Június 6

Esik az eső a villamosmegállóban

Újabb fárasztó és nagyrészt haszontalanul eltelt nap. Reggel bementem dolgozni. Közben megtárgyaltuk Eszterrel, hogy ha teljesen még nincs is lezárva, de szinte biztosan vissza fogom mondani a hellersdorfi lakást. Ugyanakkor, amíg nincs valami biztos lakás, addig nem próbálok meg hazautazást tervezni, mert a lakásszerzés az elsődleges. Volt egy kis egyetemi adminisztráció is, mert le kellett adni a június 25-ei párizsi utazásunkhoz a kérvényt. (Akkor lesz egy szűkebb körű projektindító találkozó.) Délutánra pedig volt öt lakásbemutatóm, sőt, igazábál több is, mert ezek közül az egyik egy sorozat volt, kb. 15 perces intervallumokkal vagy öt bemutató azon az egy helyszínen. Ennyit persze akkor sem tudtam volna végiglátogatni, ha egyenletesen vannak elosztva időben - de nem voltak, tehát eleve szelektálnom kellett, és hármat terveztem meglátogatni. Ebből egynek volt bárminemű sikere, és az is olyan, hogy inkább nem akarom megpályázni. A délután folyamán viszont átküldték nekem a hellersdorfi lakás szerződését - ezt azért még mindenképpen tanulmányozni fogom ma este, ha valaha letöltődik, mert alig-alig zakatol az internet.

Gyülekezik a nép Friedrichshainban

Az első bemutatóm Friedrichshainban volt, a belvárostól keletre (Lichtenbergtől kicsit délebbre, Neuköllntől északkeletre), de eléggé centrális helyen. Hatalmas sugárút mellett, rögtön a metróállomásnál a ház. Nagy tömeg érdeklődő, főleg a kúl berlini ifjúság köreiből. Szerintem voltunk vagy ötvenen. A lakás elég jó volt, és zajosnak sem tűnt túlzottan. Egy nagy probléma volt vele: hogy a háromszobásnak meghirdetett lakás valójában kétszobás volt. Felteszem, simán elírták a hirdetésben, mert azt nem hiszem, hogy az előszobát vagy a konyhát számolták volna bele a szobákba. Nappali és egy hálószoba - szóval nem releváns. Ennyi erővel elmehettem volna húszemeletes neuköllni panelházat nézni, oda 5 perc eltéréssel volt időpontom, és bár a ház nem tűnik vonzónak, még akár jónak is bizonyulhatott volna...
Ezután hosszú üresjárat, majd jött a második lakás Pankowban, tehát a belvárostól észak-északkeletre, nem messze, a hatalmas Pankow kerületnek talán a Heinersdorf nevű részén. (Innen délkeletre Lichtenberg, északnyugatra Niederschönhausen.) Útközben lébecoltam, tekeregtem erre-arra, hogy kitöltsem az üres időt. Bementem egy boltba venni egy jeges teát meg egy jégkrémet. Aztán végül felszálltam a villamosra, ami a céltól 8 perc sétára kellett, hogy letegyen. Közben egyre inkább úgy látszott, hogy zivatar készül - és mialatt a villamoson ültem, el is kezdett esni. A villamosról leszállva tehát leültem a megállóban levő üvegkalitkában, hogy kivárom, amíg alábbhagy, mert én ugyan nem vagyok cukorból (ezt a németek is mondják, mint megtudtam), meg esernyőm is van, de a hasítottbőr szandálnak nem tesz jót, ha csuromvizes lesz. Így aztán ültem és vártam, hogy ne essen az eső - és ez be is jött, mert zuhogni kezdett, aztán meg szakadni. Végül pont akkorra kezdett alábbhagyni, amikor már muszáj volt elindulnom, ha nem akartam lekésni a bemutatót. A szandálom persze elázott, de azért odaértem.

Ház és belső udvar Pankowban

Ez egy kifejezetten jó (és tényleg háromszobás) lakás volt, egy jellegtelen (talán ötemeletes) kockaház második emeletén (lifttel). Nagyon forgalmas, kétszer kétsávos sugárúthoz nagyon közel, de maga egy csendesebb mellékutcában. Erre a mellékutcára néz az erkély (a nappaliból) és talán a fürdőszoba is (ami ablakos); a hálószobák és a konyha (szintén ablakkal) pedig egy teljesen csendes, zöld és játszóplaccos belső udvarra.
Ugyanakkor a környék egyáltalán nem jó. Nem azért, mert lepusztult vagy züllött, hanem egyszerűen teljesen élettelen, ipari rész. A házzal szemben autószalon, a szomszédságban benzinkút, egy ronda diszkontáruház, bútorbolt (ami otthon a Jysk, az itt Dänisches Bettenlager néven fut), autókölcsönző. Mondjuk Újpest-jellegű külvárosi izé. Semmi olyan, ami sétára vonzana; látszik, hogy aki valamelyik üzletbe jön ide, az autóval jön, a házak pedig alvásra szolgálnak. És a közlekedés sem valami jó. A 8 percre levő villamosnál közelebb van buszmegálló is (oda zebra nélkül kell átmenni a kétszer kétsávos főúton), és onnan kb. fél óra alatt a munkahelyemen lehet lenni, de ez két átszállást tartalmaz: a busszal kifelé kell indulni és távolodni a centrumtól, aztán 5 megálló után átszállni az S-Bahnra, azzal is menni valamennyit, aztán egy másik S-Bahnnal bejutni a belvárosba. A messzebb levő villamossal is kell egy átszállás, hogy az ember odaérjen.
Mindenesetre, mivel megint volt egy csomó időm (hittem ekkor), az eső pedig időközben elállt, sétáltam a környéken, hátha meglátom a báját. Nem láttam meg; jó 10, talán 15 percre a belváros irányába kezdődik olyan rész, ami már élőhelynek, és nem csak alvóhelynek tűnik. (Az a rész egyébként ismerős is volt, néztem már arrafelé lakást valamikor.)
Utána bevillamosoztam az S-Bahnhoz, aztán átszálltam másik S-Bahnra, ami elvitt ahhoz a buszhoz, amivel a harmadik lakásnézésre kellett volna mennem. (Helyette még elcsíphettem volna a többlakásos bemutató egy részét, de az meg Hellersdorfban volt, ami a mostani konszenzus szerint nem kívánatos városnegyed.) Ez a harmadik tehát megint Spandauban volt, nagyjából arrafelé, ahol tegnap is lemaradtam egy lakásnézéstől, de nem tetszett a környék. A Google szerint 17:14-kor kellett volna indulnia a buszomnak; 18:15-kor volt a randevú a lakásnál, tehát még mindig bőven időben voltam. 17:05 körülre odaértem a megállóba. Aztán a Google egyre nagyobb késést írt, hogy mennyit csúszik a busz. A megállóban csak gyülekeztek az emberek. Közben az eső is megint csöpögni kezdett. Idővel aztán a Google már nem azt írta, hogy késik a buszom, hanem azt, hogy elment két perce. Ez nem volt igaz; jött ugyan egy busz a megállóba, de annak más száma volt, és a megállóban várakozó tömegből jó, ha öten szálltak fel rá, tehát nyilván nem arról volt szó, hogy én vártam rossz megállóban, vagy hogy a busz a más szám ellenére ugyanaz volt, mint ami nekem kellett volna. Sebaj, azt írta a Google, hogy 19 perc múlva itt a következő busz. Arról nem írta, hogy késni akarna, csak azt, hogy a menetrend szerinti érkezése ekkor meg ekkor van. Meg hát reménykedtem, hogy hátha megjön az is, ami nem jött meg. Nem jött egyik sem. Aztán a naprakész Google közölte, hogy a busz menetrend szerint 2 perce, majd 4 perce elment - de erről már nem állította, hogy tényleg elment volna, hanem óvatosabban fogalmazott. A megállóban ekkor már szerintem vagy száz ember állt, és a busszal kb. 25 percet kellett volna még menni a célpontig, tehát 17:46-kor végül úgy döntöttem, inkább hazamegyek, mert most már ha meg is jön valaha a busz (kétes), és fel is férek rá (rendkívül kétes), akkor is valószínűleg lekésem vele a találkát. Tehát jól körbebumliztam Berlint, aztán 40 percet álltam az esőben a buszra várva.
Mialatt mindezt megírtam, a szerződésnek még nem sikerült letöltődnie...
Na jó, de mire oda jutottam, hogy a fotókat is beletegyem a blogbejegyzésbe, addigra igen. Sajna beszkennelt nyomtatott szöveget küldtek el, nem egy elektronikus dokumentumot, így nem tudom simán beetetni a Google-be, hogy lefordítsa nekem, hanem amit nem értek belőle, azt be kell majd gépelnem lefordítani. :(
És 42 oldal!
Negyvenkettő! Oldal!
Akármennyire is 42 a nagy válasz az élet és világmindenség meg minden kérdésére, ez biza sok.