Május 3

Tegnap este nem írtam, mert szaunázni mentem. Napközben semmi különösebb nem történt, munkanap volt. Van már „Personalnummer”-em az egyetemen, ami azt jelenti, hogy el lehet kezdeni intézni a könyvtári belépőt meg nem is tudom, micsodákat még. Kiderült az is, hogy az egészségbiztosításba magamnak kell bejelentkeznem, ha nem akarom, hogy az alapértelmezett biztosítóhoz kerüljek, márpedig mindenki azt mondja, hogy ne, hanem a TK, Techniker Krankenkasse nevű biztosítót válasszam. Úgyhogy ezt is elkezdtem intézni, összekötöttek emailen egy angolul beszélő ügyintézővel, aki angol bejelentkezési űrlapot is küldött.

A náthám nem javult, telefújtam egy csomó zsebkendőt, vettem is egy nagy csomaggal, meg vettem orrkidugító tablettát és estére orrsprayt. A tabletta használt valamennyire. Munkából hazajövet kunyeráltam egy virágboltban két olyan pici, hártyavékony virágcserepet, amilyenbe a gyári palántákat meg fűszernövényeket szokták tenni, hogy azokba ültethessem majd az otthonról hozott hajtásaimat. A keleti (talán koreai?) eladólány angolul nem tudott, németül és mutogatással kellett megoldani a kunyerálást. (Az előző virágboltban tudtak angolul, de nem volt olyan cserepük, azt mondták, nézzek vissza szerdán.) Gondoltam, mindjárt veszek virágföldet is, és akkor legalább nem csak koldulni mentem be a boltba – de az meg itt nem volt, csak az első virágboltban. Úgyhogy azt majd még ma venni kell valahol, minél kisebbet.

Utána üldögéltem itthon egy kicsit, és próbáltam eldönteni, hogy vajon el akarok-e menni szaunázni. Ennek – Eszter tudja – van előzménye: egyszer Leidenben tört rám egy ilyen hirtelen náthaféle, és ott a szállodánkban volt egy szaunakomplexum, persze fizetni kellett érte, de beruháztam rá, és teljesen meggyógyultam másnapra. Szóval ezen napközben is gondolkodtam, este utánanéztem a lehetőségeknek, és végül úgy döntöttem, elmegyek. Kb. háromnegyed órás séta innen egy éjfélig nyitvatartó nagy fürdőközpont (Google szerint tömegközlekedéssel 26 perc lett volna, amiatt meg nem érte volna meg buszmegállót keresni, jegyet venni, várakozni, stb.). Szóval elmentem ide, útközben ettem egy bureket vacsora gyanánt, és valamivel nyolc után odaértem, éjfélig maradtam. Elég jó volt, de valahogy azért annyira nem; szerintem összezavarta a szervezetemet, hogy különféle hőmérsékletű szaunák között mászkálok, a legtöbb között szabadtéren mezítláb 9 fokban egy szál nedves fürdőköpenyben, meg persze ha már szauna, akkor mosakodtam jéggel és mártóztam egyet a hidegvizes gödörben is, meg úsztam egy kicsit olyan 28 fok körüli medencében, és üldögéltem 40 fok körüliben. Szóval a végére már egyszerre fáztam és volt melegem, és aztán a hosszú hazaséta kimelegedve a hideg szélben sem volt túl jó. Na mindegy, élménynek jó volt, a nátha meg majd csak elmúlik.

Ma reggelre foglaltam le mosógépet, az imént levittem a ruháimat, bepakoltam a gépbe, 50 perc alatt elkészül, akkor át kell pakolni a szárítógépbe, vagy van hely teregetni is, de szerintem most kipróbálom a szárítógépet.

Később majd elmegyek bevásárolni. Vissza akarom vinni a műanyag palackjaimat és sörösdobozaimat, itt nagyon komolyan veszik ezt, és 25 cent betétdíj van minden ilyesmin, tehát nem érdemes kidobni. A május elsejei fesztiválon is volt 50 cent betétdíj a műanyag poháron, amibe sört kaptam; volt hozzá egy kis cetli, igazolandó, hogy az adott bódéban vettem, tehát ott vissza kell venniük. Ezt én eldobtam, mert azt hittem, csak valami reklámcetli – de aztán kivettem a kukából, amikor vissza akartam adni a poharat, és kiderült, hogy kéne a cetli. Próbálok virágföldet venni, és azt hiszem, bevásárolok kicsit komolyabban is, és holnap főzök egy spárgás rizottót, hogy ne csak készétel meg sajtos kenyér legyen.