent a tulaj pedig - felteszem - elkezdte egyesével/párosával beengedni az érdeklődőket, mindegyikkel eltársalogva egy kicsit, meg talán átvéve a dokumentumaikat vagy odaadva nekik a kitöltendőket. Mindenesetre én kb. 20 percet vártam a meleg, levegőtlen lépcsőházban. Ezalatt kb. 2 ember ment el kifelé, de ennél jóval többet haladtam az ajtó irányába. (Azt hiszem, az emberek nagy része, mielőtt elment, ott a lépcsőházban egy emelettel feljebb ment, hogy kitöltse a papírokat; és csak azután mentek el, hogy ezeket leadták.) Valószínű, hogy további 10-15 perc után bejutottam volna, de úgy döntöttem, hogy a franc fogja azt kivárni csak azért, hogy aztán a hölgy rögtön elhajtson, mert nem ért szót velem; vagy még ha nem is tenné ezt, akkor esetleg a több tucat pályázó egyike legyek, és rögtön dobja ki a papírjaimat, mert nem volt itt személyesen a feleségem.
Annyi haszna volt elmenni Pankowba, hogy hazaindulván a metróállomás közelében bementem egy Aldiba elintézni a szükséges bevásárlást, és az alapdolgokon kívül találtam itt egy önfelfújós kempingmatracot 13 euróért. Nem motoros pumpa van benne, hanem ruganyossága miatt szívja meg magát levegővel, ha az ember kibontja, és kinyit rajta egy szelepet. Gondolom, nem lesz túl vastag, de azért nyilván sokkal kényelmesebb, mint egy polifoam, és kevesebb erőlködés kell hozzá, mint az ugyanott ugyanannyiért kapható "kétszemélyes" (138 centi széles) gumimatrachoz. Szóval úgy döntöttem, ennyi pénzt simán megér - és így most már van min aludnom, ha egyszer lesz lakásom.