Május 31

Lakótelep, Waidmannslust

Hosszú, elég fárasztó nap. Délelőtt Nagyzuglóban jártam, aztán meg nem is tudom, hol, mondjuk Rákosakármicsodán, este pedig Kőbányára kirándultam. Közben majdnem dolgoztam, de aztán mégsem. Volt benne még egy kis csomagolás is, egy kis eső is, egy pizza is, és háromszor mentem el itthonról. Viszont ezután már csak egyszer fogok: utolsó éjszaka következik a vendégházban, aztán reggel költözöm a diákszállóba.

Gyülekező

Az első lakásnézésem helyszíne, Waidmannslust, Berlin északi külső részén van, a tágabb Reinickendorf kerület része. A hétfőn látott nagyon rokonszenves (de ronda S-Bahn-állomással rendelkező) Wilhelmsruh-tól két S-Bahn-megállóval kijjebb van. (És ez az S-Bahn egyenesen bemegy a belvárosba, átszállás nélkül húszegynéhány perc a munkahelyem közelében levő megálló.) A környezet összhatása sok szempontból a Pillangó parkra emlékeztet, ami pozitív. 10-15 perc séta a hévtől a lakásig; lehet, hogy van busz, amivel gyorsítható a dolog.

Nappali, hátul az erkély

Útközben van egy OBI és egy nagy bevásárlóudvar, nem néztem meg, hogy milyen boltokkal. Később az út mentén számos kisebb bolt; közvetlenül a lakás közelében ábécé, patika, görög és olasz étterem. A lakás maga egy elég nagy lakótelepen van. Jellegtelen szürke kockaházak, főleg ötemeletesek, néhány tizenöt emeletes. Sok zöldfelület, főleg fákkal és bokrokkal, nagyobb gyepek nélkül. Forgalom szinte nulla, a házak közé bejövő utak zsákutcák, csak célforgalom van; a szomszédos főút és a ház között vannak más házak is, tehát nem jön be a zaj.

Világos konyha

A nyitott lakásnézésre nagy tömeg jött össze, szerintem voltunk vagy ötvenen végül. A nagy része párokban (a gyerekeket pedig bele sem számoltam), de akkor is inkább 30, mint 20 jelentkező ezen az egy alkalmon. Számottevő hányaduk, talán negyedük, közel-keleti. A környéken is viszonylag sok az arab/ilyesmi küllemű ember, a megnézett lakással szomszédos ajtón szereplő két név közül pedig az egyik Csaszar, ami erősen magyarnak tűnik. Az ügynök több mint tíz percet váratott magára, aztán pedig közölte, hogy húsz fő mehet be egyszerre, szóval eltartott egy darabig a vizit.

Erkély, előtte fák

A lakás a harmadik emeleten van (lift van), a lépcsőház gondozott, nem túl ronda és nem túl szép. A belseje igényesen felújítva, de tök üres, csak a fürdőszobai szaniterek vannak hozzá. A padló minőségi laminált, de a konyhában csak PVC. A konyha elég tágas, de négyszemélyes étkező azért nehezen fér el benne. A két hálószoba szintén tágas, az egyik kicsit nagyobb a másiknál. A nappali nem túl nagy, de ha az étkező mégis a konyhában van, akkor bőven elég. Van egy elég nagy loggia, egy tűrhető méretű kamra, és egy szintén elég tágas fürdőszoba, amin belül a vécé szeparálható.

Ablaktalan, de szép, bár kissé
házgyári hangulatú fürdőszoba

Az idő borús volt, de valószínűleg napos időben sem túl világos a lakás, kivéve a konyhát. A nappali, ami csak a loggián át kap fényt, északra néz és nagy fák is állnak előtte. Az egyik szoba ablaka nyugatra, a másiké keletre néz (szóval már-már körbenapozott lakás).
A területe 86 négyzetméter; a bére 839 euró melegen. Parkolóhely akad a ház előtt, de idővel lehet, hogy bérelhető saját helyet is lehet kapni hozzá. Ez a lakás tehát a hátrányaival együtt is ismét az eddigi legrokonszenvesebbek közé tartozik, nem utolsósorban a felhozatalhoz képest nagyon kedvező árával. Nyilván nem véletlen a nagy érdeklődés sem...

Ház, Pankow

Waidmannslust után úgy döntöttem, nincs értelme megpróbálni kirohanni Hellersdorfba, megnézni az ottani két lakást, amikhez irodából lehet kulcsot felvenni. Ahol álltam, onnan a Google szerint másfél óra lett volna az út tömegközlekedéssel az irodáig. Észrevettem viszont a jegyzeteimben, hogy van egy harmadik lakásmeghívásom is ugyanattól az ügynökségtől, ami a hozzá tartozó irodával együtt közelebb van, szintén északra a centrumtól. Átcsuhogtam tehát Pankow kerületbe, majd az irodától villamossal és busszal elvergődtem a Dettelbacher Weg 23. szám alá. A helyszín tehát a centrumtól északra, nem túl messze; a már ismerős Niederschönhausentől és Wilhelmsruh-tól délkeletre.

Fürdőszoba... lesz

Ezt nem írom le hosszan, mert nem akarom megpályázni. A környék elég takaros, de végeláthatatlan lakónegyed alacsony sorházakkal; boltféle alig akad. A lakás maga első emeleti, a lépcsőház kicsit büdös és szűk. A belseje teljesen szétverve (beköltözésig felújítják, a félkészen látott dolgok, pl. falba építendő vécétartály alapján igényesen; konyhabútort is ígérnek bele). Jó kis lakásnak tűnik, de szűk (69 m2) és nincs erkélye.
Kora délután ettem egy pizzát ebédre, hazaugrottam a szatyorért, amiben még egy adag cuccot (meleg ruhák) be akartam hozni az irodába, hogy ne holnap kelljen költözködni vele. Hétvégére 30 fokot mond az előrejelzés, szóval egy darabig nem lesz szükség pulóverre, meleg zakóra.
Utána bejöttem dolgozni, de jól sejtettem, hogy a németek szabadságon lesznek: az egész emeletünk zárva volt. Szerencsére ehhez az ajtóhoz jó a kulcsom, csak az épületbejárathoz nem, és azt is tudom már, hogy hol van a villany főkapcsolója. De azt gondoltam, hogy a dolgok ilyetén állása esetén az én lelkiismeretemen sem lesz túl nagy teher, ha nem nagyon dolgozom ma - és inkább csak a lakások adminisztrációjával foglalkoztam (tegnapi bértartozásmentességigazolás szkennelése, ma délelőtti lakás pályázati anyagának elkészítése és beadása). Lebonyolítottam egy német nyelvű telefonbeszélgetést is - életemben az elsőt és remélem, még jó darabig az egyetlent - egy privát bérbeadóval, aki adott nekem egy időpontot vasárnapra, de kérte a levelében, hogy hívjam fel. Kedves néninek tűnt, angolul nem tudott, én elhabogtam neki a lényeget németül, ő meg kedélyesen mondta-mondta a mindenfélét. Remélem, nem túl sok húsbavágó dologra hagytam rá, hogy ja-ja. Azt hiszem, beszéltünk többek között arról, hogy de ugye szándékozom megtanulni németül (persze), hogy a gyerekek itt fognak-e iskolába járni és hogy ők tudnak-e németül (igen és nem, de majd hamar megtanulnak), meg hogy minimum 3 évre kell leszerződni. Lehet, hogy jó lenne vasárnapra találni valakit, aki érti is, amit mond...
Ezen kívül megírtam a blogbejegyzést eddig a pontig, hogy a délelőtti lakásról mihamarabb legyenek rögzítve a lényeges dolgok, mielőtt kiüti őket a fejemből más. Este negyed nyolcra van még egy lakásnézésem: ekkorra kaptam másik időpontot a hétfő este ütközés miatt lemondott látogatás helyett. De most szerintem már egyáltalán nem dolgozom, hanem inkább hazamegyek, és elkezdek összecsomagolni, hogy ne holnap reggel kelljen mindent.

Nappali, Wedding vagy valahol

Így is történt. Az esti nézésem nem is tudom pontosan, milyen városrészben volt. Azt hiszem, a hirdetés szerint Weddingben (ami ugyanaz a kerület, ahol a diákszállóm is van; de a hirdetést azóta törölték, tehát nem vagyok biztos benne, hogy ezt állították). A térkép alapján viszont inkább Pankow tájára esik, ami óriási, és nem látok szűkebb helynevet a térképen. Lehet, hogy Gesundbrunnen vagy Reinickendorf. Mindenesetre ez is a centrumtól északra van, ezúttal két megállóval beljebb Wilhelmsruh-nál. Ronda városi környék nagy forgalmas úttal, a boltban (mert abban is voltam) randalírozó, hangoskodó barnabőrű sihederekkel. Már-már nyóckeres érzés, de talán inkább Kőbánya. A ház maga félreesik az úttól, egy sötét és mocskos kapuszínen kell átmenni, de aztán egy nyugis, némi zöldet is tartalmazó utacska vezet tovább a sorház és a parkolója mellett. A lakást akár jónak is lehetne nevezni, tisztességesen fel van újítva, van külön vécé és fürdőszoba (mindkettőben egy mosdóval, és érdekes módon a vécé nagyobb, mint a kádas fürdőszoba), de minden nagyon kicsi. Közben meg egy kanyarodó, elég tágas közlekedő a lakás közepén, ami miatt a hálószobák mindketten 10 négyzetméter alatt vannak.

Tenyérnyi hálószoba

Ez egyébként baromi általános, legalábbis az én árszegmensemben előforduló régiépítésű házakban: a németeknek mániájuk, hogy minden szoba különbejáratú legyen, és nem divat az amerikai konyha (most már az, mondta Annette, de amikor ezeket a lakásokat készítették, nyilván még nem volt). Ezért egy csomószor van egy hosszú, gyakran derékszögben bekanyarodó, néha kétszer is bekanyarodó folyosó a lakás közepén, ami semmire nem jó, semmi nem fér el benne, legfeljebb egy fogas meg egy kép a falon, és veszi el a helyet az élettértől.
Gondolom, sejthető, hogy ezt a lakást sem pályáztam meg.