Sziasztok, itt vagyok egy újabb rövid bejelentkezéssel. Halad a workshop Pondyban, nagyobb felén túl vagyunk, és túl vagyunk az én szerepléseimen is. (Volt egy prezentációm hétfőn, és vezettem egy szövegolvasós délutánt kedden.) Holnap a tudománykodás megkezdése előtt elmegyünk reggel fél hétkor kirándulni a közeli Vágúr nevű helyre megnézni egy feliratos templomot meg egy régi mesterséges tavat. Sajnos az előrejelzés szerint viharok várhatóak.
Az itt tartózkodásom a tudományon kívül főleg a telefonkártya jegyében telt eddig. Hétfőn nem aktiválódott. Este workshop után elmentem, és vagy két órán át járkáltam fel-alá, mert nem találtam a boltot, ahol a kártyát vettem. Már kezdtem feladni, és bementem a hivatalos Airtel (ez a szolgáltató neve) üzletbe, hogy tudnak-e valamit csinálni. Azt állították, hogy nem, csak ahol a kártyát vettem, ott tudnak csinálni valamit ezzel. Annyit meg tudtak nézni a rendszerben, hogy valami probléma van a vízummal, azért utasítódott el. Hozzátették, hogy szerintük átejtettek engem, és hogy ha holnap visszajövök, vehetek náluk másik kártyát.
Azért még tettem egy próbát a párhuzamos utcában is, ahol végül csodák csodájára megtaláltam az előző esti boltot. A nő tök rendes volt, egyáltalán nem vert át. Amikor meglátott engem, már azonnal szólt, hogy adjam az útlevelemet, és elkezdte elölről a benyújtási folyamatot. Ezt valami telefonos applikáción keresztül csinálja, amihez be kell írnia egy csomó adatot, meg be kell fényképeznie az útlevelemet, a vízumomat, engem nyitott szemmel és csukott szemmel (talán annak bizonyítása végett, hogy embert fényképez, és nem egy fényképet), meg saját magát is, mint értékesítőt. Ezt egyébként már vasárnap is kétszer végigjátszottuk, mert elsőre el lett utasítva. Hétfő este végigjátszottuk még ötször vagy hatszor. Végül széttárta a kezét, és szó nélkül visszaadta a pénzt, amit vasárnap kifizettem neki.
Akartam abból meg egy százrúpiást odacsúsztatni neki a fáradozásáért, mert tényleg rendes volt, de ezt sem fogadta el. Végül vettem egy kis zacskó szőlő a szemközti zöldségesnél, azt adtam neki, elfogadta.
Eddigre persze az Airtel bolt rég zárva volt, tehát hazaindultam, útközben még megvacsoráztam egy gyorsmenzán.
Kedd este mentem egyenesen az Airtel boltba. Ott jól megvárattak, majd végigjátszották velem ugyanezt az applikációs mókát. A mindenféle fényképeken és adatokon kívül még az értem szavatoló helyi személyt is hívogatni kellett. Ez Bábú volt, az École sofőrje és terepasszisztense, aki a repülőtérről behozott engem, és akinek a telefonszámát kínomban megadtam, amikor először vettem a kártyát, merthogy más helyi erő telefonszámát nem tudtam. De eddig azt hittem, hogy őt csak egyszer kellett felhívni a kisboltból. Itt az Airtel képviseleten esett le, hogy nem, hanem minden egyes benyújtási folyamat során kétszer, mert az ő telefonszámára küldi a rendszer az igazoló jelszót, amivel a benyújtási folyamat két adott pontján tovább lehet lépni. Tehát hétfő este legalább tízszer kellett, hogy a nőci zaklassa szerencsétlent.
Számlát az Airtelnél sem adtak nekem, csak zsebretették a pénzt (háromszáz rúpiát; a nőcinél háromszázötven volt a tarifa), de azt még megmutatták, hogy megjött a visszaigazolás a sikeres benyújtásról, és meg is csinálták velem a kártya aktiválását, amihez egy adott számot kell felhívni, és megadni ellenőrzésül pár személyi adatomat.
Ezután nem volt világos számomra, hogy most akkor van-e egy működő SIM kártyám, vagy nincs; a bolt mindenesetre bezárt (már jóval a dolog vége előtt lehúzták a redőnyt). Mindenesetre a telefonom jelezte, hogy van térerő - korábban mindig nulla térerőt mutatott nekem. Amikor a mobilnetet kipróbáltam, úgy tűnt, hogy a Google Maps használja az internetet, és a telefon kis ikonjai is azt mutatták, hogy van adatforgalom. Viszont emailt nézni például nem tudtam, és a WhatsApp üzenetem sem ment át. Végül megpróbáltam Dominic irodai telefonszámát felhívni (az volt még meg Bábú számán kívül, és gondoltam, az irodában úgysem lesz senki). Erre megtudtam a géphangtól, hogy nincs elég egyenlegem a hívásindításhoz.
Namármost a pénzben, amit kifizettem, benne kellett volna lennie valamilyen csomagnak is. Tehát innentől nem tudtam, hogy az Airtelesek jobban átvertek, mint a lyuk-a-falban-boltos nő, vagy pedig csak várni kell még, hogy aktiválódjanak a dolgok.
Másnap reggel sem volt jobb a helyzet, tehát gondoltam magamban, hogy akkor isten neki fakereszt, így jártam, maximum kifizetem a feltöltést, és veszek egy csomagot. Nekiálltam; kiderült, hogy nagyjából semmi módon nem lehet, mert külföldi bankkártyával nem működik a dolog, tehát vagy embert kell megkérnem, hogy töltsön nekem a kártyámra, és kifizetem neki készpénzben, vagy olyan üzletbe kell visszamennem, ahol ilyet csinálnak. (Itt megemlíteném, hogy ezek az üzletek, amiket találtam, olyan másfél kilométerre vannak innen, nem egy kőhajításra.) Mindezek után reggeli közben egyszer csak jött egy üzenetem, hogy ilyen meg ilyen csomagom van nekem - ami nekem meg is felel. Azóta, úgy tűnik, tudok telefonálni és mobiladatot is használni. Az egyetlen aggasztó részlet az, hogy napközben jött még egy üzenetem, ami szerint a csomagom 19 óra múlva lejár. Az Airtel applikáció viszont - reggel is és ennek az üzenetnek a kézhezvétele után is - azt mondja, hogy a csomagom 27 nap múlva fog lejárni. Holnap reggelre majd kiderül, melyiknek volt igaza...
Na, ez nyilván nagyon unalmas volt, de legalább elmeséltem. Van még pár fényképem.
Az École bejárata a workshop kezdete előtt: éppen készülnek a virágdekorációk.
Finom, egyszerű dél-indiai ebédeket kapunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése