Május 4

Belváros, Fernsehturm

Reggel, ahogy írtam, kimostam, megvártam az eredményt. Utána elmentem bevásárolni, vettem jó sok mindent, ami főzéshez kelleni fog. Hideg ebéd után próbáltam aludni egyet, de nem nagyon ment. Utána megint plázázni mentem, pontosabban azt hittem, hogy plázázni megyek. Eldöntöttem, hogy veszek egy minőségi kést, amit lehet itt használni a vendégházban, de aztán érdemes is lesz megtartani.

A városközpontban az Alexanderplatzon van egy nagy bevásárlócentrum, amit már ajánlottak nekem korábban egy kávés boltban is, amikor dugattyús kávéprés után érdeklődtem. Most neten azt találtam, hogy ottani termékeket le lehet foglalni előre a neten, láttam egy rokonszenves késkészletet, lefoglaltam ebéd közben, és délután elmentem érte, hogy majd körül is nézek a plázában. Na, de szóval nem pláza volt,  hanem egyetlen üzlet öt emeleten, olyan, mint mondjuk a régi Centrum Budapesten. A földszint élelmiszer, a következő három emelet főleg ruha és divatcikk, az ötödik pedig lakásfelszerelés. Végül nem a kinézett késkészletet vettem meg (nem is szóltam, hogy én foglaltam le – a lefoglalás kötelezettség nélküli, két napig tartják), mert az, bár Wüsthof termék, de valami vacak hengerelt penge öntött műanyag nyélben, szóval lehet, hogy az acél jó, és lehet, hogy a termék összességében amatőr késhez képest jó, de nem egy profi Wüsthof. Ezért inkább megvettem egy darab mini szakácskést a klasszikus Wüsthof szériából; gondolkodtam erősen a készleten is, mert készletben 3 darab kés kb. annyiba kerül, mint a legolcsóbb meg a legdrágább együttvéve, szóval a közepes lényegében ingyen van. Itt 60-80 euró megtakarításról beszélünk, nem gombokról. De mindenesetre úgy döntöttem, mégsem kell a készlet, mert itt nincs igazán szükségem rá, később meg majd úgyis elköltöztetjük a jobb késeimet, és kicsi és nagy késem van jó. Ez a minőségi közepes kés pont jól kiegészíti majd a felszerelést. Vettem még egy olajfa főzőkanalat is, aminek nem tudtam ellenállni, meg még némi élelmiszert is.

Odafelé menet az igazi városközponton, a Mittén át mentem, itt igazán szép épületeket lehet látni, Rathaus, Berliner Dom. Meg az a híres tévétorony, ami ha nem is szép, bizony elképesztően impozáns, és nyilván pont ugyanolyan szerepe és hatása van neki, mint mondjuk Yaśodharman diadaloszlopának a 6. században – csak ez hússzor olyan magas.

Hazajövet, kicsit más utat választva, végre találtam egy „százforintos boltot” – eddig egyet sem láttam, és hiányoltam őket erősen. Tulajdonképpen virágföldért mentem be, mert az utcán öntözőkanna meg ilyesmik voltak kirakva, tehát gondoltam, biztos lesz. Bent derült csak ki, hogy ez százforintos bolt, ahol tehát bevásároltam aprócikkekből. Virágföld nem volt, azóta sem találtam, csak a nagy tízliteres zsákot a Lidlben. Meg kókuszföldet láttam még valahol az első napokban. Lett viszont hűtőbe való műanyag doboz, alufólia, zacskózáró csipeszek, merőkanál, bambusz főzőkanalak, meg öntapadós akasztó, amit az intézetbe akarok bevinni a szekrény oldalára. A legtöbb dolog 1 vagy 0.5 euróért, a merőkanál talán 1.5 volt. Úgyhogy már egész komoly háztartásom van itten. Ami a német árakat illeti, tényleg igaz, hogy egy csomó alapdolog nem drágább, vagy egyenesen olcsóbb, mint otthon. Pl. olcsó a tej, nagyrészt az otthoninál nem drágább a zöldség-gyümölcs (kivéve talán az otthon legolcsóbb krumplit, hagymát), valamivel olcsóbban vettem uborkát, sokkal olcsóbban áfonyát (ami pedig spanyol, nem helyi termék). Az élesztő, feltűnt, baromi olcsó (9 cent 4 deka). Nagyon drága viszont pl. a tejföl (és a saure Sahne / Sauerrahm 10%-os csak, de kb. ugyanannyiért van 25%-os Créme Fraiche, 10 deka 1 euró). Olcsó rizst még nem láttam, bár nem is annyira néztem. A legtöbb rizs, amit láttam, jóval drágább az otthoninál; a rizottórizs is (fél kiló 3 euró, van drágább is), pedig az otthon sem egy olcsó dolog. És miközben otthon Bp belvárosában nem nehéz olyan gyorsétkezdét találni, ahol 1000 forintból az ember jóllakik meleg étellel, és esetleg még egy ital is benne van ebben, itt azért 10 euró alatt nehéz. A döner meg a currywurst 5-6 euró, ezek a legolcsóbb gyorskaják.

Hazajövet egy sörfesztiválon is keresztülmentem, a berlini fiatalság láthatóan élvezte, hogy 9 fokban a szabadban sörözhet – nekem nem támadt kedvem. Amúgy késő délutánra kisütött a nap, közben kicsit az eső is esett, de aztán elállt, a nap meg maradt. Februárhoz képest gyönyörű idő lett… Még jó, hogy nem hagytam végül otthon a kabátomat.