Június 24

Esti sör Párizsban

No, pár napja nem írtam, mert utazgattam, a berlingóciai intéznivalók pedig nem haladtak. Most is csak a tisztesség kedvéért jelentkezem be, bár a berlini élettel kapcsolatban is van egy jó és egy rossz hírem - lásd alább. Péntek este Magyarországra utaztam, szombaton még kerti parti is volt sok gyerekkel, vasárnap délelőtt pedig visszaindultam Berlinbe. Hétfő délelőtt dolgoztam, délután pedig Párizsba utaztam. A vacsorámat már a Szajna és az Eiffel-torony közelében fogyasztottam el, és ugyan sörrel és jegeskávéval együtt túlléptem a félnapos költőpénzkeretemet, azért megérte - úgyis szerettem volna a lakásszerződést egy éttermi étkezéssel megünnepelni, de ez Berlinben nem történt meg.

Park, már majdnem a Szajna-parton

A berlini rossz hír az, hogy az egyetemen a Personalrat elnapolta a fizetési besorolásommal kapcsolatos döntést. Ez az, aminek még jóvá kellett hagynia a besorolást, csak először még nem volt előttük, aztán nemtommiért nem vették napirendre, aztán meg ünnepnap miatt nem tartották meg a heti ülésüket. Ebből tehát az következik, hogy még az ehavi fizetésemet is a legalacsonyabb fizetési osztály szerint fogom kapni. A jó hír viszont az, hogy azért napolták el, mert további utánajárást szeretnének azért, hogy nem mégis magasabb osztályba kéne-e engem sorolni. Tehát az a fizetési szint, amire az elmúlt két hónapban számítottam, lényegében garantált, és van némi esélye, hogy megoldják, hogy az eggyel magasabb, a tavaly ősszel megpedzett osztályba kerüljek. És bármikor is hozzák meg a döntésüket, a különbözetet visszamenőleg is meg fogom kapni, tehát hosszabb távon nem gond, ha halasztódik.

Torony a távolban

Párizsba késő délután érkeztem, vonattal jöttem be a belvárosba a Charles de Gaulle reptérről, aztán villamossal a szállodámhoz. A vonat tiszta India volt: dögletes meleg, teljes levegőtlenség, rengeteg ember. Bejelentkezés után gyorsan elmentem sétálni a Szajna mentén. Jóval messzebb volt innen, mint ahogy a térképről véltem, de azért eljutottam a partig, aztán a part mentén az Eiffel-toronyig. Közben döbbent csalódással állapítottam meg, hogy sehol sem lehet fagyizni. Még a folyópart előtt gondoltam, hogy ha már én harminckét fokban aszfalton teljesítménytúrázom, akkor megérdemlek egy fagyit - de úgy tűnik, ez errefelé nem divat, mert sehol sem láttam egész nap fagyizót. Így zárult végül a nap éttermi jegeskávéval.