![]() |
| Lichtenbergi utcakép |
A lakás is alapvetően elég jó volt, de azért nem egy leányálom. 80 négyzetméter, tágas nappali és hálószoba, még egy kisebb szoba, elég kicsi konyha, és apró, csőszerű fürdőszoba, aminek az elején van a mosdó, ami mellett csak oldalra fordulva lehet elférni, egy kövérebb embernek úgy is csak behúzott hassal. A mosdón túl vécé, aztán zuhanyzó; kád nincs. A konyha a hirdetés szerint Einbauküche mit allen Geräten, auch Kühl-Gefrierkombi, Geschirrspüler, Ceranherd, Mikrowelle usw. Csak azt nem említik a szövegben, hogy ezek a készülékek régi, használt darabok, koszosak és büdösek belül. Nyilván kitakaríthatóak alapos munkával... Altbau épület, a lépcsőház igényes és tiszta, a lakás első emeleti, utcára néző. Erkély, kamra nincs, ami hátrány, viszont tartozik hozzá pincerész is, amit nem láttam. A nappaliban parketta, a többi szobában hajópadló, mindkettő nagyon régi, valamennyire felújítva, de sok helyen púpos, nyikorog; az egyik szobában talán beázás volt, mert egy nagy folton a sarokban elég igénytelenül cserélték a régi hajópadlót új deszkákra, és fölötte a stukkó, bár át van festve frissen, repedezik. Mindez 977 euró "melegen", tehát rezsivel együtt (kivéve villany és telekom).
Leadtam tehát a pályázói lapomat, jól beszélt angolul az ügynök (hallottam, hogy angolul beszél egy szakállas fiatalemberrel, később meg egy lánypárral), megkérdeztem tőle, hogy hogyan tovább: úgy, hogy majd átnézik a leadott lapokat, aztán kiválasztják az egy darab szerencsés nyertest pár napon belül, és értesítik. Ez nyilván azt is jelenti, hogy ha pont én lennék a szerencsés nyertes, akkor utána nagyon hamar dönteni kell, hogy tényleg kérem-e, én meg azért szeretnék még alaposabban körülnézni. Persze úgysem nagy az esély, hogy engem válasszanak, bár itt csak 20-30 jelölt jött el a megtekintésre. A felhozatal is más volt, mint Neuköllnben: mondjuk kétharmad amolyan tipikus középosztály, egyharmad meg kozmopolita fiatalság. Azt hiszem, egy indiai, egy távol-keleti és egy közel-keleti pár; a többi európai.
Távozóban leszólítottam a két angol lányt, hogy bocs, nem akarok tolakodni, csak úgy hallottam, britek, és ők is az elején tartanak a lakáskeresési procedúrának, nem akarnak-e meginni egy kávét, vagy valami, és beszélgetni. Nagyon kedvesek voltak, leültünk kávézni, és egy csomó jó dolgot mondtak. Az egyikük másfél éve él itt Berlinben, a másik talán kevesebb ideje; mindenesetre eddig osztozós lakásokban voltak, most először keresnek lakást főbérlőként. Biztattak mindenfélével, hogy milyen jó hely Berlin, milyen normálisak az emberek, meg hogy mennyire biztonságos és normálisan élhető, a rosszabb hírű helyek is. Említettem, hogy amit Neuköllnből láttam, az pl. nem volt rokonszenves, erre kiderült, hogy a többet beszélő lány - a nevüket persze máris elfelejtettem, mindenesetre ő Moszkvában született, félig orosz, és a neve is valami -ka végű szlávos név volt - pont Neuköllnben lakik egy ideje, ha nem is azon a részén, ahol én voltam, és tök jól érzi magát ott, és rendszeresen szokott este 11 körül egyedül futni menni. Ez persze nem hozta meg a kedvemet, hogy mégis a látott neuköllni lakást akarjam megpályázni, de azt megerősítette, amit eddig is gondoltam, hogy nem szabad a városnegyed általános hírneve alapján kizárni valamit, hanem a konkrét helyet kell tényleg megnézni.
Mindenesetre Tempelhof mellé most már Lichtenberg is felköltözött a rokonszenves régiók listájára.
![]() |
| Ebben a házban néztem lakást; előtte már látszik néhány várakozó. |


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése