Ezt a posztot közvetlenül a tegnapi nap második tudosítása után kezdem írni. (Figyelem: tegnap két tudósítást írtam, lapozz lejjebb, ha érdekel a második.) A vasárnap délelőtt takarítással telt: kipucoltam a konyhaszekrényeket, aztán felsúroltam a konyhafülke kövét, majd nekiláttam a fürdőszobának. A zuhanyozó kivételével el is készültem mindennel. Azt délutáni pihenés utánra halasztottam, mert úgy gondoltam, hogy a legjobb lesz nekivetkőzve csinálni, aztán mindjárt le is zuhanyozni, mielőtt megyek magánembernél lakást nézni. (Tudjátok, ma volt az a lakásvizitem, ami miatt pénteken németül kellett telefonálnom.) Közben főztem ebédre egy kis tésztát az új fazekamban, készen vett indonéz szósszal meg egy kis zöldséggel. Sikerült is délután pihenni egy kicsit, aztán megcsináltam a zuhanyozót, ahogy terveztem. Most már egyedül az előszoba padlója nincs felmosva (a tegnapi szobafelmosásnál oda pakoltam be a dolgokat), ez már nem is lesz meg ma, hanem talán majd hétfő este. És majd még a szobát, meg valószínűleg a konyhát és a fürdőszobát is jó lesz mihamarabb még legalább egyszer áttörölni, a szobát azért, mert nem lett túl tiszta a felmosófejre applikált műanyagronngyal feltörölve, a konyhát és a fürdőszobát meg azért, mert az erősebb szerekkel való súrolás után csak szivaccsal töröltem át, és még jó lesz a szermaradékot feltörölni.
A privát lakásnézős randevúm ismét Reinickendorfban volt, tehát a Tegel reptér kerületében, innen északra, kicsit talán nyugatra is. Mint az a lakásnézés utáni környékfelmérő sétám során véletlenül kiderült, alig párszáz méterre a tegnap délután nézett lakástól.
A ház egy kétsávos főút mellett van, közel az U-Bahn megállójához (kb. 5 perc). A lakás tetőtéri: negyedik emelet lift nélkül. A hölgy, akivel telefonáltam (Frau Stark), a férjével együtt fogadott. Késő ötvenes, esetleg kora hatvanas, duci pár, olyan sztereotip német kispolgároknak néznek ki. Nagyon kedvesek voltak mind a ketten. Úgy vettem ki, hogy itt is - mint a régebben látott Uhlandstraßén, ahol szintén magánember adta bérbe a lakást - a ház egésze, vagy legalábbis több lakása az ő családjuk tulajdona. Ők maguk a földszinten laknak; mondták, hogy van pótkulcsuk, el lehet kérni, ha elhagytuk a kulcsot, vagy meg lehet őket kérni, hogy engedjék be a gázóraleolvasót. (Reméljük, nem szoktak időnként besétálni a bérbe adott lakásokba. Németországban amúgy törvény tiltja, hogy a bérbeadó a bérlő jelenléte nélkül bemenjen a kiadott lakásba.)
A lakás lift nélküli negyedik emeleti mivolta komoly hátráltató tényező az érdeklődésemben. A lakás további hátránya lehet a légifolyosó közelsége, valamint az olcsónak tűnő laminált padló, ami valószínűleg régi hajópadlóra van rakva, mert itt-ott süppedezik. Innentől viszont csupa előny következik. Rengeteg fotó volt a hirdetéshez, tehát én nem fényképeztem a lakáson belül; az alábbiak a hirdetésből vannak idemásolva. Kezdjük a mérettel és az árral: a lakás 110 négyzetméter, tehát messze a legnagyobb azok közül, amiket láttam. 4 szoba (a nappalit beleértve), tehát lehet saját dolgozószobám, vagy ha úgy alakul, akkor a gyerekeknek külön szobájuk. Mindez 950 euró plusz fűtés, ami saját gázkazánnal történik (az adja a melegvizet is). A többi rezsiköltség benne van a 950-ben (persze az áram és a kötelező tévéhozzájárulás nem, ahogy sehol sem); a gázszámla Starkék szerint 50-70 euró havonta.
Tágas, kb. négyzet alakú előszobából nyílik minden helyiség; a nappali ezzel egy légtér, nincs ajtóval leválasztva. Balra hátra egy hosszúkás kisszoba, balra egy kicsi kamra és egy négyzetes kisszoba (ez a kettő alapterületre egyforma, azt mondták; a számot nem tudok, de olyan 12-14 négyzetméteresek lehetnek). Balra előre egy nagy hálószoba, ami ferde tetőablakokon át kapja a fényt (amúgy nagyon kevés a ferde tetősík a lakásban). Az előszobából jobbra a fürdőszoba, ez egy nem túl kicsi tetőablakon át kap fényt, amit ki is lehet nyitni egy rúddal, tehát szellőzni is tud. Az előszobából előre és jobbra pedig a hatalmas nappali, ebből balra egy zug leválasztva még egy kamrának (itt a kazán), egy sarka kivágva erkélynek, jobbra hátra (a fürdőszoba mellett) pedig az amerikai konyha. A konyha bútorokkal és gépekkel felszerelve, mosogatógéppel is.
A hirdetés szerint a lakás generálfelújításra vár; én azt gondoltam, biztos ezért ilyen olcsó a méretéhez képest - de mint kiderült, azt ők csinálják, illetve nagyrészt meg is csinálták már. Csak az erkély áttetsző hullámlemez fedele sérült, azt rögtön mutatták, de ha jól értem, azt is ők fogják megcsinálni valamikor hamarosan, talán a jövő hétvégén, mert Herr Stark dolgozik a hétköznapokon; meg egy deszkázott falfelületen mutatták, hogy azt még át akarja festeni.
Úgy tűnt, nagyon szeretnék minél hamarabb kiadni a lakást; lelkemre is kötötték, hogy ha érdekel, akkor legkésőbb szerdáig jelentkezzem. Amúgy a hirdetés szerint július 1-től költözhető, de a szavaik nekem azt sugallták, hogy lényegében azonnal, tehát a lehető leghamarabb szeretnének szerződni, aztán be is lehet költözni.
A szerződéshez 2000 euró kauciót kérnek (ami valamivel kevesebb a szokásosnál; általában a hidegbér háromszorosa szokott lenni; ez egyben a törvényileg meghatározott maximális kaució is), valamint az első havi bért előre (ez így általános). A bérleti szerződés minimális ideje három év, amúgy határozatlan idejű, a három év leteltétől három hónapos felmondási idővel megszüntethető. A bért nem szándékoznak emelni a bérlet teljes időtartama alatt (ez ritka; általában előre meg van határozva az évenkénti emelkedés mértéke); ha jól értettem, azt mondják, van, aki tizenöt éve lakik a házban és ugyanazt a bért fizeti, mint beköltözéskor. Persze azért ha oda jutunk, kíváncsi leszek, hogy vajon ez a szerződésben is tényleg benne lesz-e, hogy a bér változatlan a teljes időtartamra. (Az elmúlt pár évben, legfeljebb egy évtizedben, nagyon megugrottak a berlini lakbérek; előtte kifejezetten olcsóak voltak, még most is olcsóbbak a legtöbb német nagyvároshoz képest, de rohamosan emelkednek.)
Alapvetően tehát úgy tűnik, hogy itt van egy nagyon jó esély megkapni egy igazán tágas lakást jó áron. A közeli U-Bahn vonal egyenesen bevisz a belvárosba és a munkahelyemre, talán 20 perc lehet a metrózás. Közel van a Tegel repülőtér is (egy metrómegállóval beljebb lehet átszállni az odamenő buszra), bár a fapados gépek Schönefeldről mennek, ami messze a város délkeleti szélén van. Nemigen vannak viszont boltocskák és egyéb ilyesmik a környéken; ábécé van nem túl messze, de kisebb, nem tűnt nagyon jónak (vasárnap lévén belülről nem tudtam megnézni). Eszterrel mindjárt beszéltünk is róla telefonon, hogy ezt azért valószínűleg érdemes megpályázni. Én úgy érzem, hogy nem nagyon vannak komoly pályázóik, és határozottan szeretnék nekem kiadni a lakást - csak egy kicsit motoszkál bennem, hogy vajon miért nincs több komoly pályázó. Lehet, hogy a 3 év rettenti el az embereket? Általában semmi, vagy legfeljebb 1-2 év elköteleződést szoktak kérni.
Hazafelé indulva még találtam egy forgószéket, rajta a szokásos zum Verschenken feliratú cetlivel, amit szépen hazacipeltem a koleszomba, most azon ülve írom a blogot. Volt itt egy folpackkal betekert, foszladozó műbőr kárpitú, de amúgy kényelmes karos forgószék; azt mondták Gellérték, hogy nem a szoba tartozéka, hanem valamelyik előző lakó kerítette és hagyta itt - így már két forgószékem is van itt, de elférnek, és ezt a mostanit valószínűleg majd elcipelem a saját lakásomba is, ha végre-valahára lesz olyan. Ideiglenesen jó lesz; hosszú távon meg majd én is kiírom rá, hogy zum Verschenken, mert a háttámláját adott magasságban rögzítő csavar nem jó, és a támla lecsúszik alacsonyra.
Kiegészítés: Berlin zajtérképe (mert ilyen is van ám, gyakorlatilag házankénti szintre lebontva) a kérdéses házszám alatt az utcai fronton az elsődleges zajforrás a forgalom, ami 72 decibel zajt jelent. 60 decibel fölött mondja zajosnak a térkép a helyeket. Éjszaka a forgalom zajszennyezése 62 decibel. A repülőgépek zajszintje 60 decibel ezen a helyen. És a ház hátsó frontján (amerre az erkély van), a forgalom csak 47 decibel; az összesített zajszint (repülőgépekkel együtt) 60 decibel nappal és 49 éjszaka. A tegnap látott reinickendorfi lakás kicsit távolabb van a légifolyosótól, és kisebb az utcai forgalom is. A negyedik emelet persze nyilván levisz az utcai forgalom zajából, és - ahogy Starkék mutatták is - az utca felé nyíló ferde tetőablakok hangszigeteltek, ha csukva vannak, akkor lényegében nem jön be utcazaj. Szóval ez nem olyan tragikus; de monduk összehasonlításképpen a legelején látott rokonszenves spandaui háznál 49 decibel vasút és 46 decibel autóforgalom, összesítve 51 decibel, éjjel összesítve 43 decibel. Szóval csendes helyhez képest marha hangos.
Még egy kiegészítés: Starkék nemcsak sokat és gyorsan beszéltek németül, de valószínűleg Berlinerisch dialektusban is. Például az ötven az náluk "funfcis", nem "fünfciHH".
 |
| Út, Reinickendorf. Jobbra az előtérben a ház. |
A ház egy kétsávos főút mellett van, közel az U-Bahn megállójához (kb. 5 perc). A lakás tetőtéri: negyedik emelet lift nélkül. A hölgy, akivel telefonáltam (Frau Stark), a férjével együtt fogadott. Késő ötvenes, esetleg kora hatvanas, duci pár, olyan sztereotip német kispolgároknak néznek ki. Nagyon kedvesek voltak mind a ketten. Úgy vettem ki, hogy itt is - mint a régebben látott Uhlandstraßén, ahol szintén magánember adta bérbe a lakást - a ház egésze, vagy legalábbis több lakása az ő családjuk tulajdona. Ők maguk a földszinten laknak; mondták, hogy van pótkulcsuk, el lehet kérni, ha elhagytuk a kulcsot, vagy meg lehet őket kérni, hogy engedjék be a gázóraleolvasót. (Reméljük, nem szoktak időnként besétálni a bérbe adott lakásokba. Németországban amúgy törvény tiltja, hogy a bérbeadó a bérlő jelenléte nélkül bemenjen a kiadott lakásba.)
 |
| Amerikai konyha |
 |
| Nappali részlete az erkéllyel |
A hirdetés szerint a lakás generálfelújításra vár; én azt gondoltam, biztos ezért ilyen olcsó a méretéhez képest - de mint kiderült, azt ők csinálják, illetve nagyrészt meg is csinálták már. Csak az erkély áttetsző hullámlemez fedele sérült, azt rögtön mutatták, de ha jól értem, azt is ők fogják megcsinálni valamikor hamarosan, talán a jövő hétvégén, mert Herr Stark dolgozik a hétköznapokon; meg egy deszkázott falfelületen mutatták, hogy azt még át akarja festeni.
Úgy tűnt, nagyon szeretnék minél hamarabb kiadni a lakást; lelkemre is kötötték, hogy ha érdekel, akkor legkésőbb szerdáig jelentkezzem. Amúgy a hirdetés szerint július 1-től költözhető, de a szavaik nekem azt sugallták, hogy lényegében azonnal, tehát a lehető leghamarabb szeretnének szerződni, aztán be is lehet költözni.
A szerződéshez 2000 euró kauciót kérnek (ami valamivel kevesebb a szokásosnál; általában a hidegbér háromszorosa szokott lenni; ez egyben a törvényileg meghatározott maximális kaució is), valamint az első havi bért előre (ez így általános). A bérleti szerződés minimális ideje három év, amúgy határozatlan idejű, a három év leteltétől három hónapos felmondási idővel megszüntethető. A bért nem szándékoznak emelni a bérlet teljes időtartama alatt (ez ritka; általában előre meg van határozva az évenkénti emelkedés mértéke); ha jól értettem, azt mondják, van, aki tizenöt éve lakik a házban és ugyanazt a bért fizeti, mint beköltözéskor. Persze azért ha oda jutunk, kíváncsi leszek, hogy vajon ez a szerződésben is tényleg benne lesz-e, hogy a bér változatlan a teljes időtartamra. (Az elmúlt pár évben, legfeljebb egy évtizedben, nagyon megugrottak a berlini lakbérek; előtte kifejezetten olcsóak voltak, még most is olcsóbbak a legtöbb német nagyvároshoz képest, de rohamosan emelkednek.)
Alapvetően tehát úgy tűnik, hogy itt van egy nagyon jó esély megkapni egy igazán tágas lakást jó áron. A közeli U-Bahn vonal egyenesen bevisz a belvárosba és a munkahelyemre, talán 20 perc lehet a metrózás. Közel van a Tegel repülőtér is (egy metrómegállóval beljebb lehet átszállni az odamenő buszra), bár a fapados gépek Schönefeldről mennek, ami messze a város délkeleti szélén van. Nemigen vannak viszont boltocskák és egyéb ilyesmik a környéken; ábécé van nem túl messze, de kisebb, nem tűnt nagyon jónak (vasárnap lévén belülről nem tudtam megnézni). Eszterrel mindjárt beszéltünk is róla telefonon, hogy ezt azért valószínűleg érdemes megpályázni. Én úgy érzem, hogy nem nagyon vannak komoly pályázóik, és határozottan szeretnék nekem kiadni a lakást - csak egy kicsit motoszkál bennem, hogy vajon miért nincs több komoly pályázó. Lehet, hogy a 3 év rettenti el az embereket? Általában semmi, vagy legfeljebb 1-2 év elköteleződést szoktak kérni.
Hazafelé indulva még találtam egy forgószéket, rajta a szokásos zum Verschenken feliratú cetlivel, amit szépen hazacipeltem a koleszomba, most azon ülve írom a blogot. Volt itt egy folpackkal betekert, foszladozó műbőr kárpitú, de amúgy kényelmes karos forgószék; azt mondták Gellérték, hogy nem a szoba tartozéka, hanem valamelyik előző lakó kerítette és hagyta itt - így már két forgószékem is van itt, de elférnek, és ezt a mostanit valószínűleg majd elcipelem a saját lakásomba is, ha végre-valahára lesz olyan. Ideiglenesen jó lesz; hosszú távon meg majd én is kiírom rá, hogy zum Verschenken, mert a háttámláját adott magasságban rögzítő csavar nem jó, és a támla lecsúszik alacsonyra.
Kiegészítés: Berlin zajtérképe (mert ilyen is van ám, gyakorlatilag házankénti szintre lebontva) a kérdéses házszám alatt az utcai fronton az elsődleges zajforrás a forgalom, ami 72 decibel zajt jelent. 60 decibel fölött mondja zajosnak a térkép a helyeket. Éjszaka a forgalom zajszennyezése 62 decibel. A repülőgépek zajszintje 60 decibel ezen a helyen. És a ház hátsó frontján (amerre az erkély van), a forgalom csak 47 decibel; az összesített zajszint (repülőgépekkel együtt) 60 decibel nappal és 49 éjszaka. A tegnap látott reinickendorfi lakás kicsit távolabb van a légifolyosótól, és kisebb az utcai forgalom is. A negyedik emelet persze nyilván levisz az utcai forgalom zajából, és - ahogy Starkék mutatták is - az utca felé nyíló ferde tetőablakok hangszigeteltek, ha csukva vannak, akkor lényegében nem jön be utcazaj. Szóval ez nem olyan tragikus; de monduk összehasonlításképpen a legelején látott rokonszenves spandaui háznál 49 decibel vasút és 46 decibel autóforgalom, összesítve 51 decibel, éjjel összesítve 43 decibel. Szóval csendes helyhez képest marha hangos.
Még egy kiegészítés: Starkék nemcsak sokat és gyorsan beszéltek németül, de valószínűleg Berlinerisch dialektusban is. Például az ötven az náluk "funfcis", nem "fünfciHH".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése