Június 25

Munka után kocsma

A mai nap bizony fárasztó volt. Tegnap jó későn kerültem ágyba, aztán aludtam, mint a kő. A szállodai szobámról sok jó nem mondható, de meglehetősen csendes, és tökéletesen besötétíthető, így hosszú ideje először nem ébredtem fel hajnalban. Viszont fél hétkor az ébresztőre muszáj volt felkelni, hogy még legyen időm egy kis ébredezésre a szobában (sajna vízforraló és tea/kávé nem jár a szobához, így kávé nélkül).


Tegnap késő este Jensszel megbeszéltük, hogy mikor találkozunk reggelinél, ami szintén kicsit kiábrándító volt: sehol egy finom francia sajt, csak nejlonba csomagolt pici sajtszeletkék, a kávégép pedig instant kávét főz. Utána indultunk a munkaértekezletre: metró egy darabig, aztán gyalog. Útközben be akartunk nézni a Jardin de Luxembourg parkba, ami közel van az intézethez, ahol a napot töltöttük - de csak a park sarkát volt időnk megnézni. Fél tíztől fél hatig értekeztünk, közben volt két kávészünet - bár a második kávé nélkül, mert bezárt a büfé, és elromlott mind a két kávéautomata... -, meg egy ebédszünet - kis francia étkezdében, ahol az egyetlen vegetáriánus főétel úgy nézett ki, hogy kaptunk egy kis főtt zöldbabot, egy kis spenótot, meg egy kis sült krumplit, bár legalább az előételként kapott grillezett kecskesajtos saláta jó volt. És volt az ebédhez rozébor, utána pedig finom kávé. Délután prezentáltam egy kicsit az eminens kollégáknak az átírási és kódolási útmutatónk haladásáról.
Kora este még volt egy közös sörözés, aztán visszajöttem a szállodába. Nem éheztem meg igazán, így étterembe nem mentem, hanem vettem ábécében egy finom kenyeret meg egy finom francia büdössajtot (ha már reggelihez nem adtak), ezt vacsoráztam itt a szobámban.
A nap híre még az, hogy este megkaptam az Aulikarákról írott könyvem kefelevonatát, amit három hónappal ezelőtt kellett volna megkapnom; most két héten belül szeretnék visszakapni a részletes korrektúrát. Ezt megírtam, hogy nem tudom garantálni - elég sok hibát raktak bele az amúgy igényes és gondos tördelés során: helyenként eltűnt a dőlt szedés egy-egy betűről, úgy, hogy körülötte megmaradt; máshol egy-egy szó valamiért más betűtípussal jelenik meg, mint a szövegkörnyezete; rengeteg helyen elromlott a dévanágarí karakterek összerakása, és itt-ott valamiért nagybetűsítettek olyan dolgokat, amiket nem kéne (képaláírásokban).
Holnap ismét fél tízre megyek szűkebb körű értekezletre az átírás és kódolás ügyében. Remélhetőleg déltájban végzünk vele, és akkor még lófrálok egy kicsit Párizsban; aztán vissza kell jönnöm a szállodába az itt hagyott holmimért (bár lehet, hogy reggel mégis úgy döntök, hogy magammal viszem), és 4 körül indulnom a reptérre.