Május 23

Balatonstraße

Ma ismét jó hosszú nap volt lakásnézésekkel. Kora reggel egy lakás Johannisthalban (a nagyon rokonszenves vidékies környezetben, ahol a múltkori lakást azóta sem sikerült megnézni, de már nem erőltetem), aztán délelőtt munka. Kora délután elmentem még Friedrichsfeldébe, ahol hosszasan sétálgattam, többek között a Balatonstraßén. Ez a környék egy végeláthatatlan lakótelep volt, de a legjobb fajtából: csendes, szellős, zöld, kevés magas házzal. Innen végül a kelet-berlini állatkert mellett lyukadtam ki (Nyugat-Berlinnek másik állatkertje van.) Végül pedig tovább Kaulsdorfba, ahol a susnyáson át csecse kis nyaralókhoz érkeztem, de egy panellakást szemléltem meg - majd végül haza.

Ház Johannisthalban

Johannisthalba reggel nyolcra kellett odaérni, úgyhogy jó korán felkeltem, elindultam, aztán végül volt még egy csomó időm, tehát a HÉV-állomáson ettem reggelire egy kávét meg egy croissant-t. Az állomástól ugyanarra kellett menni, mint a múltkori lakáshoz, amit nem láttam végül, csak aztán a nagyobb főútról a kisebb főútra az ellenkező irányban kellett letérni, és a ház maga nem félreeső, hanem itt, a kisebb főút mellett van. Most először történt olyan, hogy a lakást bemutató ügynök késett, méghozzá több mint negyed órát. Volt, aki a nézésre várakozók közül el is ment addigra. Így is maradtunk tizenötnél többen.

A johannisthali ház belülről

Az első emeleti lakás belülről nagyon szépen fel van újítva, nagyon világos, van két erkélye, és a beosztása is elég jó: a normális konyhával szomszédos a kicsi nappali (étkezőnek nem elég nagy a konyha, a nappali viszont nem akkora, hogy nappali is és étkező is legyen, szóval ez nem olyan jó). Van még két méretes különbejáratú szoba. A legtöbb a kis főútra néz; a fürdőszoba és talán a konyha is hátrafelé. Kicsit összekavarodtak bennem a részletek a hosszú nap után, így például határozottan meglepett, hogy a hirdetésben most azt látom, ez egy 3 és fél szobás lakás. Én nem emlékszem, hogy bármiféle félszobát láttam volna. Lehet, hogy volt egy kamra...
A szokásos régi hajópadló mérsékelten recseg, helyenként hatalmasak a rések a deszkák között; át van csiszolva, de nincs lelakkozva. A csaj, aki mutatta, azt állítja, viaszolva van - bár lehet, hogy csak rám hagyta, amikor kérdeztem. Mindenesetre olyan nyersnek tűnik a felülete. Azóta egyébként rájöttem, hogy amikor ezeknek a régi hajópadlós szobáknak az egyik sarkában van egy téglalap alakú folt, ahol új a padló, akkor az nem beázás utáni javítás, hanem nyilván régebben kályha volt ott. Mostanra már jó sok ilyet láttam, nem lehet, hogy mind beázott.
A konyha üres, viszont van benne gázcsatlakozás, lehet igazi tűzhelyet beszerelni. Legalábbis ott van a kazán, és a csaj, aki nem tűnt a helyzet magaslatán levőnek, azt mondta az egyik csőre, hogy az a tűzhelyhez való gázcsatlakozás. Én nem láttam, hogy az a cső ugyanonnan jönne, ahonnan a kazánhoz menő; viszont az is tény, hogy a hideg és meleg víz csöve külön volt ettől. A lakásszintű gázcirkó miatt a fűtésköltségek nincsenek benne az előre kalkulált rezsiben. A lakás így "melegen" 985 euró, de ennyiért még hideg, és a fűtés (és melegvíz) pluszba jön rá. A csaj szerint kb. 80 eurót tesz ki havonta a gáz - de ismét nem vagyok meggyőződve róla, hogy ezt az előző bérlő fogyasztása alapján mondta, és nem csak a hasára ütött. Ezekkel együtt is megpályáztam ezt a lakást is, hogy legyen több vas a tűzben. A környék jó, és a lakás világos és elég szép. De azért egyre inkább úgy érzem, hogy jobb lenne egy használt, nem túl ócska konyha, mint egy potenciálisan kiépíthető szuper saját konyha. Az utóbbi sok pénz, rengeteg idő, és egy pár évre szóló bérelt lakásba kár ezt beletenni.
Délutánra volt még két lakásidőpontom, pluszba pedig még elmentem egy lakószövetkezetbe is (Wohnungsgemeinschaft). Ez azt jelenti, hogy az ember bevásárolja magát a szövetkezetbe egy alapösszeggel, aztán lakbér helyett valamiféle hozzájárulást fizet, aminek egy része egyfajta befektetés, amit később megtarthat vagy eladhat, ha kiköltözik a lakásból. Állítólag ilyen szövetkezetekben elég olcsón lehet lakásokat kapni, Jens többször ösztökélt már, hogy nézzek utána a dolognak. Én csak annyira néztem utána, hogy lássam, hogy rengeteg ilyen szövetkezet van, és egy adott pillanatban jó, ha egy-két szabad lakása van egy szövetkezetnek, tehát a ráfordított időhöz képest kicsi a gyors megtérülés esélye. De azt netes forrásokban is több helyen láttam, hogy ha az ember besétál egy ilyennek az irodájába, akkor lehet pont szerencséje, hogy egy frissen felszabadult lakást, ami még nincs meghirdetve a neten, pont megkapjon. A reggeli lakás környékén láttam egy ilyen szövetkezet hirdetőtábláját, napközben megnéztem a honlapjukat, úgy találtam, hogy rokonszenves környékeken vannak lakásaik, és hogy az irodájuk sétatávolságra van az első délutáni lakásbemutatómtól. Így már nem hagytam ki a dolgot, hanem letöltöttem és kitöltöttem a jelentkezési lapjukat, aztán bevittem az irodába. Ennek során kerültem a Balatonstraßéra. Az irodában a hölgy tűrhetően beszélt angolul, de nem mutatta semmi jelét, hogy meg akarná nekem nézni az adatbázisban, nincs-e valami pont nekem való frissen felszabadult lakás. Kár. Annyit mondott, hogy ha lesz valami, majd felhívnak vagy emaileznek. Mindegy, eddig ez nem került semmibe.
Az irodától tehát elcsavarogtam a lakásbemutatóig. Végig afféle vidéki lakótelepen, mindenütt kellemes, nyugis volt a környék, de kissé ez is üres: szinte kizárólag lakóházak vannak, és semmi bolt vagy szolgáltató vagy étkezdeféle. Ez a Friedrichsfelde nevű városrész, a korábban már rokonszenvesnek talált Lichtenberg kerülettel tartozik egyazon tágabb körzetbe, de attól kijjebb helyezkedik el délkelet felé. A délelőttivel ellentétben itt nemhogy nem késett az ügynök, hanem jóval - legalább tíz perccel - a megadott időpont előtt szépen felvezetett minket a lakásba. Később is jöttek még folyamatosan emberek, tehát lehet, hogy ez elég elterjedt dolog, hogy korábban mennek fel, és aki később jön, az simán utánuk megy. Nem számoltam meg az embereket, de biztos, hogy legalább harmincan voltunk itt.

Friedrichsfeldei lakás tataroztatik

A június 8-tól költözhető lakást most még javában tatarozzák, annyira, hogy a megnézés alatt is ott voltak a munkások, épp csak odébb rakták egy kicsit a cuccaikat és félreálltak, nekünk meg kerülgetni kellett a flexeket és a csemperagasztós zsákokat. Így persze nehéz megítélni, hogy milyen lesz. Ez egy nagyobb lakótömbben van, sok lépcsőházas, talán nyolcemeletes komplexum, nem olyan rokonszenves. Lift van, a lakás a negyediken. Csőszerű fürdőszoba és konyha, amúgy nem rossz. A nyers betonpadlót látva állt bennem össze az is, hogy miért volt valamelyik régebben nézett hirdetésben nagy pozitívumként megemlítve, hogy esztrich is van a lakásban. Ez nyilván arra utal, hogy egy altbau házban az új padló lerakása előtt nem egyszerűen lekenték csemperagasztóval a rotható hajópadlót (mint volt szerencsém látni máshol), hanem fel van szedve a hajópadló, és aljzatbeton van terítve. Itt amúgy nem ez a helyzet, a ház panel, a betonpadló lehet, hogy még eredeti.

Állatkert hátsó falánál

A bére nagyon rokonszenves: melegen 747 euró (tehát legalább kétszázzal kevesebb, mint az eddig látott legolcsóbb). Ez a kevésbé menő környéknek és a panelnek köszönhető. Viszont nyilván ennek meg a hatalmas érdeklődés köszönhető - ekkora konkurencia mellett egy tessék-lássék megfelelő lakásra azt hiszem, nem akarom beadni a pályázatot még akkor sem, ha ilyen jó árban van.
Az ide legközelebbi S-Bahn állomás (talán 2 buszmegállóra, de én gyalog mentem) a Tierpark, nem összekeverendő a Tiergartennel; ez tehát a kelet-berlini állatkert, ami - futó wikipédiás tájékozódásom alapján - azért jött létre annakidején, mert a régi berlini állatkert nyugaton volt, de keletnek is kellett egy. Aztán a német egyesülés után megpróbált komplementer módon létezni a két állatkert, és így ennek a keletinek a specializációja a nagyobb állatcsordák tartása tágas kifutókban. Nyilván erre is utal a termetes bronzbölény, akivel ott találkoztam, ahol az út kiért az állatkert mellé. Emellett az út mellett amúgy volt még egy nagy Lidl és Aldi is, de a lakás közvetlen közelében semmiféle boltot nem láttam.
Innen már csak további három megállót kellett menni a hévvel, hogy kiérkezzem Kaulsdorfba. Itt egyszemélyes bemutatón vettem részt, ami igen megtisztelő. A hölgy, aki tartotta, tegnap hívott fel telefonon, méghozzá a magyar telefonomon, ami az érdeklődő leveleimben volt megadva; ajánlott egy időpontot, ami pont ma fél négy volt, tök ugyanaz, mint a Friedrichsfelde. Jens beszélt vele telefonon (szerencsére bent voltam a munkahelyen, amikor a nő telefonált); mondtam, hogy a fél négy sajna nem jó, erre kérdezte, mikor lenne jó - én meg mondtam, hogy esetleg öt óra. Ő simán rávágta, hogy rendben. Nem tudom, fél négykor többeknek is mutatta-e a lakást, de mindenesetre ez eleve rokonszenves, hogy itt hajlandóak egy ember kedvéért megmutatni. Viszont amikor ezt az öt órát megbeszéltem vele, akkor abban a pillanatban sejtelmem sem volt, hogy most ki is hív, melyik lakás kapcsán, és az hol van ahhoz képest, amit fél négykor nézek - ezért mondtam másfél órával későbbi időpontot, aztán csak később szembesültem azzal, hogy a friedrichsfeldei lakástól a kaulsdorfi lakáshoz érni akkor is fél órán belül van, ha gyalog megyek a hévhez.

Tavacska, Kaulsdorf

Kaulsdorf keleten, a prolipanel és neonáci hírű Marzahn és Hellersdorf környékén van, bár többektől meg azt hallom, hogy sem a prolipanelt, sem a neonácit nem kell komolyan venni. Mindenesetre ennek a kétes hírű környéknek talán elitebb része ez, lehet, hogy keletnémet nyaralók voltak itt. Fene tudja. Mindenesetre a hévtől a lakás felé mezőn vágtam át és patakocska is volt (bár ez a hév-állomás hátsó kijáratától volt; a főbejárathoz visszafelé főúton jöttem). A mező után egy emelkedő (az amúgy töklapos Berlinben) következett apró családi házakkal, vagy inkább nyaralókkal. Csinos, manikűrözött kertek, rengeteg kerti giccs (gólyaszobor, törpe, műgomba, stb.), de néhány szép ház is akadt. A dombon feljebb ötemeletes tömbházak, ezek egyikében volt a lakás. De mivel nagyon korán értem oda, még visszamentem lófrálni egyet a rekettyésben. Konkrétan. Volt rekettye is. Tetszett a kis tó hattyúkkal, kacsákkal, libákkal és egy gémmel. Az a pillanat nem annyira tetszett, amikor egy kigyúrt, tetovált, kopasz pasi jött szembe két póráz nélküli harci kutyával, de nem történt semmi, velem sem, meg a kicsit később arra bicikliző nőt sem vették űzőbe a kutyák.

Kaulsdorfi erkélyes hálószoba

Az itteni lakás szintén nagyon olcsó: 769 euró melegen. Cserébe elég kicsi is (70 m2), viszont ebbe négy szobát zsúfoltak bele, tehát lehetne dolgozószobám. Persze minden kicsi. Nem fényképeztem, mert a hirdetésben mindegyik szobáról van kép. (Balra az egyik a hirdetésből.) Erkélyes nappali és külön erkélyre nyíló hálószoba a front felé, két kisszoba hátrafelé. Tisztességes minőségű beépített konyha is benne van az árban gépekkel együtt, a felújítás itt is nagyon szép, rendes. A környék itt is teljesen bolt- és szolgáltatómentes, semmit nem láttam, a HÉV felé menő főúton sem. Játszótér állítólag az eggyel távolabbi háztömb túloldalán van; emögött a tömb mögött én csak egy homokozót láttam, meg nagy köztéri ruhaszárító állványokat. A lakáshoz tartozik pincerész, és van közös biciklitároló helyiség is. A félreeső helyen kívül két nagy probléma van vele: ötödik emelet lift nélkül, és olyan pici a fürdőszoba, hogy kád sincs benne, csak zuhanyzó. Most, hogy lassan egy hónapja nem láttam fürdőkádat, egyre biztosabb vagyok benne, hogy nem szeretnék éveket tölteni el így, akármilyen szép és vadonatúj is a zuhanyfülke. Ezért azt hiszem, ezt sem fogom megpályázni - bár még vacillálok rajta, mert nagy pozitívumai is vannak. Rákérdeztem, jövő hét elején akarnak dönteni, tehát ha a hétvégén elküldöm a pályázati anyagokat, az még belefér.