Május 8-9

Tegnap nem is jelentkeztem, mert nem történt semmi különösen érdekes. Lehet, hogy áttérek majd valami zártkörű blogfélére, szerintem van ilyen ingyenes lehetőség, ami, ha valakit érdekel, akkor feliratkozható, és megy ki értesítés, ha írtam rá valami újat.

Az elmúlt napok kb. egyformán teltek: kora reggel és késő este lakáshirdetések, napközben munka. A bankszámlanyitás halad, de még nincs bankszámlám; ma kérték, hogy küldjem el emailen a lakcímbejelentkezésem igazolását meg a munkaszerződésemet. Remélem, most már nem lacafacáznak sokáig. A telefon is elég bonyolultnak tűnik, igaz az, hogy személyellenőrzés kell a kártya aktiválásához. Vsz. a legjobb opció valamelyik szupermarket olcsó feltöltőkártyás telefonja; az Aldit többen ajánlották, de Aldi nincs itt a közelben. Lehet, hogy hétvégén majd elmegyek egybe.

Lakásból tágasabb a kínálat, ha kisebbeket is nézek. Volt valami olyan emlékem, hogy törvényileg kötelező fejenként legalább 20 négyzetméteresnek lennie a lakásnak ahhoz, hogy legálisan bejelentkezhessünk – de a helyi ügyekhez értő facebookosok azt mondják, nincs semmi ilyen; ha van bármi előírás, akkor az 9 négyzetméter felnőttenként és kevesebb, talán 6 m2, gyerekenként, ami a lakószobák területére vonatkoztatandó. Szóval lényeg az, hogy most már nem 80, hanem 60 m2-től nézem a lakásokat, de azért legalább 70 amúgy is jó lenne. Eddig csak két vagy három hirdetésre írtam, választ sehonnan nem kaptam, negatívat sem. Tehát vsz. el kell kezdeni számos hirdetőnek írni, és talán nem rögtön hosszan megírni, hogy így meg így, nincs jövedelemigazolásom meg papírom az előző főbérlőmtől, hogy rendesen fizettem a bért – hanem csak röviden bemutatkozni, hogy ez vagyok, ezt csinálom, ennyien vagyunk. Ajtóban megvetett láb technika.

Jens az intézetben nagyon kedves, igyekszik segíteni mindenfélében, javasolja, hogy nézzek utána olyan leheőségeknek (Wohnungsgenossenschaft), ahol az emberek a bérfizetéssel résztulajdont vásárolnak egy közösségben – ilyen társaságoknál jóval kedvezőbb árú lakások vannak, csak az a baj, hogy egy-egy társaságnál mindig csak nagyon kevés lakás szabad éppen, tehát a kereséshez tucatnyi helyen kéne regisztrálni, vagy még inkább tucatnyi irodába személyesen elbumlizni, és ott németül beszélgetni velük, szóval baromira nagy energiabefektetést igényel.

Ma reggel egy Ikea asztali lámpát guberáltam egy kapualjból; nem tudom, működik-e, de lényegében újnak tűnik. Egy láda könyv meg egy pár egyéb kacat társaságában volt kitéve. Bevittem az intézetbe, ott ellakik majd a szekrényben addig, amíg lesz egy lakásom 😊