 |
| Tűzriadó a könyvtárnál |
Igazából mondjuk nem is annyira reggel, mert először az International
scholar servicesbe mentem. Itt kaptam némi tájékoztatást, kicsit meg is lettem
kavarva, hogy most tulajdonképpen mi lehet a nyugdíjbiztosításommal, de
remélem, majd tisztázódik, írtam a személyügyis hölgynek most este, hogy akkor
mit is jelent az, amit kipipáltatott velem szerződéskötéskor. Beregisztrált az
egyetemi rendszerbe, lett egy vendégtudósi kártyám, amivel regisztrálhatok
menzakártyára. De Annette azt mondja, hogy ez tulajdonképpen nem is kéne nekem,
hanem rövid időre idelátogatóknak van kitalálva; nekem majd lesz valami
Personalnummerem, és rendes egyetemi dolgozói azonosítóm.
Előtte útközben a Staatsbibliothek előtt láttam egy csomó tűzoltóautót, meg érkeztek is még folyamatosan, és csomó ember ácsorgott az utcán, akik nyilván nem mind járókelők voltak, hanem a bent dolgozók, akiknek ki kellett jönniük tűzriasztás miatt. De füst nem látszott, és most este nem látok hírt, hogy leégett a nagykönyvtár, úgyhogy nyilván nem volt nagyon komoly a dolog.
Lett időpontom a Bürgeramthoz is a lakásregisztrációra. Ennek az a
története, hogy a tegnap délutáni olvasmányaim alapján az időpontszerzés
lényege, hogy az ember pár percenként frissíti azt a honlapot, amin az
időpontfoglalás megy. (Azt, amiről nemrégiben írtam, hogy csak június közepétől
vannak időpontok, tehát oda kell majd menni időpont nélkül és várakozni.) És ha
történik egy lemondás, akkor az azonnal megjelenik itt, hogy van szabad
időpont. Akkor arra le kell csapni. Tegnap délután láttam is legalább
hat-nyolcszor ilyet, de mire eljutottam odáig, hogy lecsapjak rá, vagy már ki
sem hozta, hogy egyáltalán melyik irodában van időpont és hánykor, vagy ha
igen, akkor mire azt kiválasztottam, kiírta, hogy valaki gyorsabb volt nálad…
No, ma reggel, ahogy ezt demonstráltam a scholar services-es leányzónak, pont
megjelent három időpont jövő keddre, lecsaptam az egyiket, és sikerült
beregisztrálnom. Gondoltam, tökmindegy, hogy hol van; ha valahol nagyon a
francban, akkor legfeljebb majd lemondom, ha találtam jobbat. De azt mondta a
leányzó, hogy nem rossz hely az, és tényleg, térképen megnézve, nincs nagyon
messze, bár nem gyalogos dolog, hanem U-Bahnnal kell majd menni. Szóval jövő
kedd délelőtt megyek lakcímet regisztrálni. Azt megerősítette a leányzó, hogy
itt a vendégházban tudnak ilyet kezelni, tehát adjam csak oda a recepción a
tulajdonosi űrlapot, Wohnungsgeberencsembencsem, ami igazolja, hogy itt lakom,
és majd kitöltik nekem.
Szóval ezután mentem az intézetbe, útközben vettem egy kis sütit
(Blechkuchen, Annette azt mondja, hogy ez kb. annyit jelent, hogy tepsis
sütemény; nekem úgy hangzik, mintha okádék-süteményt jelentene; mindenesetre
finom volt), hogy körbekínálhassam az első munkanapomon.
Bent semmi különös, főleg a számítógépemet igazítgattam, hogy legyen rajta
minden, ami kell nekem, és úgy működjön, ahogy szeretném. Megkaptam Annette-től
az adagnyi Keleti Csálukja feliratot, amikről már beszélt, és azt hiszem, írtam
is róla. Szerintem nincs sok értelme elkezdeném feldolgozni őket addig, amíg
Arlóval meg nem egyeztünk legalább nagy vonalakban arról, hogy mit és hogyan
csinálunk. De azért Annette szeretné, hogy kezdjem el átnézni és ellenőrizni
őket, összevetve a fakszimilékkel, mert a francia disszertáció, amiből ezek ki
lettek nyerve, csak a kiadások alapján lett begépelve. Szóval van szöszölős
munkám, amivel jó sok időt el lehet tölteni – így legalább lesz mivel kitölteni
a munkahelyi időt.
Mára virradóra dugult az orrom éjszaka, és most estére egyre taknyosabb
vagyok. Felcsavartam a fűtést (lecsavarva is elég meleg van itt a szobában
amúgy), és remélem, hogy a melegtől holnap reggelre elmúlik majd.
Hazajövet vettem gyári dresszinget a lejárt zöldsalátámhoz, meg pár egyéb
kaját, pl. kész zöldségfasírt-golyócskákat. Itt a konyhában még egy tál
sincsen, csak elég kicsi tányérok és még kisebb tálkák, úgyhogy egy fazékban
(az van kettő is, egy kicsi és egy még kisebb) kevertem össze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése