Június 14

A leendő(?) házunk belső udvara

Lakásügyben sajnos biztos fejlemény még mindig nincsen. Reggel kinyomtattam a szerződéstervezetet, és aláírva elküldtem az ügynöknek, ahogy kérte. Azt válaszolta, hogy a napokban várható majd a tulajdonos hozzájárulása, és akkor majd jelentkezik, hogy mikor mehetek be az irodába aláírni a végleges szerződést. Délelőtt dolgoztam, délben pedig elmentem lakást nézni, majd késő délután még egyszer. A kettő között megálltam Tempelhofban ajándék paradicsompalántákért, amiket a berlini ingyenes cuccokat közvetítő Facebook-oldalon keresztül szerváltam. Így lehet, hogy pár szem paradicsom terem majd az erkélyünkön, ha meglesz az erkély. Egyelőre a munkahelyi asztalomra telepítettem őket (visszamentem egy kicsit munkába), aztán minél előbb át kéne ültetni valami normálisabb méretű cserépbe. Az esti nézés elég közel volt a most esélyesnek tűnő lakáshoz, így gyalog mentem az S-Bahntól, és útba ejtettem azt a házat, hogy csináljak még egy pár fotót róla. Megbizonyosodtam, hogy ha minimális méretű is, de van egy kis játszóplacc helyben a belső udvaron, és egy másik, nagyobb de még mindig kicsi játszótér kb. 100 méterre.

A megnézett lakások mind a ketten remekek voltak, de persze egyelőre nem akarom őket megpályázni, hanem várok, hogy mi lesz Gerlachékkal. Ezért nem írok róluk részletesen, csak pár vonásban vázolom őket. Volt mind a kettőnek hátránya is, ahogy az lenni szokott. Maguk a lakások szépek, világosak, jó minőségűek. Az első Mariendorfban volt, Berlin déli végén, ahol már több jó lakást láttam. Gyönyörű, tágas, zöld, csendes, családi házas környék a zöldben, jobban hasonlít Almádira, mint Berlinre. A konkrét ház azért nagyobb tömb, a lakás a hatodik emeleten van (hétből), cserébe remek a kilátás. Lift persze van, a lépcsőház tiszta, minden szép és korrekt. Az ára magas (1170 euró körül melegen, konyhaberendezés nincs). A közvetlen környéken semmi boltféle, és az S-Bahn végállomásától még vagy 10 perc buszozás, aztán séta, szóval közlekedésileg kiesik.
A második északon, valamivel kijjebb a sanszos wilhelmsruh-i lakásnál, gyalog talán 15 percre onnan. Nagyobb főút mellett, de maga a ház kis zsákutcában. A környék szintén baromi szép, vidékies, tágas, zöld, sok családi ház a főút másik oldalán. A szóban forgó oldalon nagyobb tömbök, talán 4-5 emeletesek. A 2. emeleten levő lakás beosztása és mérete szuper, nagyon világos. A bére 1050 euró körül melegen, szóval nem olcsó, de nem is nagyon drága. Viszont még javában felújítás alatt áll; a hirdetés szerint június 16-tól költözhető, de az ügynök ezt július 16-ra javította - szóval túl sokára. (A hirdetéshez mellékelt képek a tervezett felújított állapotot mutatták egy szomszédos lépcsőházban levő, földszinti lakás alapján, amit szintén megmutatott az ügynök.) Emellett a közlekedés igen rossz. Egy irányba 7-8 perc séta a csúcsidőben 15 percenként járó villamos, amiről aztán S-Bahnra kell átszállni, hogy a belvárosba jusson az ember; más irányba 20 perc séta ugyanaz az S-Bahn-megálló, ami a wilhelmsruh-i lakáshoz is szolgál.
Mind a két lakás olyan, hogy simán megpályáznám őket más körülmények között, de egyik sem annyira döbbenetesen jó, hogy érdemes legyen megpályázni, amikor szinte biztosnak tűnik, hogy már lesz lakásunk.
Hazafelé baromi sokáig tartott az utazás, mert valami rendőri intézkedés miatt kiszámíthatatlanul közlekedtek az S-Bahnok, az S41/42-es számú Ringbahnt pedig, amire végül át kellett szállnom a hazajövéshez, eleve lezárták egy szakaszon péntek estétől a hétvégére, és nem lehetett ott átszállni rá, ahol kellett volna, hogy lehessen, hanem cikázni kellett U-Bahnnal.