Május 16

Park, Spandau

Na, hát a mai nap hosszú és fárasztó volt, de nem rossz. Összefoglalásképpen: reggel ellátogattam a Hűvösvölgybe és azon túl Kelenföldre, láttam egy remek, bár kissé drága lakást a világ végén, pár száz méterrel arrább már fehér folt a térképen, hic sunt leones. Közben jól megáztam, egész nap hol esett, hol zuhogott, hol szitált. Rövid tiszteletlátogatás a munkahelyen, kb. arra volt elég, hogy megszárítsam a kabátomat (sajna az esernyőmet elfelejtettem megszárítani). Délután pedig ismét Spandau, ezúttal kevésbé rokonszenves rész, bár elég jó lakások. Aztán pedig hosszas magyar beszélgetés. A részletek alább következnek.

Út, Marienfelde

Szóval az úgy volt, hogy eredetileg egy lakáslátogatást terveztem mára: egy irodából kulcsfelvevős kalandot délutánra. De közben láttam még egy meglehetősen rokonszenves spandaui publikus lakásbemutatót, ami ma délutánra volt meghirdetve. És mivel az iroda történetesen ma egész nap nyitva van, úgy döntöttem, hogy vesszen a munka, reggel megyek az irodás történetre, és délután meg újra Spandauba. Elindultam tehát reggel Steglitz városrészbe (a rokonszenves Tempelhoftól délnyugatra, ugyanabban a tágabb körzetben) felvenni egy kulcsot. Az irodában a kedves leányzó szintén nem beszélt angolul, csak ein Bisschen, de a kulcsot átvettem. Innen busszal mentem Marienfeldébe, ami a tágabban vett Tempelhof körzet legdélebbi része. A kiszemelt lakástól légvonalban 659.5 méterre van Berlin közigazgatási határa, utána szántóföldek és erdő. Az irodáig S Bahn és gyalog, aztán gyalog, busz, gyalog.

Ebben a tömbben van a lakás

A busz leginkább hűvösvölgyi jellegű területeken ment át, aztán pedig újabb, magasépítésű lakónegyedek, mondjuk olyan Kelenföld-szerűek. Számos 8-10 emeletes tömb; a lakás maga egy 5 emeletes, nem túl ízléses lakókomplexumban van: szabálytalan körben összeérő épületek egy gyönyörűen kialakított belső udvar körül, amiben van tavacska, fák és minijátszótér.

Ilyen a belső udvar

Tiszta, takaros lépcsőház. Ötödik emelet, lift van. Egy szint még van efölött is, ott ilyen tetőteraszos penthouse lakások vannak. A kínált lakás igényesen felújítva; a konyhában bútor és tűzhely, mosogató nem új, de nem túl koszos, és jó állapotú. És a tűzhely gáztűzhely. Nyilván nem ennek alapján fogok lakást választani, de azért rendesen főzni mégiscsak lángon lehet, nem mindenféle elektromos csudamasinákon. Amíg ott voltam, egyszer csak fordult a kulcs a zárban, és belépett egy nő, akinek a német beszédéből annyit értettem, hogy megijedt tőlem, meg hogy ablakokról és vízről mond valamit. Mentegetőztem, alles gut, és valami egyenruhaféle volt rajta, tehát a kontextusból hamar összeállt, hogy ő az ingatlanügynökség embere, aki azért jött, hogy kiszellőztessen és folyassa egy kicsit a vízcsapokat.

Konyha

A lakás beosztása jó: 92 m2, előszoba, tágas nappali erkélykapcsolattal, fürdő káddal, elég tágas konyha, ahol elfér egy ebédlőasztal is, és két tisztességes méretű, nagyjából egyforma szoba (sacc 16 m2?). Mindez 1067 euró melegen, padlófűtéssel, melegvízzel, a konyháért nem kell külön fizetni. Parkolóhely havi 40 euróért bérelhető mélygarázsban. (A tegnapelőtti spandaui lakás közelében bőven vannak az utcán parkolóhelyek, itt nem annyira. A legtöbb városi helyen a parkolás komoly probléma, és sok hirdetésben jelzik, hogy 30-70 euró közötti összegért bérelhető parkolóhely. Olykor - ritkán - ez benne van a lakás bérleti díjában.)

Nagyobb játszótér részlete a szomszédban

A lakás tehát remek, összességében baromi rokonszenves. De ez sem tökéletes: átlépi az 1000 eurós lélektani határt, emellett a környék nem túl praktikus. Utazási időben ugyan nincs messzebb a belvárostól, mint Spandau, ugyanúgy 45-60 perc napszaktól és szerencsétől függően, viszont tényleg üres helyen van, semmi hasznos dolog nincs a közelben. (Bár, ha minden igaz, tartozik a lakókomplexumhoz kisbolt péksébbel, meg orvosi rendelő is.) Busszal mentem oda és vissza, de azt hiszem, van a közelben S Bahn is; mindenesetre kb. 500 méter gyaloglás a buszmegállóig, és ha van S Bahn, akkor odáig több. A buszmegálló közelében volt ábécé is, és lehet, hogy közelebb is van bolt. Annyi pedig tény, hogy szép, nyugis, zöld környék ez is. Mindenesetre leadtam a szükséges dokumentumaimat az irodában, amikor visszavittem a kulcsot. Egy-két hét múlva értesítenek a döntésről.


Utána beközlekedtem az intézetbe. Itt megtudtam, hogy a személyügyi osztály szerint kevés az igazolás arról, hogy doktoranduszként ösztöndíjas voltam, ez pedig fontos, mert az ösztöndíjas időszakom beleszámít az akadémiai éveimbe (amik pedig itt a fizetésemet határozzák meg), de a sima doktoranduszság nem. Azt írták, hogy egy háromsoros igazolás valakitől az ELTE-n elég erre a célra, tehát megkértem egy levélben DB-t, (doktori programom vezetője) hogy írjon nekem egy ilyet. Most, estére, kaptam is tőle választ, szívesen megírja, hétfőn fogja tudni elküldeni, mert most vidéken van. Remélem, ezzel minden rendben lesz. Kicsit dolgoztam is, aztán elindultam Spandauba a publikus lakáslátogatásra.

Hauptbahnhof

Ugyanúgy vonat a Hauptbahnhofról, mint tegnap, csak most gondoltam arra is, hogy a szerintem szép vasúti csarnokok lefényképezzem. Bőven időben megérkeztem Spandauba, ezért busz helyett gyalog mentem a lakáshoz, és még egy kitérőt is tettem a vízpart és a spandaui erőd irányába. Az erőd egy szigeten van, és baromi izgalmas lehet a google maps madártávlati képe alapján. (Annette mesélte, hogy amikor először lehetett Kelet-Berlinből Nyugat-Berlinbe utazni, akkor minden ismerősük vásárolgatni ment, de ők a férjével a spandaui erődöt mentek megnézni.) Mindenesetre így, az innenső partról a vízen át nézve, nem látszott semmi izgalmas, de a vízparti park szép volt (nyitókép). A lakás maga a vasútállomástól északra volt (a múltkori délkeletre). Ez régebbi városias környék, a ház is altbau épület. A környék maga nem tetszett, olyan semmi különös, 4-5 emeletes városi házak. Az utcákon elég sok zöld, de minden fa tövében a föld kutyahúgyszagot áraszt. Mondjuk Batthyány-tér környéke. A lakások amúgy elég jók.

Konhya, utcafronti 1. emelet

Hármat lehetett megnézni, egyet az utcafronton a negyedik emeleten, kettőt a hátsó oldalon, egy belső udvaron át elérve, az első és negyedik emeleten. (Én ezek közül kettőről tudtam előre; a harmadik valamiért lemaradt a radaromról.) Mindhárom elég nagy és elég olcsó; mind tisztességesen tatarozva. Mindben használt, de jó állapotú konyha ingyen átvehető. Leginkább a hátsó negyedik emeleti lakás tetszett, amelyikről nem tudtam előre. Viszont lift itt sincsen, és erkély sem volt egyik lakáshoz sem. Mind elég tágas, mind olyan 930 és 970 euró között "melegen". A szobákban régi hajópadló (de elég rendesen átcsiszolva, és csak annyira nyikorog, amennyire minden régi fapadló); az előszobában, konyhában és fürdőben vagy csempe, vagy (az utcafronti 1. emeleten) valami nagyon jó minőségű PVC padló. A lépcsőház kissé lepukkant, de nem gusztustalan. A hátsó udvar viszont elég ronda, az ablakokból a kilátás olyan szegényes városi környezetet mutat, némi zölddel. Ezekre nem akarok pályázni, több a hátrányuk, mint az előnyük.
A fiatal ügynöknő, aki mutatta ezeket, elég jól beszélt angolul. Viszont aki előttem tárgyalt vele németül, annak az akcentusát hallva azt mondtam magamban: ez a pasi magyar. Ezért távozóban leszólítottam, először óvatosan németül, hogy vajon magyar-e. Tényleg az volt, együtt sétáltunk vissza a vasútállomásra, vonatoztunk be a belvárosba, aztán még itt is sétáltunk néhány kört, mielőtt ő hazament volna a saját szállására. G. Endre a neve, szemre talán az ötvenes évei elején lehet, és ugyanúgy, mint én, ő is előőrsként van itt; később, valószínűleg szeptemberben költöznek majd ki családostul. Élt már korábban is Berlinben valamennyit, akkor pékségben dolgozott, amúgy médiaszakember, de annyira megtetszett neki a pékmesterség, hogy azóta kitanulta a cukrásszakmát. Most a lánya szeretne majd ide jönni egyetemre, és úgy döntöttek, hogy kiköltöznek családostul, és itt majd megint pék/cukrász helyen szeretne dolgozni. Úgyhogy vele is kitárgyaltuk, mint múltkor az angol lányokkal, a lakáskeresés buktatóit, meg eltereferélgettünk jó hosszan az életünkről és a terveinkről.
Holnapra három lakásbemutatót is terveztem, az első reggel fél kilenckor. A középsőt, ami egy újépítésű panel lakópark bemutatója, lehet, hogy végül kihagyom majd.
Ja, és este ismét három levelem is volt. Megkaptam máris fémszalagos papíron a SCHUFA bizonylatomat, amit tegnap késő este váltottam ki elektronikusan; megjött a hitelkártyám PIN kódja (de még kártya egy sem), valamint megkaptam a német adóazonosítómat.